A csíki rockzenei életről

1965-től Romániában új korszak kezdődött, március 22-én Nicolae Ceauşescut pártfőtitkárnak nevezték ki. Ennek eredményeképpen sok minden megváltozott. A művelődés szempontjából is két korszakról beszélhetünk: a hatvanas évek végétől a hetvenes évek közepéig a liberalizálódás időszaka, és a hetvenes évektől a nyolcvanas évek végéig terjedő időszakra pedig a diktatúra fokozatos elmélyülése, a társadalmi élet ellehetetlenítése volt jellemző – vezette fel a témáról való beszélgetést Demeter Csanád történész, akinek nemrégiben jelent meg Kultúrkombinát című könyve, amelyben az 1968-1989 közötti, Hargita megyében szervezett szocialista ünnepélyeket és fesztiválokat térképezi fel.

A klubéletről

„1968-ban a közigazgatási átszervezéssel a legtöbb megyében új intézményesülő művelődési élet jött létre. Új intézmények jelentek meg. A legfontosabb a megyei művelődési bizottság, amely fennhatósága alá tartoztak a kultúrházak, kulturális rendezvények, klubok. A klubok létrejötte a hatvanas évektől kezdve új mozgalmat indított el. A kluboknak kétféle szerepük volt: egyrészt szórakozási lehetőséget biztosítottak, másrészt ott voltak a hatalom részéről biztosított szakkörök, amelyek az ideológiai nevelésben segítettek. Voltak szakszervezeti klubok is, de érdekesebbek voltak az ifjúsági klubok, amelyek a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) égisze alatt működtek és a fiatalság életét szervezték meg” – mutatott rá Demeter Csanád. Mint mondta, Hargita megyében – és országos szinten is akár – a legjelentősebb klub a romániai magyarság körében a székelyudvarhelyi Siculus volt.

A Siculus és az Ezüstfenyő

A Siculus klub a hatvanas évek végétől működött, és a romániai magyar könnyűzene bölcsője volt. 1970-ben fesztivált is szerveztek ezen a néven. „Ez nem volt egyszerű dolog, hiszen el kellett fogadtatni a hatalommal, ugyanakkor nem voltak megfelelő felszerelések, nehéz volt beszerezni, nem voltak megfelelő, képzett, könnyűzenében jártas zenészek. A Siculus fesztivált 1974-ig szervezték, a romániai magyar könnyűzene alapját jelentette, sok fiatal együttes állt össze erre. 1972-ben a Román Televízió Magyar Adása is közvetítette, országos szintűvé nőtte ki magát. Látszottak az előjelek is, hogy ez a hatalomnak túl sikeres és túl gyanús lett” – magyarázta a történész. Az akkori propagandatitkár, Szekeres elvtárs úgy gondolta, át kéne „hozni” ezt a rendezvényt Csíkszeredába és román együtteseket is kell hívni. Végül Csíkszeredában megszervezték az Ezüstfenyőt, ám ezt – a korabeli sajtó és a visszaemlékezések is ezt támasztják alá – állandóan a Siculus fesztiválhoz hasonlították, az volt a mérce.

1976

Az 1976-os év több szempontból is fontos volt. Ekkor szervezték meg először a Megéneklünk Romániát, ugyanebben az évben az Ifjúmunkás újság Cseke Gábor főszerkesztő vezetésével megszervezték az Ifjúmunkás Matinékat. Ezeken zenekarok léptek fel, irodalmi bemutatók voltak. Több mint 50 helyszínen szervezték meg. A másik ezekhez kötődő esemény Boros Zoltán és a Román Televízió Magyar Adásához fűződik, ekkor „indult” el a Zenés Karaván. Ezt például Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában nem egy szokványos helyen szervezték meg. Udvarhelyen a szejkefürdői színpadon, Csíkban a jégpályán tartották.  

Létrejöttek a rockegyüttesek

A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején „megjelentek” a rockegyüttesek. Csíkszeredában is több együttesről tudunk, ezek tagjai „vándoroltak” egyik együttesből a másikba. A korabeli feljegyzések, visszaemlékezések alapján az együttesek tagjai úgynevezett helyi sztárok voltak, akiket a közönség jó szívvel fogadott, megbecsült. A városban több alkalommal tartottak rockkoncerteket, de felléptek a környező városokban, falvakban is. A Trakto-rock nevű együttest 1980-ban alapították. Tagjai mind a négyen az egykori traktorgyárban dolgoztak, innen is a név. Az együttesről felvételt készítettek a magyar adásba is, a traktorgyár vezetősége azonban nem nézte jó szemmel a kiruccanást, három napra igazolatlan hiányzásban részesültek a tagok. Aztán részt vettek egy Megéneklünk Románia versenyen, és ezután kezdtek támogatást kapni a kultúrbizottságtól, erősítőket, hangszórókat. A jelen levő egykori együttesek tagjai elmondták, annak idején nagyon nehezen lehetett hangszerhez jutni, mindenki onnan szerezte be, ahonnan tudta, volt, aki Németországból hozott, volt, aki már a befutott együttesek tagjaitól vette át a használt gitárt, erősítőt. Noha nehéz volt fennmaradni, a „rendes” munkahellyel rendelkező zenekari tagok akár éjszaka is próbáltak, csak hogy zenélhessenek. A beszélgetésen szó esett még a sulibulikról is, ahol jelenlegi Márton Áron Főgimnáziumban zenéltek az együttesek, valamint a különböző zenekarok – Saepya, Role, Vox T 77 – megalakulásáról és működéséről.

Az est folyamán több kisfilmet is levetítettek, a legvégén pedig a Garabonciás együttes örvendeztette meg az amúgy is már nosztalgiázó közönséget.