Állandó veszélyben élnek az egykori rézbányából visszamaradt steril anyag miatt

A Minvest Deva központhoz tartozó bányaegység balánbányai kirendeltségénél 1802 és 2006 között végeztek széleskörű kitermelési tevékenységet, igaz, ebben az időszakban több alkalommal is felfüggesztették a bányászatot, a bányát azonban csak 2006-ban zárták be véglegesen. Ezt követően a gazdasági minisztérium által finanszírozott bányabezárási program által az ökológiai terveknek megfelelően a zagytározók stabilizálása, ezek termőfölddel történő befödése többnyire megtörtént, ám a munkálatokat később felfüggesztették, így

a bányabezárást követő ökológiai veszélyeknek azóta is ki vannak téve a városban lakók, illetve a csíkszentdomokosiak is.

Az egykori bánya legsúlyosabb rizikófaktora az egész felcsíki térségre veszélyt jelentő várbükki ülepítő volt, ennek ökológiai katasztrófához közeli helyzetére 2012-ben hívták fel a figyelmet. Mint ismert, a zagytározó helyén tó volt, és a víz olyan kőzetőrleményt tartalmazott, amely soha nem áll össze. Így egy nagyobb vízmennyiség bármikor elmozdíthatta volna, és akkor 11 millió köbméter zagy zúdult volna a felcsíki falvakra. A zagytározót végül 2016-ban egy 83 millió lejes beruházásnak köszönhetően felszámolták, ám

az egykori bánya okozta veszélyek nem szűntek meg a térségben.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a múlt pénteki vihar után Balánbányán kialakult vészhelyzet, amely során

a bányapataki városrészen lévő Carol meddőhányóból származó steril anyagot az úttestre és lakóházak udvaraiba hordta le az ár

– tudtuk meg Demeter Attilától, a balánbányai önkormányzat illetékesétől.

Mint mondta, rengetegszer jelezték már a meddőhányó hordozta veszélyeket az illetékes szerveknek, főként a megyei prefektusi hivatalnak, de a problémát senki sem vette komolyan. A Carol meddőhányóval szemben állnak továbbá a bányapataki felszíni fejtés maradványai, ahol semmilyen „ökologizálás” (például faültetés) nem történt. Bár utóbbinál régen erős támfalakat építettek, ezek ma már teljesen alá vannak mosva, több részen beomlottak, így az ott található törmeléket és steril anyagot szintén mossa lefelé az ár.

– nehezményezte Demeter.

Hozzátette, a bányabezárási projektbe bele volt foglalva, hogy meg kellett volna történnie a tájrendezésnek a meddőhányó területén, például be kellett volna fásítani.

„Valamilyen szinten végeztek tájrendezési munkálatokat, ágakból kosarakat fontak, és másfél méterenként kihelyezték ezeket, de alig öt év alatt tönkrementek, és azóta csórén áll. A jelenlegi helyzet szinte ugyanolyan súlyos, mint a várbükki ülepítő esetében volt, hiszen nagy mennyiségű steril anyagról van szó, és az első négy ház van a legnagyobb veszélyben, hiszen az ott lakók még az otthonaikat sem tudják elhagyni, ha az utat is elárasztja a törmelék. Most is két-három napig folyamatosan azon dolgoztunk, hogy járhatóvá tegyük az utat, de sürgősen segítségre lenne szükségünk, hiszen megfelelő felszereléseink sincsenek, és egyre rosszabb a helyzet” – hangsúlyozta Demeter.

Zárásként arra is kitért: leginkább arra lenne szükség, hogy egy minisztériumi szakbizottság – amelynek éppen levelet készülnek küldeni – megvizsgálja a helyzetet, és szakemberek állapítsák meg, mi lenne a legjobb megoldás.