Betegség, amit komolyan kell venni: depresszió

A depresszió manapság is sokak számára egy megfoghatatlannak, körülhatárolhatatlannak tűnő állapot, és nem egy konkrét betegség, amelyre gyógymódok léteznek. A tünetekről, gyógyszerekről, segítségről Veress Albert csíkszeredai elmegyógyász főorvossal beszélgettünk.    

– Kezdjük egy meghatározással. Mi a depresszió?

– Kedélybetegség, hangulatbetegség és ennek a mélypontja. Magyarul talán a búskomorság fedi leginkább a depresszió jelentését. Tünetei: életuntság, munkakedv hiánya, álmatlanság vagy aluszékonyság, kilátástalanság, reménytelenség. Legnagyobb veszélye az öngyilkosság, mert a reménytelen, kilátástalan ember nagyon könnyen követ el önpusztító cselekedetet.

– A felsorolt tünetek az élet egy-egy szakaszában hosszabb-rövidebb ideig talán mindnyájunknál előfordulnak. Mikor kóros ez az állapot?

– Amikor tartóssá válik, tehát meghaladja a három-hat hetet. Mindenkinek lehetnek átmeneti hangulatingadozásai. Előfordulhatnak rövidebb ideig tartó depressziós állapotok, gondolok itt például a gyászreakcióra, ami idővel oldódik, és helyrebillen az ember lelkiállapota. Ha valakit valamilyen veszteség ér, vagy elválik – ez is mind átmeneti depresszív állapotokat okozhat. Ha azonban ez elhúzódik és mélyül, idültté, krónikussá válik, akkor már depressziós betegségnek nevezzük, és akkor már feltétlenül kezelést igényel. Nem elhanyagolható a személyiségi szempont, a beteg lelki alkata, mert van, aki könnyedén túllép a nagy nehézségeken is, és van, aki a nagyon minimális problémákat is szívre veszi.      

– Milyen a betegség lefolyása?

– A mély depresszió eljuthat egy olyan állapotba, amikor „megél a víz színén az ember”, úgy eléldegél. Tudja, hogy nincs valami rendben, nem tudja megnevezni, hogy mi a probléma, és szenved, de végigéli az életét. Mi elmegyógyászok jobban szeretjük a depressziós beteget, mert elfogadja a kezelést, hisz érzi, hogy beteg. Ezzel szemben például a mániás beteget nagyon nehéz kezelni, mert nincsen betegségtudata, azt mondja, hogy „menjen a csudába, maga beteg, hát mit akar engem kezelni, én teljesen jól érzem magam”. És bár a depressziós beteget szeretjük jobban, jobban is féltjük, hisz náluk fennáll az öngyilkosság veszélye.

– Milyen esetekben fordul elő öngyilkosság?

– A depressziósnál ez általában akkor következik be, amikor a kilátástalanság olyan fokára jut, hogy nem bírja felfedezni a fényt az alagút végén, és amikor nem tud kommunikálni olyan egyénnel – társsal, szakemberrel, laikussal –, akivel kibeszélhetné a problémát, és aki megnyithatna előtte egy új megoldási lehetőséget, megmutathatna egy új ösvényt.

– Mekkora az öngyilkosság aránya a depressziós betegek körében?

– Az öngyilkosságra vonatkozó, húsz évre kiterjedő Hargita megyei vizsgálat keretében hatvanhárom százalékos volt a depressziós betegek részaránya. Ebbe beleszámítjuk azt, aki volt orvosnál és kezelték, aki nem megfelelő módon vagy nem elegendő ideig részesült kezelésben, és ide számítjuk azokat is, akikről a hátramaradtakkal készített mély interjú során fedeztük fel, hogy depressziós állapotban lehetett, de a család nem tudta, mi az.

– Ez hatalmas arány....

– Nagyon magas. Ez világszinten is így van, a mienk csak igazodik a világszintű szakirodalmi adatokhoz, amelyek szerint az öngyilkosságot elkövetők kétharmadának előéletében depresszió fedezhető fel.

– Becslése szerint mekkora a kezelésben nem részesülő depressziós betegek aránya?

– Az általános statisztikai adatok alapján a depressziós betegek kétharmada jut el családorvoshoz, az orvoshoz kerülő betegek kétharmadánál viszont nem fedezik fel a depressziót. Azok kétharmadánál, akik kezelésben részesülnek a depresszió miatt, a kezelés elégtelen vagy helytelen, azok kétharmada pedig, akik megfelelő kezelésben részesülnek, időnap előtt kilépnek ebből – tehát nagyon alacsony a helyes kezelésben részesülők aránya.

