A mi reklámaink: tények és előírások

Fotó: Kristo Robert

A szabadtéri reklámhordozókról, vagyis hivatalos meghatározás szerint „reklám közzététele céljából építményen kívül elhelyezett eszközökről” van szó a Csíki Hírlap pénteki, A mi házunk rovatában. A különféle reklámhordozók ugyanis kétségtelenül meghatározzák, de nem javítják a települések arculatát.

Daczó Katalin

2010. február 04., 20:152010. február 04., 20:15

2010. március 08., 12:462010. március 08., 12:46

Fotó: Kristo Robert

Ha nem vigyázunk, templomaink látványát is elnyomja egy szép napon valamely telefontársaság társalgásra sürgető óriásplakátja, legalábbis úgy tűnik, erre tart a világ, hiszen ezek a kisebb-nagyobb színes táblák legtöbbször tulajdonképpen megfelelnek a törvényes előírásoknak. „Tulajdonképpen a tanács el kellene fogadjon egy határozattervezetet a városi reklámfelület meghatározására vonatkozóan. Ennek többszörösen nekifutottunk, de a kidolgozása mindig elmaradt” – tudtuk meg Kakasi Zsuzsa csíkszeredai városi főépítésztől, aki elmagyarázta, milyen elveket követnek a reklámok engedélyezésekor, illetve mik a legalapvetőbb tudnivalók a kérdésben. Amint a főépítész megjegyezte, őt különösen zavarják a teleraggasztott kirakatüvegek, boltablakok, de erre vonatkozóan semmiféle törvényes rendelkezés nincs, miközben ezek is meghatározzák az épületek arculatát.

Fotó: Kristo Robert

Botár László képzőművész szerint az igényesség és testreszabottság hiányzik leginkább nálunkfele a reklámokból, amelyek ritkán alkalmazkodnak a térhez, a városképhez és az épülethez.

A mi házunk rovatból azt is megtudhatjuk, hogy a szabadtéri reklámhordozók története valahol Memphis környékén egy kőbe vésett sonkával kezdődött, valamint azt is, hogy miképpen osztályozzák a reklámhordozó eszközöket.