Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

13:55

Idegenkezűségre gyanakodnak, szándékos gyújtogatás történhetett a templom közelében

13:22

Elhunyt Brigitte Bardot francia színészlegenda

13:11

Fa dőlt egy személygépkocsira Marosvásárhelyen, viharos szélre figyelmeztetnek a tűzoltók

13:05

A Csillag születik nyertes párosa koncertezik Szovátán

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Holtan találták meg a nőt, aki december 5-én tűnt el Székelyudvarhelyről

Addig driftelt a parkolóban, míg betörte az Altex kirakatát – videó

Beköszönt az igazi tél: erős szél és havazás, a hegyekben hóviharok várhatók

Székelyföldön ismerős világutazó házába csapódott be egy BMW karácsony első napján

A székelyudvarhelyi apa-lánya duó nyerte a Csillag születik tehetségkutatót

A határon túli magyarok elleni gyűlölettől várja Magyar Péter elhatárolódását Zsigmond Barna Pál

Autók ütköztek a csíkszeredai Brassói úton

Pénzügyi engedmény a tanügyben

Kipróbáltuk a városi buszjáratokat

Lemondott Daniel David tanügyminiszter

A vándorszínész egy egész világot tud felmutatni

Fotó: Veres Nándor

A színházművészeten belül nagyon sokféle szín létezik, mindeniknek megvan a helye, és azokat is értékelni kell – mutat rá Zorkóczy Zenóbia szabadúszó előadóművész, aki egy miniturnéról hazafelé tartva tért be a Hangadó stúdiójába, hogy a vándorszínészi életmódjáról meséljen.

Székelyhon

2021. október 06., 12:392021. október 06., 12:39

Zorkóczy Zenóbia több mint húsz éve járja önálló műsoraival, monodrámákkal a magyarlakta településeket, eldugott kis falvakat keres fel, hogy előadásaival megörvendeztesse a gyerekeket és felnőtteket.

Zenóbia 1971-ben született Székelyudvarhelyen. 1989–1990 között a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház, 1990–1992 között a gyergyószentmiklósi Figura Színház munkatársa, 1992–1994 között a budapesti Hangár Hangszíni Tanoda hallgatója, 1994–1995-ben a Temesvári Állami Magyar Színház művésze volt. 1995 és 1999 között elvégezte Kolozsváron a színművészeti szakot. 2000–2001-ben a Temesvári Állami Magyar Színházban dolgozott.

1999-től önálló műsorokkal, monodrámákkal lép fel magyar közösség előtt Erdélyben, Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Svájcban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Kanadában.

Tárcáit és interjúit erdélyi és magyarországi lapok közlik, két könyve is megjelenés előtt áll. A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa.

Előadásaim tulajdonképpen az én fejlődésemnek a történetei. Van egy-egy témakör, ami érdekel az élettel kapcsolatban, ilyen például az útkeresés. Fel akarom emelni az emberek tekintetét, hogy ne essenek kétségbe, mert nagyon sok lehetőség van az életben, csak meg kell találni

– vallja.

A művész az egyszemélyes színház szépségeiről és nehézségeiről is mesélt. Úgy véli, a szépsége az, hogy igazán szabad művész lehet. „Ha van szakmailag egy alaptudásod, amiben te biztos vagy és nincsenek kétségeid, amit jól megtanultál, szeretsz szerkeszteni, olvasni, gondolkodni, kifejezni a gondolataidat a világról, akkor ideális. Mert egy kompakt egész világot tudsz felmutatni.

Verseket is szoktam beválogatni a műsoraimba, hogy minél nemesebb anyagból dolgozzak, és ezeket úgy szerkesztem, hogy kijöjjön az a tartalom, amit én a világ számára közölni szeretnék. És ez egy fantasztikusan szép munka. Hosszú munka, nem egy pár napos, sokszor hosszú évekig tart

– mondta el a Hangadó eheti műsorában.

Hangsúlyozta, amikor elvisz egy műsort egy adott régióba, az interaktív előadásai során megmutatkozik, hogy ott milyen szokások vannak.

Egy egész szociográfiai jellemzést tudnék írni egy adott régióról

– fejtette ki.

Egy vándorszínésznek lételeme az utazás. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a járványügyi megszorítások hogyan érintették. Kiderült, ha már nem játszhatott, hát írni kezdett. Péter Beáta kérdezett.