Kincsek a faluból

Csíkszentmiklósnak sokáig nem volt néprajzi gyűjteménye. Lakatos István helyi tanár a kétezres évek elején elhatározta, hogy összeszedi a faluban még fellelhető régiségeket. „Ott lakunk a főút mellett, és nap mint nap láttam, hogy az utánfutós kocsik viszik a szép bútorainkat. Meg is kérdeztem egy művészettörténész ismerősömet, hogy miért gyűjtik össze, mit csinálnak vele. Ő mondta, hogy az erdélyi régiségeket Nyugat-Európában el lehet adni. És akkor egy ilyen, csak azért is indulatból kezdtem el gyűjteni. Kincseket kerestem a faluban. A házaknál mindig azt mondták, hogy nincs semmi kincsünk. Kértem, hogy engedjenek fel a padlásra. Jártam házról házra kocsival, kicsi szekérrel” – elevenítette fel a kezdeteket Lakatos István. Idővel a falubeliek megszokták, hogy gyűjtöget, ezért sokszor vittek neki tárgyakat. A gyűjtés négy évig tartott. Amit tudott, saját maga újított fel.

Perefernum, utazóláda és mosógép

2011-ben a szépvízi önkormányzat megvásárolt egy régi közel százéves házat, amelyet a közbirtokosság udvarán építettek ismét fel. Ekkora már az anyag össze volt gyűjtve. A két helyiségből álló ház belső szobáját rendezték be a tisztaszobának, az első helyiségbe pedig a mindennapos használati tárgyakat állították ki. Látható itt vetett ágy, tulipános láda 1897-ből, viseletek, eredeti székely harisnyák, zekék, melyek aránylag jó állapotban maradtak.

„Nagyon sok írott anyag maradt meg a faluban. Az egyik, 1896-ból származó perefernum pontosan leírja, hogy a fiatal lány mit vitt a házasságba, mi mennyibe került, ezt a szomszédok aláírták. Gazdag lány volt, mert négy oldalból áll a hozománylevele. Vannak katonai végelbocsájtók is. Az egyik az 1800-as évek végéből való, a tulajdonosa húsz évet volt katona. Van egy érdekes eset is: a falu felső felében, a Szeredás út-tetőn van egy kereszt. Annak az a története, hogy amikor az egyik katona húsz év után jött haza és felért a domb tetejére, amikor meglátta a falut, a szíve megszakadt és ott halt meg” – mesélte egy-egy tárgy kapcsán a tájház alapítója.

Helyet kapott még két nagyobb utazóláda is. „Az egyik ki volt dobva egy udvarra, a hangyák is bele voltak »kőtve«, nagyon szívesen ideadták, hogy legalább nem foglalja a helyet az udvaron” – mesélte. „Ez pedig a mosógépnek az őse. Beletették ebbe a dobba a ruhát, úgy mosták ki és  centrifugaként is szolgált. Nincs új a nap alatt” – mutatott egy henger alakú tárgyra.

Az első szobában egy szövőszék és egy állandó fotókiállítás is helyet kapott, amely a falu mindennapjait mutatja be. „Egyik kedvencem a csikókályha, ahogy mi mondjuk csitkó, mert nem nagyon lehet már kapni. Ez be volt téve egy pincébe. Örömmel adták ide ezeket a tárgyakat. Büszke vagyok arra, hogy ingyen kaptam mindent. Kivéve a kályhát, mondták, hogy hát valamit adjál érte, s akkor egy kevés összegért ideadták.”

Szövőkör téli estéken

Minden tárgyból egy-egy darabot állítottak ki, nem akarták túlzsúfolni a házacskát, mert télen, ahogy a mezőgazdasági munkák alól kicsit felszabadulnak, rendszeresen használják: az asszonyok minden péntek este szőni gyűlnek össze ott. A tájházban található szőnyegek is az ő kezük munkáját dicséri.
A célok között szerepel viszont az is, hogy ne csak az idősebb generáció használja, hanem a fiatalabbak is. „Az Iskola másként program során szoktunk tevékenységeket szervezni a gyerekeknek. A tanítónőkkel beszéltük, hogy az opcionális órákat is lehetne itt tartani. Van élet itt a tájházban, de azért lehetne bővíteni”.

Várják a látogatókat

„Nyáron turisták is szokták látogatni. A kulcs nálam van, ha valakit érdekel, mindig letelefonálnak, hogy meg szeretnék nézni. Nem is gondoltam, hogy ekkora érdeklődés lesz egy ilyen tájház iránt” – foglalta össze.

Szombaton reggel kilenctől délután három óráig várják mindazokat, akik szívesen megtekintenék a gyűjteményt, elbeszélgetnének a régi dolgokról. A gyerekeknek 10 és 12 óra között kézműves foglalkozást tartanak: a lányok kis tarisznyát, a fiúk mobiltelefontartót varrhatnak.