Fotó: Veres Nándor
Magyar-német szakos tanárként és iskolaigazgatóként a Bákó megyéhez csatolt Gyimesbükkön a kommunista rendszerben is igyekezett magyar nyelvre tanítani a gyermekeket. Később újraindította a magyar tannyelvű oktatást, majd az ezeréves határon álló vasúti őrház felújítását szervezte meg. Deáky András szerint nem valaki ellen kell magyarnak lenni, de önmagunkat mindenképp vállalni kell.
2015. június 25., 10:582015. június 25., 10:58
Édesapja, nagyapja, dédapja is ott vannak eltemetve, ő viszont 1941 októberében a véletlen folytán nem Gyimesbükkön született. A bécsi döntés után, amikor Észak-Erdély ismét Magyarország része lett, édesapját tanítóként Hadadgyőrtelekre helyezték, és ő ott látta meg a napvilágot. Kétéves korában visszakerült Gyimesbükkbe, elemi iskoláit ott végezte, majd Sepsiszentgyörgyön, a Székely Mikó Kollégiumban folytatta, ahol 1960-ban érettségizett.
A pedagógiai főiskolát Marosvásárhelyen végezte el, majd a szülőfalujába tért haza, mert, mint mondta, arra készült, hogy nem megy el sehová, ott akarja leélni az életét. A község 1950-től Bákó megyéhez tartozott, és 1963-ban az iskolákban betiltották a magyar nyelvű oktatást. „Az volt a cél, hogy a moldvai csángók sorsára juttassanak, az amúgy is gyenge magyarságtudattal rendelkező gyimesbükki csángó magyarokat minél hamarabb beolvasszák az egységes román nemzetbe. A gyermekek csak románul tanulhattak tovább, sokan nem tudtak sem románul, sem magyarul, gyakorlatilag diplomás analfabéták lettek. A rendszernek tulajdonképen ez is volt a célja, hogy ne kerüljön ki innen magas műveltségű ember. Ha csak szünetben a gyermek ki mert ejteni egy magyar szót, olyan pofont kapott, hogy a szeme szikrázott, vagy pénzbírságot kellett fizetni” – magyarázta Deáky.
Három évvel a főiskola elvégzése után kinevezték iskolaigazgatónak. Első dolga volt felmérni, mely családok szeretnék a magyar nyelvű oktatást, amire heti három órában volt lehetőség. „Persze, kéréseket kellett leadni, nem nézték jó szemmel ezt. Beindítottuk a magyar nyelv tanítását heti három órában, órarenden kívül, reggel 7-től 8-ig. Egy kis helyesírást lehetett tanítani, aztán megismertettük legnagyobb íróinkat, költőinket, tudják, ki volt József Attila, Petőfi Sándor, Ady Endre, Móricz Zsigmond és így tovább. És ha katonának mennek, szüleiknek ne román nyelven írják a levelet, hanem magyarul” – érvelt. Egy alkalommal Beke György látogatta meg, és egy interjút készített vele. Deáky őszintén elmondott mindent, milyenek az állapotok, és milyen álmai, tervei vannak. Alig jelent meg az írás, felbontották a munkaszerződését, kirúgták, sovinisztának, nacionalistának, irredentának nevezték. Ezután iratkozott be a Babes–Bolyai Tudományegyetemre, Kolozsvárra, magyar–német szakra, amelyet szintén elvégzett.
Az egyetem elvégzése után visszatért az iskolához. „A szekuritáté állandóan figyeltetett, még a román kollégáim is, akik rám voltak állítva, eljöttek, és megmondták, megbízták őket, hogy jelentsenek rólam, de nem tudják, mit mondjanak. Azt mondtam, mindig az igazat mondjátok, amit csinálok, senki ellen nem acsarkodom, saját magunkért dolgozom. A rendszerváltás után sikerült újraindítanunk a harmincöt évig szünetelt magyar nyelvű oktatást. Nagy ellenállásba ütközött ez a Bákó Megyei Tanfelügyelőség részéről, sok-sok évtizedes munkájukat robbantottuk szét itt pillanatok alatt” – emlékezett. Fenyegető levelek sokaságát kapta, agyonverést, háza felgyújtását helyezték kilátásba számára, részletesen leírva, hogy fog ez megtörténni. Előfordult, hogy a tanfelügyelőségen bezárták az ajtót, leültek húszan egy asztal mellé, és kérdésekkel bombázták, így próbálva megfélemlíteni. A község egyik négyosztályos iskolájában a hatalom által kinevelt román értelmiségi réteg nyomására nem sikerült a magyar nyelvű oktatás folytonosságát biztosítani. „Az óvodával együtt 250 gyermek tanul a mai napig is magyarul, a munkánk nem veszett kárba. Mindig azt mondtam, az anyanyelv egy szent dolog, amikor román vagy magyar iskolába mész, már eleve eldől, hogy mi leszel. Akitől elveszik az anyanyelvét, attól mindent elvettek. Magyar gyermeknek magyar iskolában a helye, nyomorékot nevelünk abból, aki magyar létére román tannyelvű iskolába jár. Nem valaki ellen kell magyarnak lenni, de önmagunkat mindenképp vállalni kell, mindenkinek tartozni kell valahová” – vallja Deáky.
