Csíkszentmiklósi kolbászfesztivál másodjára

Számos érdeklődő, jó hangulat, finom illatok fogadtak a Csíkszentmiklósi Ifjúsági Egyesület (CSIE) által második alkalommal megszervezett kolbászfesztiválon szombaton délelőtt. Megérkezésünkkor, a szakértő helyiek éppen a reggel levágott disznót darabolták fel és ismertették annak menetét. Kicsit bennebb már a Szabadtűzi Lovagrend üstjében főtt a káposztaléleves, igaz még hús nélkül, mivel a mészárosok kése alól addigra nem került ki az arra szánt darab. A kolbásztöltő versenyre benevezett tizenegy csapat tagjai is sürögtek-forogtak a sátruk alatt, volt aki éppen csak hozzálátott a kolbászmassza összeállításához, mások már gyúrták azt, s voltak akiknél éppen a belekbe töltötték a húst.

Közel ezer kilométert utazott a kutasi csapat két tagja, hogy részt vegyen a hétvégi csíkszentmiklósi eseményem. Kelemen Károly és Fekete Lajos elmondták, Szépvíz és a Kaposvár melletti Kutas testvértelepülések, így többször is jártak már a csíkszéki községben. Mivel mindig jól érezték magukat a székelyeknél, így az ifjúsági egyesület részéről érkező meghívást sem utasították vissza. A versenyre hagyományos somogyi parasztkolbászt készítettek.

A versenyre a szépvízi polgármesteri hivatal munkaközössége is benevezett. Amint azt Ferencz Tibor polgármester kifejtette, tavaly a vezetőtestület, idén viszont a munkaközösség vett részt az eseményen: hagyományos szépvízi kolbászt töltöttek.

Miközben készültek a csapatok szeszélyes, dalos, Balint-napi, kacskaringós és fogyókúrás kolbászai, András Róberttel, a CSIE egyik tagjával beszélgettünk. Kiemelte, változatos programot igyekeztek összeállítani az érdeklődők számára, amelynek sikeres kivitelezéséhez idén a polgármesteri hivatal, a községbeli vállalkozók, illetve minden falubeli szervezet hozzájárult. A fiatalember úgy véli, ezáltal a község, közösség ügye lett ez az esemény, ezzel pedig eleget is tett rendeltetésének.

„Az esemény kiemelkedő programpontja a kolbásztöltő verseny, ahol idén két versenyszámban indulhattak a csapatok: a kolbászok és kolbászos ételek versenyén” − számolt be András Róbert.

Akik nem neveztek a kolbásztöltők versenyére, azok egy sonka súlyát saccolhatták meg, népi táncokat tekinthettek meg, anekdotákat, népdalokat hallgathattak, nem utolsó sorban pedig finom étkeket és italokat kóstolhattak. A legfiatalabbak téli olimpiai játékokon mérhették össze ügyességüket.