A legnagyobb székelyre, Orbán Balázsra emlékeztek

A székelyudvarhelyi ünnepség Orbán Balázs szejkefürdői sírjának megkoszorúzásával kezdődött, majd a déli harangszóra a városközpontban lévő Orbán Balázs szobornál gyülekeztek a részvevők. Az ünnepi műsorban ezúttal is az egyesített, azaz a Székely Dalegylet, a Balázs Ferenc és az Alla Breve vegyeskarok alkotta kórus működött közre, valamint az Orbán Balázs Általános Iskola diákjai, akik szavalattal és népdalcsokorral tisztelegtek iskolájuk névadója előtt.

 – mondta el ünnepi beszédében Gálfi Árpád. Székelyudvarhely polgármestere hozzátette: olyan emberekre van szükség, akik szeretik szülőföldjüket, tenni akarnak a közösségükért, megbecsülik értékeiket, ápolják hagyományaikat és ragaszkodnak jogaikhoz. „Szükségünk van olyan emberekre, akiknél a közösség ügye, a közösségi érdek felülírja az egyéni érdekeket” – sorolta az elöljáró.

Hozzátette,

saját kezünkbe kell vennünk sorsunkat, ügyeinket, hiszen megfelelő képviselet hiányában egyre inkább felbátorodnak azok az erők, amelyek mindent elkövetnek, hogy közömbössé tegyenek minket, hogy kilátástalanná tegyék jövőképünket.

„Ideje felébrednünk. Mit ér bármilyen pillanatnyi győzelem, ha a jogainkat korlátozó erők elérik, hogy fiataljaink kilátástalanságukban értelmetlennek tartsák majd az itthon maradást? Úgy tűnik, évről-évre ki kell mondanunk, hogy ez a mi hazánk, a mi szülőföldünk, ide köt minket minden örökölt értékünk” – hangsúlyozta Gálfi.

Az eseményen felszólalt Bálint-Bencédi Ferenc, a magyar unitárius egyház püspöke is, aki felelevenítette: 1995 óta minden év február elején emlékezésre, erőgyűjtésre gyülekeznek a székelyudvarhelyiek Orbán Balázs szobra körül. „Hálát adunk, hogy a legnagyobb székely életével és munkásságával a ma elő magyar ember (és nemcsak) számára példát adott és utat mutat. Olyan szellemi és lelki nyomot hagyott maga után, amely most is segít, erőt ad és biztat. Olyan kincseket gyűjtött össze és örökített meg, amelynek szellemi és anyagi értékét nem tudjuk eléggé felbecsülni, de érezzük azt a gazdagságot és erőt, amely sugárzik ezekből az írásokból, és minden magyar embert büszkeséggel tölt el” – fejtette ki az egyházi vezető.

Majd hozzátette, ez a nap több mint egyszerű múltba nézés. „Látnunk kell az elmúlt, több mint száz év keserves történéseiben az isteni gondviselést, amely egyénenként és közösségként, nemzetként megtartott, hogy a mában magyarként éljünk” – hangsúlyozta. Amint az már megszokott, az esemény himnuszénekléssel és a köztéri Orbán Balázs-szobor megkoszorúzásával zárult.

„A legnagyobb székely annyira a szívünkben él, hogy a Balázs-nap elsősorban őt juttatja eszünkbe” – hangzott el vasárnap délben Gyergyószentmiklóson, az Orbán Balázs születésének 191. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen. A Gránátalma Egyesület és a Gyergyószentmiklósi Unitárius Egyházközség közös rendezvényén, Kis Portik Irén néprajzkutató megnyitóbeszédében Orbán Balázs hitvallásának egy részletét idézte: „Atyám maradásra határozta magát, s én áldom érette, mert inkább vagyok szegény magyar, mint gazdagon világpolgár, mert inkább ragaszkodom ez őseim vére által, ezen annyi nemes szenvedés által szentesített földhöz, mint a világ bármely idegen boldog országához.” 

A továbbiakban György Balázs római katolikus plébános, Mátyás István református lelkipásztor és Tőkés-Bence Zsuzsanna unitárius lelkész fogalmazta meg ünnepi gondolatait. Az eseményt a Fogarasy Mihály Általános Iskola Kikerics népdalcsoportjának előadása és Kercsó Attila szavalata tette meghittebbé. A rendezvény végén koszorúzással tisztelegtek az író, néprajzi gyűjtő, országgyűlési képviselő emléke előtt.