A gondnoknál a tájház kulcsa

2010. szeptember 25-én avatták fel Gyimesközéplokon a Csángó Hagyományőrző Házat. „Volt egy falumúzeum a kultúrház mellett, amelyet Szőcs János tanár úr alapított és sok mindent összegyűjtött. 1989 után aztán az nyitva volt egészen ’91-ig, ezután a vadak prédájává vált. Amikor a néptanácshoz kerültem, első dolgom az volt, hogy lezártuk a házat, és megszerveztem, hogy kitakarítsuk azt. Talicskával kellett a mocskot elhordani bentről. A gyermekek odajártak vécézni és sok minden eltűnt. Ami megmaradt, azt bezártam a kultúrotthonba. S aztán a többi holmit a faluból összeszedtük, gyűjtöttem, amit tudtam, s ahogy tudtam” – mesélte a kezdeteket a hagyományőrző ház alapítója és gondnoka, Mihók (Főcze) György.

Az 1934-ben épült tájház

A gondnok elmondta, a házat, melyet utóbb aztán használatba vehetett, hogy tájházként működtesse, 1934-ben építették. Egy ideig a néptanács működött benne, majd szülészet, de volt benne rendelő, fogászat, vegyes üzlet és kocsma is. Amikor Mihók György megkapta 2008-ban, már nagyon rossz állapotban volt, tervben volt a lebontása is. „Rengeteg mocsok volt, a pincékből is sokat hordtunk ki. A hátsó kicsi pincét a szomszédok használták, ott tartották a pityókát. Én voltam akkor a kultúrás, és addig-addig érveltem azzal a tanácsnál, hogy a gyermekeink majd máshová kell menjenek informálódni a saját kultúránkról, amíg megkaptam.”

Paprika és szappan

„Azért ostromoltam folyamatosan a községi tanácsot, hogy az épületet mindenképp megkapjam, mert nagyon sok mindent elhordtak innen Gyimesből. Jöttek a kulturális kalandorok, egy kevés ajándékért, mint szegedi paprika, Dunakavics, Amo szappan, egész ruhákat vittek el, tarisnyát, átalvetőt stb. Azonkívül jöttek a régiségkereskedők, a cigányok, azok is nagyon sok mindent összeszedtek. Annak idején, amikor itt a tánctábor beindult, én voltam a helyi főszervező, és egy magyarországi ismerősöm hívta fel a figyelmemet erre. Azt mondta, olyan hülyék vagytok itt csángókul, odaadjátok ajándékba az átalvetőt, tarisnyát, elviszi Franciaországba s eladja, s jó pénzt csinál belőle. Ez olyannyira ment, hogy volt eset, hogy a könnyem kiesett, mikor egész női csángós rendeket ajándékoztak oda. És én itt a lányaimnak nem tudtam venni csángós bundát, mert nem engedhettem meg magamnak. Ahol én eljártam, mindenhol mondtam, hogy nem kell csak úgy odaadni, hogy mások meggazdagodjanak a mi kultúránkból. Ez jellemző volt a csángóságra” – mutatott rá Mihók. Hozzátette, szerencsére mostanában többen is nekifogtak csángó viseletet varrni.

Tevékenységekre is szükség van

A Hagyományőrző Háznak is az lenne az egyik szerepe, hogy ne csak bemutassa a régi tárgyakat, hanem tevékenység is legyen benne. Pillanatnyilag szünetel ugyan a kézimunka tevékenység, mivel a házat nem tudják teljesen kifűteni.„Azért neveztük el hagyományőrző háznak, hogy ne csak bemutassuk a tárgyakat, mint egy múzeumban, hanem lehessen benne dolgozni, használni. Asszonyokat szoktam hívni kézimunkakörökre, kinek mikor ideje volt, jött. Mivel egy kicsike kazán van bent, csak a nagy termet tudjuk kifűteni. Ott heti rendszerességgel sakktanfolyamot tartanak a gyerekeknek.”

Látogatók nyáron

A nyáron sokan látogatták a házat, igény szerint mindig kinyitja a gondnok. Mihók szerint lenne igény arra, hogy naponta nyitva legyen, csak szükség lenne egy alkalmazottra. „Én azt szeretném, hogy azt, amit én összeszedtem, ne herdálódjon el. Sok hiút megmásztam s szénaalját. A gyűjtést is folytatni kéne, most már vannak dolgok, amit cserélni is lehet, mert több van belőle és bizonyos dolgokat konzerválni kellene. Élő kell legyen ez a ház, így az álmom is beteljesülne” – fejezte ki reményét Mihók György.

A Tájházak Napján, szombaton reggel 9-től este 7 óráig lesz látogatható a Hagyományőrző Ház, maga az alapító kalauzolja majd a látogatókat, 11 és délután 3 óra között pedig szövést, hímzést és csipkehorgolást lehet elsajátítani Mihók Gizellától.