Az Őrző hajnala – egy világutazó fiatal lány első regényét mutatták be Csíkszeredában
Merjünk kipróbálni új dolgokat, ne féljünk kilépni az ismeretlenbe – biztat mindenkit az Ausztráliában született, csíkszeredai gyökerekkel rendelkező, világutazó Kaponay Réka. A tizenhat éves lány kedden délelőtt mutatta be első regényét a Kájoni János Megyei Könyvtárban.
• Fotó: Kájoni János Megyei Könyvtár
A könyvbemutatóra a Nagy Imre Általános Iskola diákjai mellett egyre-másra érkeztek idősebb személyek is virágcsokrokkal a kezükben, és boldogan üdvözölték az ifjú szerző nagymamáját –Sebők Gizellát – és szüleit, Babit és Lalit. Kiderült, hogy Réka nagyszülei és édesanyja 1982-ben vándoroltak el az országból, és Ausztráliában telepedtek le.
Néhány éve Kaponay Réka és családja egy szokatlan életformát választott: közösen járják a világot, a két ikertestvér – Réka és ifj. Lali – évek óta nem jár iskolába, viszont utazásaik során tapasztalati tanulással szerzik az ismereteket.
A család ez idáig 6 kontinens 39 országában járt, rengeteg emberrel, kultúrával, történettel találkoztak.
A szerző 12 évesen írta meg Az Őrző hajnala című regénye első változatát andalúziai élményei hatására.
A világokon és idősíkokon átívelő kalandregény főhőse Füko, egy rottweiler, aki felelősséget mer vállalni az őrző szerepéért, az életért. Ő az, akit kiválasztanak az őrzőnek, egy ősi és nagyra becsült feladatra a világegyetemben. Belekeveredik a dolgok sűrűjébe, kalandjai átívelnek a végtelen időn, az űr sötétjén és a valóság különböző rétegein. A sci-fi regény 2016-ban angol nyelven jelent meg, azóta számos országban bemutatták, magyar nyelven a Kolibri kiadó jelentette meg ebben az évben, Sepsi László fordításában. Csíkszeredában mutatták be először.
• Fotó: Kájoni János Megyei Könyvtár
Magukkal sodorták a történetek
Kaponay Réka szívesen mesélt a hallgatóságnak utazási élményeiről, a könyv létrejöttéről, a hosszú útról, amíg sikerült kiadni.
Mindig szerettem olvasni és írni. Egy-egy könyv úgy hozzám nőtt, akár egy anyajegy, a toll, mintha a saját ujjam lenne. Beleszerettem a történetekbe, magukkal ragadnak, behúznak, magukkal sodornak. Azt hiszem, van bennük valamiféle varázslat. Számomra mindig olyan volt az olvasás, mintha nyitott szemmel álmodnék.
Mindig azok közé a varázslók közé akartam tartozni, akik történetmesélőknek hívhatják magukat, akik annyira mélyre hatolnak a szavaikkal, hogy képesek egy másik ember életét megváltoztatni. Az írott szó iránti szerelmem csak tovább nőtt, amikor elindultunk a világkörüli utunkra.”
A kudarc természetes dolog
Egy andalúziai utazás során jutott eszébe Füko történetének ötlete, Magyarországon fogott neki a műnek.
Megszállottan kezdtem neki a munkának, hajtott a vágy, hogy papírra vessem a történetet. De néha elakadtam, néha frusztrált az egész, tovább akartam menni. Nem terveztem meg előre a sztorit. De minden kudarcból mindig valami újat tanultam, újat az írásról, a történetmesélésről, önmagamról.
Amit nem tudtam, kikutattam, ahol segítségre volt szükségem, ott megkerestem más írókat, hogy tanácsokat kérjek tőlük. Kilenc írással töltött hónap után nem sokkal a tizenharmadik születésnapom előtt befejeztem a regény első változatát.” Mint mondta, még ekkor az utazása elején járt, számtalan kihívás és akadály következett.
• Fotó: Kájoni János Megyei Könyvtár
Több mint ötven kiadónak írt, de nagyon kevesen válaszoltak, használható tanácsokat nem küldtek. De a kitartásának és annak köszönhetően, hogy nem félt segítséget kérni, nem adta fel.
Közben folytatták az utazásaikat, az egyik meghatározó élménye volt, amikor édesanyja szülőföldjére, Erdélybe látogattak. A másik, amikor a családdal végigzarándokoltak az El Caminon. Ekkor érezte, hogy nagyon fontos kiadnia a könyvét. Négy hónap alatt újraírta, miközben Oroszországba, Indiába jártak.
Miután hazatértek Ausztráliába, saját kiadót hoztak létre, és könyv formájában is napvilágot látott Az Őrző hajnala.
„A kudarc természetes dolog. A kudarc egyféle módja annak, hogy megtanuljuk, miként válhatunk jobbá valamiben.
A regényem írása közben és a kiadásig vezető nehéz úton sokat tanultam: nem csak arra jöttem rá, hogy soha nem szabad feladni az álmainkat, de megértettem, hogy utazóként sem vagyunk egyedül. Nem kell magányosan küzdeni, hiszen a történeteink is összekapcsolódnak egymással
– magyarázta.
• Fotó: Kájoni János Megyei Könyvtár
Fontos az anyanyelv
A fiatal szerző jelenleg a kötet második részén dolgozik – trilógiát tervez. Annak különösen örvendett, hogy a könyv magyar változatát épp Csíkszeredában mutatták be először. Réka az angol és spanyol nyelv mellett magyarul is beszél és ír.
Nagyon fontos számunkra, hogy tudjuk, honnan jöttünk, és ezek a történetek megmaradjanak nekünk. Mindig is fontos volt a családunkban, hogy beszéljük a magyar nyelvet, én is majd meg fogom tanítani a gyerekeimnek, hisz ez az anyanyelvünk
– hangsúlyozta lapunknak.
Kaponay Réka és nagymamája, Sebők Gizella a könyvbemutatón. Hazatértek Csíkszeredába • Fotó: Kájoni János Megyei Könyvtár
24h