A rendszerváltás után turizmussal, vendéglátással kezdett foglalkozni, mivel egyre többen látogattak el a Gyimesekbe, felkeresték az ezeréves határt és a Rákóczi-vár romjait. „Bennünk, magyarokban él a nosztalgia a történelmi Magyarország határai iránt. Rájöttem, hogy a vasúti őrház jelképpé vált minden magyar ember számára, megmaradásunk jelképévé, nézték az emberek, megvan-e még. Elkezdtem gyűjtögetni a pénzt, mert szégyelltem, hogy nézett ki, vécének használták, és megvásároltam attól, akinek építkezési anyagként adták el. Utána kapcsolódtak be a budakesziek. Óriási szerencsém volt ezzel, mert vendégeim voltak, akik támogatták az ügyet. Egy este vacsoránál borozgattak, odahívtak, hogy beszélgessünk, és meséltem nekik az őrházzal kapcsolatos terveimről. Akkor közülük az egyik azt mondta: fiúk, tudjátok mit, tegyen le az asztalra mindegyiketek százezer forintot. Úgy kezdődött. Tudtuk, hogy ez nem elég, de ők hazatérve tovább lobbiztak a Budakeszi Kultúra Alapítványnál, én a médiában elmondtam, mit szeretnék, a világ kezdett felfigyelni. Rövid idő alatt gyűlt össze a több mint ötmillió forint, amibe került az őrház és a környezet felújítása. Ezért hiszek abban, hogy a Rákóczi-várat is fel tudjuk építeni” – mondta Deáky András, legújabb terveire utalva.
Több mint negyven éven keresztül Moldvában töltötte nyári szabadságait, vissza-visszatért Magyarországról csángó barátaihoz, szokásvilágukat kutatta, a lelkükig ért el. A számos díjjal elismert néprajzkutató tíz éve Gyimesközéplokot választotta otthonául.
Az 1848-as forradalom és szabadságharc kiemelkedő alakjaként Gál Sándor nevét szokás emlegetni. Szülőfaluja, a csíkszentgyörgyi közösség az elmúlt években több előrelépést is tett emlékének és munkásságánk megőrzésében.
A ballagás dátuma körül kialakult helyzet ugyanis nem a betegség maga, hanem egy kitüremkedő szimptómája egy komplex folyamatnak – állítja a szerkesztőségünknek eljuttatott véleménycikkében a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium egykori diákja.
Két hete, hogy kénytelenek voltak felfüggeszteni a csíkszeredai ideiglenes távolsági buszállomás működését egy bírósági ítélet nyomán, akkor elszállították az információs irodaként, és váróteremként működő konténereket.
Az öreg, kihalt fákban is megannyi lehetőség rejlik még – erre hívja fel a figyelmet a Projekt Bag Egyesület és a Sapientia EMTE csíkszeredai karának eseménye, amelyet hétfőn tartanak Csíkszeredában.
Megcsúszott és lesodródott az úttestről egy Kománfalva és Csíkszereda útvonalon közlekedő pótkocsis teherautó kedden Gyimesközéplokon, a 12A jelzésű országúton – tájékoztat a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya.
Átfogó közúti ellenőrzést végeztek Hargita megyében a rendőrök pénteken, ezúttal a tömegközlekedési járművek voltak az akció célkeresztjében. Kimagasló kihágást nem tapasztaltak.
A csíkszeredai városkasszába tavaly összesen 22,6 millió lej folyt be a helyi adókból és illetékekből. A több mint 54 ezer befizetés java része, hozzávetőleg 37 ezer ügylet készpénzben történt.
Egy turnéfilmmel és egy előadással készül a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes január folyamán: először az együttes dubaji világkiállításon készített Sivatagi álom című filmje lesz megtekinthető.
Készülnek Csíkszereda általános városrendezési tervének (PUG) frissítésére, amelyhez január 30-ig várják a lakók javaslatait – ez az első lépés a témában zajló közvita során. A város nemsokára kiírja a közbeszerzést a dokumentáció naprakésszé tételére.
szóljon hozzá!