Mivel azonban egy ekkora gazdaságban „benne kell lakni”, megfelelő személyzet és gondoskodás hiányában szép lassan hanyatlani kezdett – mesélte André Ábel társtulajdonos.

A csíkszentkirályi fiatalember tizenkét Magyarországon töltött év után 2013 őszén, lovasoktatóként került a tangazdaság lovardájába. Mint fogalmazott, szeretett volna visszatelepedni Székelyföldre, és mivel itt ajánlottak neki állást, hát itt ragadt.

Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az Elan Triónál tulajdonoscsere lesz, felmerült, hogy a Csicsert neki kellene tovább működtetnie, ezért két másik alapítóval két éve létrehozták a Csicser Egyesületet. Mivel az Elan Trio új, magyarországi tulajdonosai csak kereskedelemmel akartak foglalkozni,

Az állatok egy része elpusztult, a többit eladták vagy elajándékozták, így a lámát is, csak a lovak maradtak meg. A tangazdaság helyét átvette a lovarda, megőrizve a Csicser megnevezést. A terület a városé, a bérleti szerződés megkötése most van folyamatban. Ha legalább tíz évig használhatnák a helyet, elkezdhetnék az istállók bővítését és új szénatárolót is építenének – tervezgette Ábel. Tavaly a kiürült szürkemarha-istállót téli lovardává alakították át, azonban ezt ki kellene bővíteni, ugyanakkor a tetőszerkezet is felújításra szorul.

Tavaly egy 72 éves férfi volt a legidősebb „tanuló”, idén eddig a legfiatalabb lovas négy és fél, a legidősebb pedig ötvenkét éves. Olyan fiatalok is vannak, akik az évek során annyira ideszoktak, hogy részt vesznek az állatok gondozásában, az istállótakarításban, sőt edzéseket is tartanak.

A tizenöt éves Barta Barbara és a tizenhét éves Bartus Virág egyazon középiskola különböző szakán tanulnak. Mindketten négy éve lovagolnak a lovardában, és amikor tehetik, besegítenek Ábelnek a napi teendőkbe. Idén nyáron gyakorlatilag itt éltek, csak aludni jártak haza. A lovak már kisgyerekként elvarázsolták őket.

– emlékezett vissza Virág. Barbara köztük nőtt fel: „dédszüleimnek és nagyszüleimnek is volt lovuk Derzsben, sosem féltem tőlük” – mesélte, hozzáfűzve, hogy ötéves volt, amikor először lóhátra ült.

Olyannyira tisztelik és szeretik a lovakat, hogy későbbi életpályájuk részévé választották őket: mindketten gyógypedagógia szakra készülnek, ahol elsajátítanák a lovasterápiát, amit itthon alkalmaznának, természetesen a Csicser lakóinak bevonásával.