A családorvosokkal zajló képzések során mindig felhívjuk a figyelmet arra, hogy a szomatikus betegségek esetén mindig figyeljenek oda a rejtett vagy nyilvánvaló depresszióra és kezeljék azt. Ki kell térnem az egészségügyi rendszerünk fonákságaira is, a kezelés elérhetőségére. Mivel az egészségbiztosító pénztár csak bizonyos számú beutalt beteg után fizet, abban a helyzetben vagyunk, hogy előre kell tervezni a kórházi beutalásokat, és emiatt sokszor a nagyon bonyolult kórképpel rendelkező beteg kezelését sem tudjuk azonnal megoldani. Ez sajnos nemcsak Romániában fordul elő.

– Miben áll a depresszió kezelése?  

– A depressziót nem lehet akaraterővel kezelni – ahogy a cukorbetegséget sem kezelhetem akaraterővel, nem mondhatom, hogy nem akarok cukorbeteg lenni, és akkor nem leszek –, viszont kezelhető gyógyszerekkel. Szerencsére. Karrierem elején alig volt egy-két gyógyszer, amivel kezelhettük a depressziót, most pedig orvos legyen a talpán, aki első nekifutásra ki tudja választani azt a gyógyszert, amely az adott beteg esetében hatékony lehet. A betegség ugyanis hormonális hátterű, a szerotonin, a noradrenalin és a dopamin mennyiségének a változása, többlete vagy csökkenése áll a depresszió hátterében, és attól függően, hogy ezekből melyik több vagy kevesebb, beszélhetünk a különböző típusú depressziókról. A depresszió okai bio-pszicho-szociális jellegűek. A bio a testi eredetű problémákra vonatkozik, például egy krónikus betegség hozhat maga után depressziós állapotot. A pszicho azt jelenti, hogy lélektani okok is állhatnak a háttérben, a szociális jelző pedig, hogy szociális vonzat, pénztelenség, munkanélküliség, rossz családi állapot szintén válthat ki depressziót. Tehát nem a hormonháztartás váltja ki elsődlegesen a depressziós állapotot, hanem a testi, lelki és környezeti körülmények változásai okozhatják a hormonszint-elváltozást. Ugyanakkor a maga során a depresszió is okozhat számos pszichoszomatikus betegséget.  

– Sokan tartanak a depresszió gyógyszeres kezelésétől. Milyen hatású, mellékhatású gyógyszerekről van szó?  

– Minden gyógyszernek vannak mellékhatásai, az aszpirinnek is. Sok minden függ attól is, hogy az orvos hogyan készíti fel a beteget. Mert ha én megmondom a betegnek, hogy előbb a mellékhatásokra kell számítani, akkor nem hagyja abba a kezelést, ha megjelenik a szájszáradás, hányinger, látászavar vagy más melléktünet, mert tudja, hogy ezek pár napon belül eltűnnek. Ezek a gyógyszerek nem agymosást csinálnak. Amit a betegek éreznek, és ami kellemetlen számukra, hogy a gyógyszerek legtöbbjének egy álmosító, kábító hatása van, ami kicsit lelassítja az embert. Ez nem tetszik a betegeknek, de ma már megjelentek olyan gyógyszerek is, amelyekkel autót lehet vezetni, amelyik már négy-öt nap múlva hozza a főhatását, és amelynek kevés a mellékhatása.

– Mit tehet a család a beteg érdekében?

– Nagyon mellette kell álljon. Oda kell figyelni egymásra. Sok mindent nem tehetünk meg az anyagiak miatt, de erre mindenki képes. A legegyszerűbb laikus is, bárki észreveheti, ha figyel, hogy a mellette lévővel valami történik, nem úgy van, ahogy volt eddig, valami zajlik benne. És ilyenkor megkérdezheti, hogy mi van vele – egy jó beszélgetés nagyon sokat segíthet –, és ha a másik nem tudja megmagyarázni, mi történik, akkor kézen tudja fogni, és azt mondja, „gyere, menjünk el a legközelebbi háziorvosi rendelőbe, mert valami van veled”. És ha egy közeli nem veszi észre, hogy valami gond van, akkor lehet tíz pap, tíz orvos vagy tíz kórház is a közelben, nem kerülne be az illető oda, ahol segíteni tudnak neki. Ezt teheti meg mindenki, hogy figyeljen arra, aki mellette van. És nyújtsuk ki azt a segítő kezet! Kell persze az is, hogy ezt a kinyújtott kezet elfogadják.