A vadállomány takarmányozásának ellentmondásai

Ez egy fajta normakontroll, mely szakmai felkészültséget, logisztikai felszereltséget és technikai eszközállományt követel meg. A licenc megszerzése előjogokkal és szakmai, valamint jogi felelősségvállalással jár.

Az éves bérleti díj összegének 81 százaléka a területtulajdonosokat, 16 százaléka az államot és 3 százaléka a környezetvédelmi alapot illeti meg.

Kötelező takarmányozás

A vadászterületek bérleti szerződései külön foglalkoznak a terület vadállománya számára kötelező minimális kiegészítő takarmány mennyiségével. Ezt a minimális mennyiséget a terület vadlétszáma alapján határozzák meg, becsült egyedenként, és ennek a mennyiségnek november 1 – március 31. közötti időszakban ki kell kerülnie a területre. Kivételt csak a bő makktermésű évek jelentenek. Ugyanakkor, a vadkárok megelőzése érdekében, a minimális mennyiségen felül, az egész év során alkalmazható kiegészítő takarmány.

Viselkedésmódosító tényezők

A vadállomány takarmányozásának műszaki normái ki kellene térjenek az időszakon túl, például az etetés helyére is.

Egyes fajok esetében az ember által adminisztrált táplálékforrásoktól való függőség is kialakulhat, és az emberi jelenléthez is hozzászokhatnak. Fajon belüli és fajok közötti agresszió is előfordul, ahol a táplálékért folytatott küzdelemben az állatok egymást, vagy az etetőhelyek közelében tartózkodó embereket veszélyeztethetik. Míg a szabályszerű helyeken, időben, tápláléktípusban és mennyiségben történő táplálék kiosztása a téli időszak átvészelésére, illetve a vadkárok megelőzése érdekében elfogadott, az etetőhelyeken folytatott vadászat és a turisztikai céllal történő kaotikus etetés megítélése ellentmondásos. Olyannyira, hogy felmerül a teljes betiltástól az aktív támogatásig és a figyelmen kívül hagyásig minden megközelítés.

Nem lehet a fajokat külön etetni

A kevés empirikus kutatás, a nem következetes menedzsment, és hogy egyénenként eltérő nézőpontból szemléljük a vadállatoknak az ember életében betöltött szerepét, oda vezet, hogy a turisztikai céllal történő vadetetés továbbra is vitatéma marad. Ugyanakkor józan paraszti ésszel nem nehéz belátni, hogy ha a vadállomány számára könnyen elérhető, nagy tápértékű táplálékforrásokat biztosítunk, akkor azt felfedezik és profitálnak belőle. Az sem egy bonyolult vizuális gyakorlat, hogy elképzeljük a folyamatosan rendelkezésre álló táplálékforrások körüli állománysűrűség növekedését és territoriális fajok esetében ezen területrészek fajtársak és betolakodók elleni védelmét.

Ehhez már csak abba kell belegondolni, hogy mi történhet, ha a fent leírt tevékenység kontroll nélkül, a mezőgazdasági kultúrák, lakott települések, esetleg üdülőközpontokban lévő panziók környékén történik.

Ezért bünteti a törvény az illegális vadetetést és ezért bízza a vadállománnyal való gazdálkodást olyan szervezetekre, amelyek bizonyítani tudják a szakterületen való jártasságukat, és a gazdálkodáshoz szükséges logisztikai és műszaki háttérrel is rendelkeznek.

A szerző vadgazdamérnök, és ÖME-elnök