Kis iskola nagy ünnepe Vacsárcsiban

Érkezésünkkor teljes erőbedobással zajlott a munka az iskolában és annak udvarán. A mesterek éppen az új kerítést készítették, az épület falán pedig már ott díszelgett a századik évfordulót jelző emléktábla. A lépcsőkön mosolygós, ám szemmel láthatóan az ünnepvárás izgalmában élő alkalmazottak fogadtak bennünket. Elsőként a tanévkezdésre előkészített gyönyörű osztálytermekbe vezettek, amelyekben a tankönyvek mellett az évforduló alkalmából készített fényképgyűjteményeket is szemügyre vehettük. Az óvodai részen is minden készen állt már a nagy napra, csupán a gyerekzsivaj az, ami még hiányzott az idilli képből.

Ünnepre várva

„Nehéz kifejezni szavakkal azt, hogy mit jelent számunkra ez a századik évforduló” – fogalmazott kérdésünkre Szőcs Mária tanítónő. A vacsárcsi iskolafelelős kifejtette, nagy a boldogság és az öröm az iskolában ezekben a napokban. „A kollegialitás, a harmónia, a szeretet, amit szülőktől és gyerekektől egyaránt kapunk, a különböző intézmények által nyújtott segítség az, ami fenntartja ezt az iskolát. Nagyon sokszor volt már, hogy cérnavékonnyá vált az iskola élete, de mindig voltak a háttérben olyan személyek, akik ki tudtak segíteni a bajból” – értékelte az elmúlt éveket Szőcs.

A beszélgetésbe Kósa Irma óvónő is bekapcsolódott. „Az előkészítő osztályban kezdő gyerekeimet azzal a gondolattal indítom útjukra, hogy nagyon fontos pillanat ez az életükben, hiszen nemcsak előkészítőben kezdik az évet, hanem a százéves iskolájuknak az emléktáblája alatt mondhatják az óvodai búcsúverseket” – említette könnybe lábadt szemekkel. Kiemelte, számára különösen nagy élmény, hogy ezt az egyedi évfordulót nem a szomszéd faluban dolgozó pedagógusként kell megünnepelnie, hanem teljes mértékben részese lehet az eseményeknek. Szintén az évforduló különlegességéről beszélt János Mária tanítónő is.

Voltak nehéz idők is

„Úgy érzem, elődeink és a mostani pedagógusok minőségi oktatásának köszönhetően maradt fenn ez az iskola. Így most százéves ünnepet ülhetünk, és nem ötvenéves romok előtt adózunk” – említette Szőcs Mária. Az iskolafelelős elmondta, a vacsárcsi iskolában eddig ledolgozott huszonhárom esztendő alatt a legnagyobb nehézsége az volt, amikor négy osztállyal egyedüli tanerőként kellett foglalkoznia. „Az évszámot pontosan már nem tudom behatárolni. Ám ez volt a legborzasztóbb: négy osztályt tanítani úgy, hogy az iskolán kívüli tevékenységek se szenvedjenek csorbát. Egy óvónő ugyan volt mellettem, de kollégák nélkül nagyon nehéz volt átvészelni azt az egy esztendőt” – emlékezett vissza a pedagógus. Elmondása szerint a legemlékezetesebb a 2008-as év volt. „Már-már könyörögtünk az illetékeseknek, hogy fel kellene újítani az épületet. Mintegy ajándékként meg is történt a beruházás. Akkor tapasztaltam meg, hogy ez az iskola képes arra, hogy szerető és segítőkész embereket maga köré toborozzon” – nyomatékosított.

Élményben gazdag iskolai napok

Mint azt Szőcs Máriától megtudtuk, más tanintézményhez hasonlóan Vacsárcsiban is nagyon sok iskolán kívüli tevékenységbe vonják be a gyerekeket. Hagyománnyal bír például az évente megszervezett szüreti bál, hiszen fontos, hogy a népszokások világába is elkalauzolják a gyerekeket. Faluismereti és növényismereti tevékenységek is zajlanak, a környéki vízforrásokat is tisztították már ki a gyerekekkel. Az idősek köszöntése, a mikulási és karácsonyi ünnepség, a farsang, a kosaras bálok, a nők és anyák napja, a gyereknap mind ünneplésre ad alkalmat.

