Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

23:00

Korai góllal nyert, még reménykedhet a felsőházban a Kolozsvári CFR

22:41

Bodó mesternégyese, kiütötte az Acélbikákat a GYHK

22:26

A végén vitte be a kegyelemdöfést Újpesten a Corona

22:21

Kikapott a székesfehérvári farmcsapattól az új légiósokkal felálló Sportklub

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Baleset miatt áll a forgalom Szejkefürdőn – frissítve

Autós üldözésbe és balesetekbe torkolló ittas vezetés Hargita megyében

Elhunyt Fancsali Éva, a székelyudvarhelyi Kipi-Kopi Napköziotthon igazgatója

Nyomás alá helyeznek, és már viszik is a pénzed – így vernek át a Revolut nevében

Kéthetes előrejelzés: most jönnek a leghidegebb éjszakák

Nagy Zoltánt megválasztották a gyergyószentmiklósi RMDSZ élére

Bosszúra esküdött George Simion AUR-vezér

Ekkortól csökkenhet az infláció az RMDSZ elnöke szerint

Szombat este is több ezren vonultak utcára az igazságügy függetlenségéért Bukarestben

Az államfő megtámadta az alkotmánybíróságon a Novák-törvényt

A vándorszínész egy egész világot tud felmutatni

Fotó: Veres Nándor

A színházművészeten belül nagyon sokféle szín létezik, mindeniknek megvan a helye, és azokat is értékelni kell – mutat rá Zorkóczy Zenóbia szabadúszó előadóművész, aki egy miniturnéról hazafelé tartva tért be a Hangadó stúdiójába, hogy a vándorszínészi életmódjáról meséljen.

Székelyhon

2021. október 06., 12:392021. október 06., 12:39

Zorkóczy Zenóbia több mint húsz éve járja önálló műsoraival, monodrámákkal a magyarlakta településeket, eldugott kis falvakat keres fel, hogy előadásaival megörvendeztesse a gyerekeket és felnőtteket.

Zenóbia 1971-ben született Székelyudvarhelyen. 1989–1990 között a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház, 1990–1992 között a gyergyószentmiklósi Figura Színház munkatársa, 1992–1994 között a budapesti Hangár Hangszíni Tanoda hallgatója, 1994–1995-ben a Temesvári Állami Magyar Színház művésze volt. 1995 és 1999 között elvégezte Kolozsváron a színművészeti szakot. 2000–2001-ben a Temesvári Állami Magyar Színházban dolgozott.

1999-től önálló műsorokkal, monodrámákkal lép fel magyar közösség előtt Erdélyben, Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Svájcban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Kanadában.

Tárcáit és interjúit erdélyi és magyarországi lapok közlik, két könyve is megjelenés előtt áll. A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa.

Előadásaim tulajdonképpen az én fejlődésemnek a történetei. Van egy-egy témakör, ami érdekel az élettel kapcsolatban, ilyen például az útkeresés. Fel akarom emelni az emberek tekintetét, hogy ne essenek kétségbe, mert nagyon sok lehetőség van az életben, csak meg kell találni

– vallja.

A művész az egyszemélyes színház szépségeiről és nehézségeiről is mesélt. Úgy véli, a szépsége az, hogy igazán szabad művész lehet. „Ha van szakmailag egy alaptudásod, amiben te biztos vagy és nincsenek kétségeid, amit jól megtanultál, szeretsz szerkeszteni, olvasni, gondolkodni, kifejezni a gondolataidat a világról, akkor ideális. Mert egy kompakt egész világot tudsz felmutatni.

Verseket is szoktam beválogatni a műsoraimba, hogy minél nemesebb anyagból dolgozzak, és ezeket úgy szerkesztem, hogy kijöjjön az a tartalom, amit én a világ számára közölni szeretnék. És ez egy fantasztikusan szép munka. Hosszú munka, nem egy pár napos, sokszor hosszú évekig tart

– mondta el a Hangadó eheti műsorában.

Hangsúlyozta, amikor elvisz egy műsort egy adott régióba, az interaktív előadásai során megmutatkozik, hogy ott milyen szokások vannak.

Egy egész szociográfiai jellemzést tudnék írni egy adott régióról

– fejtette ki.

Egy vándorszínésznek lételeme az utazás. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a járványügyi megszorítások hogyan érintették. Kiderült, ha már nem játszhatott, hát írni kezdett. Péter Beáta kérdezett.