Közösséget épített Czikó Gergely

Czikó Gergely négy éve már nyugalomba vonult, de a csíkbánkfalvi Márton Ferenc Általános Iskola továbbra is szinte második otthona, rendszeresen felkeresi az általa több mint negyven évig vezetett tanintézetet, és továbbra is betanít.

Kozmás és Csíkszentgyörgy között

„Kozmáson születtem 1948-ban, édesanyám innen, Csíkszentgyörgyről ment férjhez Kozmásra. Itt maradt egy másik leánytestvére, nekik nem lett gyerekük, és mivel mi hárman voltunk, és én voltam a legkisebb, engem két és fél évesen elhoztak. Itt nőttem fel, minden ideköt, oda csak látogatóba mentem. Úgy szoktam meg, hogy van egy kozmási apukám, anyukám, és egy csíkszentgyörgyi édesanyám és édesapám, így tanítottak. Nevelőszüleim édesszüleim voltak” – elevenítette fel. Gyermekkorában három és fél kilométeres távolságból gyalogoltak mindennap az iskolába, később Csíkszentmártonban folytatta tanulmányait, ott is érettségizett. „Valahogy mindig éreztem vonzalmat a pedagógusi munka iránt – kozmási nővérem, aki 13 évvel nagyobb volt, szintén erre a pályára készült, de kuláknak minősítették, és hazaküldték a tanítóképzőből” – emlékezett.

Huszonhárom évesen lett igazgató

Marosvásárhelyre, a pedagógiai főiskolába iratkozott be, román-magyar szakra – a magyar miatt döntött így. A főiskola elvégzése után Hargita megyét választhatta, Bükkhavast kapta meg, de mivel otthon is volt tanári állás, kérte áthelyzését. Hazajött, és 1969-től 2012-ig, 43 évet maradt a bánkfalvi iskolában. ,,Nagyon jó iskola volt ez, egy ügyes igazgató volt az elődöm, Botár Lászlónak hívták. Hárman voltunk férfiak, a matematika, a biológia szakos tanár és én, sokat dicsekedett az akkori igazgató, hogy neki van három legénye, ami akkor ritkaság volt a tanügyben egy intézményen belül” – emlékezett. Mindössze 23 éves volt, amikor három év tanári munka után megválasztották igazgatónak.

Mindig demokrácia volt

„Emlékszem, hogy jött a körzeti tanfelügyelő, és azt mondta, csodálkozik, hogy a kollégáim mennyire hallgatnak rám. Igyekeztem, hogy elfogadjanak. Mindig a kollégák véleménye alapján haladtunk előre, mindig mindenkitől megkérdeztem, hogyan gondolja, mit lát jobbnak, sokszor én alkalmazkodtam az ők elképzelésükhöz. A változás után – amikor az igazgatókat menesztették – a kollégákkal összeültünk, és azt mondták, hogy ennél nagyobb demokráciát, ami a kerítésen belül volt, nem tudnak elképzelni, úgyhogy legyek szíves, maradjak. Megköszöntem, és jólesett. Kérdezték a kollégáim, jó, jó, de ezt meg kellene beszélni a plébánossal, de ki megy oda? Hát, mondom, aki eddig is. Nagyot néztek – nem vertem dobra, de én állandóan kapcsolatban voltam akkor is a plébánossal” – mesélte.

Kijátszották a rendszert

A kommunista rendszer közismerten tiltotta a diákok és tanárok templomba járását, a vallásórákat, egyházi ünnepekkor pedig iskolai foglalkozásokat szerveztek. Nem volt ez másképp Bánkfalván sem. „Reggel 9 órakor kezdődött a kicsi mise és 11-től a nagymise, a gyermekek húsvétkor mentek a kicsi misére, s utána jöttek be foglalkozásra az iskolába. Egyik alkalommal ellenőrzés volt, és kérdezte a tanfelügyelő, hogy-hogy nincs senki az iskolában? Mondom, nincs senki, mert 10 órakor kezdjük a foglalkozást, tessék elmenni más iskolába, majd visszajönni, és mindenki itt lesz. Visszajött, szerencsére nem akkor, amikor jöttek ki a miséről, és mindenki itt volt. Kérdezte, hát hogy sikerült, hogy mindenkit itt van húsvét napján? Mondom, az ateista nevelés, Miklós elvtárs” – emlékezett. Arra is megtanította a gyermekeket, hogy amikor kérdezik, ki jár hittanra, ne az álljon fel, aki jár, csak az, aki soha egy hittanóráról sem hiányzott. „Nagyon gyűlölöm a hazugságot, de rá voltunk kényszerítve. A rendszerváltás után, mivel annyira meggyűlöltem ezt, azt mondtam, többet senkinek semmit nem hazudok. És ez sikerült is, mert nem voltam ráutalva” – említette.

