Amíg elkészül az atyhai templom, a ravatalozóban tartják a miséket

A paplak tornácán Adorján Imre helyi plébános várt. Az aggódást most már a tervezés váltotta fel, hiszen az ünnepek után, május első hetében elkezdték a munkálatokat a tavaly villámcsapás után leégett templomon, amit a szerződés értelmében szeptemberig, legkésőbb október közepéig befejez a korondi kivitelező.

Jelenleg a vízmentesítés zajlik, csatornákat futtatnak le, hogy a templom kerítésén belül ne gyűljön össze a víz, majd külső-belső vakolás, a torony javítása és villanyszerelés következik.

A terv szerint a gerendákat ledeszkázzák, és még az is lehet, hogy kazettás mennyezetet alakítanak ki – magyarázta Adorján plébános.

Nem először pusztult el a templom: 1867-ben annyira leégett, hogy csak az oldalfalak maradtak meg, az 1437-ből származó harangot is felemésztette a tűz, 1927-ben pedig egy szélvihar után ledőlt a torony. A tavaly szeptemberi lángoktól felhevült toronyban az öntvényharangok elolvadtak, a legkisebből csak az ütő maradt meg, a középsőnek a fele, a legnagyobb, háromszáz kilós harangból pedig csak egy darab.

Mint Adorján Imre mondta, nem akarják, hogy elcsendesüljenek a harangok Atyhában, igény van a déli, misére hívó, ünnepi vagy temetési hangjukra.

Lázár Imre harangöntőnek köszönhetően az egyházközség két kisebb harangot kapott kölcsön, ezek ideiglenesen egy haranglábból hívják a híveket. Ugyancsak Lázár ajánlotta fel, hogy a középső harangot megönti, a kisebb, mintegy nyolcvan kilós harang elkészítését pedig magyarországi orvosok finanszírozzák. Papp Zoltán bethlenfalvi orgonaépítő felajánlott egy orgonaszekrényt, valamint egy sor orgonasípot, a munkát pedig kedvezményes áron biztosítja – magyarázta a plébános.

A lángok martaléka lett az első tűzből megszabadult Assisi Szent Ferenc-szobor is, a főoltár és a mellékoltárok, a faragott csillárok, a stációs képek, a keresztelőkút, továbbá szobrok, zászlók, padok, felszerelések és különböző kellékek.

Az elégett tárgyak pótlásába már néhányan besegítettek, szobrokat, kellékeket adományoztak. „Magyarországról egy nyugdíjas hölgy felajánlotta, hogy állja a szükséges miseruhák, az úrnapi körmenethez szükséges baldachin árát” – mondta.

„Amikor megtörtént a baj, azt mondtam, úgy néz ki, hogy magunkra hagyott az Úr is. Az ember néha kifakad, mint ahogyan az Úr Jézus is a szenvedések közepette, ám utána jó volt megtapasztani, hogy az emberekben van jóindulat és részvét, sok névtelen adakozó segített. Jó volt látni az összefogást, erőt adott ahhoz, hogy elkezdjük ezt a munkát és újraépítsük a templomot” – fogalmazott.

Az eddigi támogatások teljes mértékben fedezik a templom újjáépítését, a belső tér berendezése és az oltárok elkészítése azonban szintén sokba kerül, ezért