Községek kínos helyzetben

A Felcsík Kistérség Társulás menedzsere, Süket Zsombor múlt héten beszélgetést kezdeményezett három felcsíki település – Csíkszentdomokos, Csíkdánfalva és Csíkmadaras – vezetőségével és a felcsíki regionális ülepítőrendszer kivitelezőjével. Az ok: az ülepítő eddig – 82 százalékban – elkészített munkálatait 2012 novemberében leszámlázták, azonban az öt érintett községből eddig csupán kettő – Csíkkarcfalva és Csíkszenttamás – tudta törleszteni teljes adósságát.

Közel egymillió lejes adósság

A polgármesteri hivatalok már kifizettek hozzávetőleg egymillió lejt, de még több mint 900 ezer lej tartozása van az említett három községnek: Madaras 290 ezer, Dánfalva 385 ezer, Domokos pedig 250 ezer lejt kell törlesszen a kivitelezőnek – számolt be Ravasz Sándor, a vezető kivitelező cég (Hidrotran Kft.) igazgatója. Hozzátette, a munkálat befejezésére még több mint egymillió lejre lenne szükségük a községeknek, a kivitelezőnek pedig néhány hónapra. A beruházás folytatásáról viszont addig nem tudnak tárgyalni, amíg a hátralékot ki nem fizetik.

Az ígérettel maradtak

Ferencz Alajos, Csíkszentdomokos polgármestere elmondta, ez egy rég elkezdett beruházás, amelyet egyik kormány „sem kezelt kellő komolysággal”. Még 1996-ban kormányhatározattal rendelték el a szennyvíz- és ivóvízhálózatok kiépítését, hozzá is láttak a községek – akkor még minden településnek külön ülepítőt tervezve. Később elrendelték a rendszerek összevonását és egy közös ülepítőállomás kialakítását, amely mind az öt község szennyvízét összegyűjti és megtisztítja. „Az összevonás kivitelezhetőségére hiába kaptunk írott formában garanciát, amellett pedig szóbeli, illetve írásos ígéretet arra, hogy a felmerülő pluszköltségeket finanszírozni fogja a kormány, ez mégis elbukott” – emlékezett vissza Ferencz, aki belátta, naivitás volt hinni az ígéreteknek.

Veszélyben a fejlesztési beruházás is

A községvezető kifejtette, tovább nehezíti helyzetüket, hogy erre a rendszerre épül egy másik beruházásuk is, amely ennek a hálózatnak a bővítését jelentené, ez pedig így veszélybe került. Ugyanakkor a fejlesztési beruházás önrészét is biztosítania kell a községnek (1,8 százalék), amely Csíkszentdomokos esetében közel 500 ezer lejes további költséget jelent. Idén több nyertes uniós pályázatot is szerettek volna kivitelezni, amelyek előfinanszírozása további terheket ró az önkormányzatokra – részletezte a helyzetüket az elöljáró.

A megyei önkormányzat segítségére számítanak

Segítségre csupán Hargita Megye Tanácsától számíthatnak, az ehhez szükséges lépéseket meg is tették, több alakalommal is tárgyaltak a felmerült helyzetről a megyei önkormányzati képviselőkkel. „Amennyiben nem segítenek, nem tudjuk megszüntetni az adósság miatt minket sújtó pénzügyi korlátozást, és olyan helyzetbe is kerülhetünk, hogy az alkalmazottainkat nem tudunk fizetést biztosítani, az intézményeinket nem tudjuk működtetni, sőt további adósságokat halmozunk fel” – vázolta a legrosszabb eshetőséget Domokos polgármestere.

A csődtől tartanak

Bőjte Csongor Ernő, Csíkdánfalva polgármestere kifejtette, habár ez a 900 ezer lej a megyei tanács költségvetéséhez viszonyítva nem egy nagy összeg, számukra mégis a „csődöt jelenti”. Amennyiben nem kapnak segítséget, valószínűnek tartja, hogy áprilisban már nem tudnak fizetést adni az alkalmazottaiknak, sőt a helyi iskolát sem tudják a továbbiakban finanszírozni. Dánfalva Polgármesteri Hivatalának is van előfinanszírozást igénylő pályázata, amely további kiadást jelent a költségvetésben.

A polgármesterek elmondták, az idei költségvetésbe érkezett pénzösszegek mindegyikét az adósság törlesztésére fordították, ezek pedig mástól elvont összegek. Bőjte kifejtette, így sikerült a tavaly megállapított több mint 700 ezer lejes adósságukat mostanra felére csökkenteni. Az elöljárók úgy vélik, hogy amennyiben törleszteni tudnak, azt követően átszervezik a költségvetésüket, és annak megfelelően tudnak majd gazdálkodni – újabb adósságok felhalmozása nélkül.

Erőforrásaik felhasználása helyett várakoznak

Bíró László, Csíkmadaras polgármestere szerint fonák a kialakult helyzet, mivel kénytelenek mástól várni a segítséget, pedig saját erőforrásaik felhasználásával már rég megvalósíthatták volna a beruházásaikat. „Jelenleg keressük a megoldást. Gúzsba vagyunk kötve, mert nem engedik, hogy szabadon tudjunk dolgozni: nem mondják azt, hogy oldjuk meg a problémáinkat saját erőforrásainkból, találjuk ki hogyan, és valósítsuk meg. Akkor van a probléma, amikor várni kell, hogy lám adnak-e, mert ugyanúgy tíz év múlva is várni fogunk” – fejtette ki álláspontját Bíró.