A „szentély”

Az iskolafelelős elmesélte, amikor Vacsárcsiba került, az iskola mellett kőszénpor volt az udvaron, a pince pedig tojásszénnel volt felrakva az ablakig. „Tüzelőanyagként használták a szenet. Egy helybéli segítségével sikerült eltakarítani ezeket a maradványokat, majd a polgármesteri hivatal hozzájárulásával kivakoltuk a pincét. Ide helyeztük el azokat a korabeli dokumentumokat, amelyeket az évek során sikerült összeszedni” – mutatta nem mindennapi gyűjteményt Szőcs. A pincében kialakított polcokon évszámok szerint rendezve sorakoztak a régi iratok, köztük egy 1880-ból származó jegyzőkönyvet lapozhattunk át rövid ideig. A helyiség közepén egy kis emlékasztalt is létrehoztak, amellyel az iskola elhunyt tanítói előtt róják le tiszteletüket. „Példaképeink az évtizedek során itt megfordult tanítók. Gyerekeinket is arra neveljük, hogy őrizzék meg azt, amit elődeink ránk hagytak. Mert ha egy faluban megszűnik az iskola, akkor annak nincs kultúrája” – nyomatékosított az iskolafelelős.

Szeretett Vacsárcsiban tanítani

„1964-ben kerültem a vacsárcsi iskolához, annak idején nem szívesen fogadtak a helybéliek” – osztotta meg emlékeit a csíkrákosi Lázár Katalin. A 84 esztendős nyugdíjas pedagógus egy évtizedet töltött el a vacsárcsi iskola falai között. Mint elmesélte, az akkori rendszer rányomta a bélyegét az ott eltöltött első évekre: a helybéliek nagyon bizalmatlanok voltak iránta, besúgónak tartották. „Szerettem ott tanítani, nagyon sok jóindulatú gyerek volt, szerettek tanulni. A szülők is fontosnak tartották az iskolát. A szülői értekezleteken mindig zsúfolásig tele volt az osztályterem” – említette. Elmondása szerint volt egy fordulópont, melytől kezdve megváltozott az emberek iránta tanúsított viszonyulása. Történt ugyanis, hogy egyik reggel az iskola épületének hátsó részében családjával lakó pedagógust borjúvágáson kapta. „Abban az időben borjút ölni börtönnel járt. Senkinek nem szóltam erről. Addig úgy voltam beállítva, mint egy besúgó, féltek tőlem az emberek. Ez volt az a fordulópont, amikor egy csapásra megszűnt a bizalmatlanság” – emlékezett a pedagógus. Kiemelte, ezt követően teljesen megváltozott a kapcsolata a helyiekkel. „Elismerték, értékelték az általam elvégzett munkát, hiszen akik kikerültek a kezem alól, azok mindenhol megállták a helyüket. Ez elégtétel volt számomra. Amikor tíz év után eljöttem onnan, sokan akartak marasztalni” – zárta a beszélgetést Lázár.

Magyar időkben épült az iskola

Az írásos feljegyzések szerint dr. Balló István királyi tanfelügyelő 1913-ban, gróf Zichi János közoktatási miniszter idejében a magyar állam a régi iskola visszaengedése mellett a község telkén egy új, modern, két tantermes iskolát építtetett egy holdnyi területtel. Az iskola tanítóinak lakást biztosítottak, ahol ma óvoda működik. Az iskola az első világháború idején a felszerelésének nagy részét elveszítette. 2008-ban állami támogatással közművesítették és teljesen felújították a vacsárcsi iskolát. Jelenleg negyvenöt gyerek látogatja nap mint nap a tanintézményt, közülük 15 óvodás, harminc pedig elemi osztályokba jár.

Kétnapos rendezvénysorozat

A vacsárcsi iskola fennállásának századik évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozat már szombaton, szeptember 14-én elkezdődik. Ezen a napon a Vacsárcsi Ifjúsági Kulturális Egyesület által szervezett Ki mit tud? vetélkedőre várják a kicsiket. Ezen többek között az iskola építésével, történelmével, egykori oktatóival kapcsolatos kérdésekre kell válaszolniuk. Az ünnepség vasárnap, szeptember 15-én reggel 9 órától szentmisével folytatódik. Ezt követően az iskolához vonulnak a résztvevők, ahol emlékplakett-leleplezés és kulturális műsor szerepel a programban.