Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

08:50

Tormás marhahúsleves kenyérrel sűrítve – videó

08:32

Balközép, nemzeti és kiegyensúlyozott pártként folytatná a jövőben a PSD

08:30

Túrával emlékeznek a barlangkutatóra

07:59

Egyelőre szó sincs a parajdi Erzsébet-táró megnyitásáról

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Ezt kiszúrni! Nyolcutasos kisbusz utánfutójában, káposzta alatt találták meg az ötezer doboz cigit

Motorkerékpár és autók ütköztek – ketten életüket vesztették

Megrongálták a magyar címert Székelyudvarhely központjában

Nem álltak meg a stopnál a rendőrök, meghalt egy 17 éves fiú

Gyalogost ütöttek el az országúton

„Túlélő üzemmód”: a tanügyi vezetők a kiégés szélén a Bolojan-törvény miatt

Brassóban tárgyalják Bartiék perét

Az RMDSZ-szel együtt készül a harmadik deficitcsökkentő csomag

A vezérkari főnök szerint minden román állampolgárnak tudnia kellene fegyvert használni

Megrongálták a magyar címert Székelyudvarhely központjában

A vándorszínész egy egész világot tud felmutatni

Fotó: Veres Nándor

A színházművészeten belül nagyon sokféle szín létezik, mindeniknek megvan a helye, és azokat is értékelni kell – mutat rá Zorkóczy Zenóbia szabadúszó előadóművész, aki egy miniturnéról hazafelé tartva tért be a Hangadó stúdiójába, hogy a vándorszínészi életmódjáról meséljen.

Székelyhon

2021. október 06., 12:392021. október 06., 12:39

Zorkóczy Zenóbia több mint húsz éve járja önálló műsoraival, monodrámákkal a magyarlakta településeket, eldugott kis falvakat keres fel, hogy előadásaival megörvendeztesse a gyerekeket és felnőtteket.

Zenóbia 1971-ben született Székelyudvarhelyen. 1989–1990 között a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház, 1990–1992 között a gyergyószentmiklósi Figura Színház munkatársa, 1992–1994 között a budapesti Hangár Hangszíni Tanoda hallgatója, 1994–1995-ben a Temesvári Állami Magyar Színház művésze volt. 1995 és 1999 között elvégezte Kolozsváron a színművészeti szakot. 2000–2001-ben a Temesvári Állami Magyar Színházban dolgozott.

1999-től önálló műsorokkal, monodrámákkal lép fel magyar közösség előtt Erdélyben, Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Svájcban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Kanadában.

Tárcáit és interjúit erdélyi és magyarországi lapok közlik, két könyve is megjelenés előtt áll. A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa.

Előadásaim tulajdonképpen az én fejlődésemnek a történetei. Van egy-egy témakör, ami érdekel az élettel kapcsolatban, ilyen például az útkeresés. Fel akarom emelni az emberek tekintetét, hogy ne essenek kétségbe, mert nagyon sok lehetőség van az életben, csak meg kell találni

– vallja.

A művész az egyszemélyes színház szépségeiről és nehézségeiről is mesélt. Úgy véli, a szépsége az, hogy igazán szabad művész lehet. „Ha van szakmailag egy alaptudásod, amiben te biztos vagy és nincsenek kétségeid, amit jól megtanultál, szeretsz szerkeszteni, olvasni, gondolkodni, kifejezni a gondolataidat a világról, akkor ideális. Mert egy kompakt egész világot tudsz felmutatni.

Verseket is szoktam beválogatni a műsoraimba, hogy minél nemesebb anyagból dolgozzak, és ezeket úgy szerkesztem, hogy kijöjjön az a tartalom, amit én a világ számára közölni szeretnék. És ez egy fantasztikusan szép munka. Hosszú munka, nem egy pár napos, sokszor hosszú évekig tart

– mondta el a Hangadó eheti műsorában.

Hangsúlyozta, amikor elvisz egy műsort egy adott régióba, az interaktív előadásai során megmutatkozik, hogy ott milyen szokások vannak.

Egy egész szociográfiai jellemzést tudnék írni egy adott régióról

– fejtette ki.

Egy vándorszínésznek lételeme az utazás. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a járványügyi megszorítások hogyan érintették. Kiderült, ha már nem játszhatott, hát írni kezdett. Péter Beáta kérdezett.