Új iskola épült

Czikó Gergely a régi iskolaépületben kezdte a munkát, és a letűnt rendszerben mindössze a sportpálya létrehozására volt lehetőség. A változás után viszont már szükség volt nagyobb beruházásokra is. „Miután Beder Tibor lett a főtanfelügyelő, akivel jó barátságban voltam, jeleztem, hogy a régi iskolaépületben nem férünk. S mivel volt lehetőség világbanki támogatás folyósítására, megkaptunk 2,5 milliárd lejt az épület bővítésérere” – elevenítette fel. Bizonyos módosításokra volt szükség a tervben a műemlékvédelmi szempontok miatt, amelyeket nem lehetett megoldani, így a bővítés lehetősége veszélybe került. „Beder Tibor javasolta, hogy keressek egy új épülethez területet, volt egy gyümölcsös, amiről kiderült, hogy állami terület, itt épült fel az új iskola. Még kaptunk 2 milliárd lejt, 1999-ben elkezdtük az építkezést, és 2000 decemberében már fel is avattuk” – emlékezett. Utána elkészült a régi épület teljes felújítása, amely több évet tartott, majd felújították az óvodát, Csinódban és Kotormányban is javításokat végeztek. „Sikerült minden épületet újba tenni. Magyarországi vendégek jegyezték meg, nem is gondolták, hogy faluhelyen ilyen feltételek vannak” – ismertette.

A kultúra szolgálatában

Czikó Gergely az 1970-es években egy időszakot kultúrigazgatóként is dolgozott. Néptánccsoportokkal megyei és országos versenyeken léptek fel. „Az Olt menti megyék fesztiválján, Călimănești mellett, Ostrov szigetén, 1977-ben felvonultunk, a menaságiak székely harisnyában jöttek, és kérdezték a helybeliek, hogy Magyarországról jöttünk-e? Nem akarták elhinni, hogy Romániából vagyunk.Felléptünk fürdőhelyeken a menasági lakodalmassal, amely teljesen magyarul zajlott, szerették a táncokat azok is, akik nem értették a nyelvet” – mesélte. Énekkart, dalcsoportot is alakítottak, szintén sokszor léptek fel. Czikó Gergely monográfiát is összeállított a községről, amelyet nem adott ki, de az érdeklődőknek megmutatja. „Vannak leírásaim a népszokásokról, és van gyűjteményem a község helyneveiről is, amelyeket feltérképeztem – ezeket főképp az iskolában, a tanórákon használtam fel. Tervemben van egy Márton Ferenc-emlékszobát berendezni, egy régi óvodaépületben, a teremnek most folyik a felújítása” – ismertette. A község nagy szülöttje, Márton Ferenc festőművész nevét vette fel a bánkfalvi iskola is, akinek alkotásai az épület folyosóján is megtalálhatók. „Névadáskor Gál Sándor és Márton Ferenc közül választottunk, mivel mindkettő Szentgyörgyön született. A szentgyörgyi igazgató Gál Sándor neve mellett döntött, így mi  Márton Ferenc nevét választottuk. Örvendtem is neki, mert a családot is ismertem” – emlékezett.

Nem érezte magát felettesnek

Büszkén mesélte, hogy volt tanítványaik közül sokan lettek tanárok, közülük ketten a Márton Ferenc Általános Iskolában tanítanak. Többen választották a papi pályát is. „Jóleső érzés, hogy meghívnak búcsúkra. Ez nagyobb elégtétel mint a különböző érdemkitüntetések. A mostani igazgató aligazgatóként dolgozott mellettem, a magyar katedrát tanítványomnak adtam át. Jó közösségünk volt, én csak kellett engedjem, hogy dolgozzanak. Úgy éreztem, sikerült őket összefognom, nem volt széthúzás, úgy működött minden, mint egy gépezet – azért tudtam ennyi mindent megvalósítani. Szokták mondani, nem jó, hogy az ember saját falujában legyen próféta, én mindenkinek azt mondtam, ez nem igaz. Ugyanazt a tiszteletet kaptam, mintha idegenben mentem volna, és úgy érzem, itthon még nagyobb volt az elismerés. Sohasem éreztem magam felettesnek, hanem inkább a gyerekek, szülők és kollégák kiszolgálójának. Mindig az volt az elvem: úgy dolgozz, mintha örökös igazgató lennél, és úgy viselkedj, mintha a mandátumod csak holnapig tartana” – zárta a beszélgetést.