A Sissi-kultusz nyomában Udvarhelyszéken

Emlékének ébren tartása sok kulturális érték létrejöttét eredményezte, szimbolikus térfoglalások, például ligetek, sétányok kialakítása, szoborállítások, utcák és közterületek elnevezése révén. Imádata kinyúlt a 20. század második felében bekövetkezett bálványrombolás korszakáig.

Kegyeletőrzés Erdély-szerte

Noha Sissi soha nem járt Belső-Erdélyben (Herkulesfürdőre viszont gyakran látogatott az uralkodópár, külön villájuk volt, Rudolf trónörökös pedig Radnótfáján vadászgatott), a magyarság kollektív tudatának kultuszteremtő jelensége itt is megmutatkozott, tárgyi emlékek formájában. Ezek közül az 1919 után berendezkedő román adminisztráció majdnem mindet eltüntette.

már halálának első évfordulóján a megyei tantestület a homoródalmási cseppkőbarlang Erzsébetről elnevezett járatában fekete márvány emléktáblát helyezett el, melyet a székelyudvarhelyi kő- és agyagipari szakközépiskola diákjai készítettek a párizsi Grand Prix-díjas Hargitai Nándor tervei alapján.

A farcádi eperfa már nem áll

Szokássá vált még az emlékfák telepítése, ebben Kolozsvár vagy Sepsiszentgyörgy mögött az olyan kis település sem maradt el, mint Farcád, ahol a református templom előtt ilyen okból ültettek el egy eperfát. Mint Szász Lóránt Levente helyi lelkipásztortól megtudtam, „sajnos nem áll már, még képet sem láttam, nem igazán beszélnek róla a faluban, nem eleven az emléke”.

„Egy 1898-ban született kormányrendelet arra szólítja fel az ispánokat, hogy emlékére ültessenek fákat, akár hozzanak létre Erzsébet-ligeteket. Udvarhelyen nincs nyoma ilyen akciónak. Mindenesetre a felhívásnak és a kialakult kultusznak köszönhetően Székelyföldön nemcsak fákat, hanem néhol parkot, illetve szobrot is állítanak.

illetve volt egy park a csíkszeredai vasútállomás mellett, az ott található mellszobrot valamikor 1919-ben a románok döntötték le az impériumváltáskor, annak kisebb maradványai a helyi múzeumban találhatók. Ez volt az első köztéri szobra a mai megyeszékhelynek. Illetve tudunk még egy emléktábláról, amelyet az olasz munkások helyeztek ki a lóvészi alagútban, amikor épült a Csíkszereda–Gyimes közötti vasútvonal” – árult el további izgalmas részleteket Gidó Csaba történész.

pár éve Vietnamból származó, márványhoz hasonlatos kőre erősített díszlánccal lett körülkerítve annak a lelkésznek a dédunokája jóvoltából, aki egykor készíttette.”