Telefonközelben a segítség

Ahogy bizalmasan kezelik a hozzájuk befutó hívásokat, úgy a szolgálatban dolgozók személye sem nyilvános az S. O. S. Lelkisegély-szolgálatnál. A szervezetet a nyilvánosság előtt képviselők közül dr. Váradi Istvánnal, a szolgálat szakmai irányítójával beszélgettünk. Elmondta, Hargita megyei szakemberek dolgoznak a több mint hat éve működő szolgálatnál, olyan személyek, akik célirányos képzést kaptak erre a munkára. A kezdetekről dr. Váradi István elmesélte, annak idején 12 mentálhigiénés szakember összefogásával indult be a szolgálat, annak nyomán, hogy Hargita megyében az öngyilkossági arányszám nagyon nagy volt.

„Ez sajnos most is igaz. Akkor az volt az elképzelés, hogy megszervezzünk egyfajta lehetőséget az öngyilkossági krízisben lévők segítésére. Azok, akik öngyilkosságot szándékoznak elkövetni, vagy kárt akarnak tenni magukban, szinte mindig valamilyen jelzést közvetítenek a környezetük felé, amivel utalnak arra, hogy mi fog történni. Jó esetben ezt a jelzést észreveszik, van olyan személy, aki meghallja, érzékeny az ilyesmire. De megtörténik az is, hogy nincs ilyen személy az öngyilkosságot fontolgató környezetében. Azért hoztuk létre a szolgálatot, hogy ezekben az esetekben tudják felhívni bizalommal az ügyelőt. És akkor meg tudjuk beszélni vele azt a problémát, ami őt ebbe a helyzetbe kergette. Nem csak az öngyilkosságok megelőzése az egyetlen szempont, amiért létrejött a szolgálat, gyorsan kiterjesztettük más krízisek megbeszélésére is, lelkisegély-szolgálat gyanánt is működünk. Van egy adatbázisunk, amelyből információval tudjuk ellátni a segélykérőket, hogy hová fordulhatnak élőben” – mutatta be a szolgálat elindításának indokait és szolgáltatásaikat dr. Váradi István. Kifejtette, bármilyen lelki problémával fel lehet őket hívni.

Az ügyeletezők által kapott hívások száma változó, a legtöbb telefonáló pedig az idősek közül kerül ki, a hozzájuk fordulók mintegy fele idős személy. „Leggyakrabban a magukra maradt idősek hívnak fel, akik fájlalják azt, hogy egyedül maradtak, hogy a hozzátartozójuk nem törődik velük, vagy messze van, vagy a magányból származó lelki gondok miatt hívnak fel. Elég gyakran hívnak ágyhoz kötött vagy mozgáskorlátozott emberek, akiknek a beszélgetés lehetősége szinte kizárólag csak erre korlátozódik. Sokszor családi problémákkal is megkeresnek, párkapcsolati problémákkal szintén fordulnak hozzánk. Van, aki az anyagi gondjait akarja megosztani velünk, illetve kibeszélni. Fiatalok hívnak elég gyakran párkapcsolati dolgok miatt, vagy a szüleikkel való viszonyukat szeretnék megosztani vagy rendezni. Nem kizárólagosan, de döntően ezek a problémák” – vázolta a lelkisegély-szolgálat szakmai irányítója. Elmondta, a hozzájuk fordulók többsége nő, de vannak férfiak is a telefonálók között, körülbelül hatvan-negyven százalékban. A szolgálat mögött egy civil szervezet áll, a csíkszeredai Áradat Egyesület intézi a tevékenységük adminisztratív részét. Dr. Váradi István elmondta, az elmúlt években fokozatosan nőtt a hívások száma. Munkájuk kezdetén csak a megyéből lehetett őket felhívni egy vezetékes vonalon, akkoriban kevesen hívták őket, és feltevődött a kérdés, hogy van-e szükség a munkájukra. Végül azt a döntést hozták, hogy ott kell lenniük az emberek számára. „Jól döntöttünk, azt hiszem, mert aztán kezdtek szaporodni a hívások is. Volt egy csúcsidőszak, tavaly, tavalyelőtt, most olyan közepes híváshányadosunk van.” A szolgálat szakmai irányítója elmondta, a hívásokat teljesen bizalmasan kezelik, egyfajta szakmai titoktartással, kezdve onnan, hogy aki felhívja őket, annak nem szükséges bemutatkoznia: „Nem a nevük, nem a társadalmi helyzetük a lényeges, hanem magával az emberrel foglalkozunk, függetlenül attól, hogy kicsoda, függetlenül attól, hogy hívják. Ha jónak látja, és fontosnak tartja, akkor bemutatkozhat, megoszthat személyes adatokat is, de annyit oszt meg, amennyit ő akar. Akkor hív, amikor szükségét érzi és akkor fejezi be a beszélgetést, amikor jónak tartja. Nincs kitéve semmilyen kontrollnak az ügyelő részéről, és a személyét abszolút bizalmasan kezeljük, sem személyes adatot, sem egyéb információt nem közlünk külső személlyel.”

Dr. Váradi István még kiemelte, nincs olyan ember, akinek ne lenne gondja, és úgy véli, lassan a székely társadalomnak is nyitottabbá kell válnia a segélykérés elfogadását illetően. „A székely ember nincs hozzászokva ahhoz, hogy segítséget kérjen külső személytől, idegentől, még akkor sem, ha tudja, hogy teljesen bizalmasan kezeljük a gondjait. Arra biztatok mindenkit, hogy ne várja meg, hogy a gondjai elszaporodjanak, megsokasodjanak, nehezüljenek, keresse bizalommal a szolgálatunkat. Teljes biztonságban, teljes bizalommal mesélheti el, hogy mi a gondja” – fejtette ki. A lelkisegély-szolgálat szakmai irányítója rámutatott, nem megoldás-, hanem meghallgatás-centrikusak, nem erőltetnek rá megoldásokat senkire: „Van egy adatbázisunk, ha szakemberhez kell irányítani valakit, akkor előkeressük telefonkönyvünkből a kompetens személy vagy intézmény számát. Nem osztjuk ki – közismert szóval – a tuttit, hanem segítünk a beszélgetés során felfedezni a hívó lehetőségeit, az erőforrásait, az erőtartalékait ahhoz, hogy továbbléphessen a krízisből.”