A hazaszeretet megélése a rockzenén keresztül

„Hála ég, hogy a Székelyhonban hagyományosan mindenhol megtartják a helyi közösségek a március 15-ei ünnepet. Megemlékeznek, szavalnak, dalolnak, meghallgatják az elöljárók gondolatait. A fiatalok és életkoruk közepén lévők számára bizony szükséges a nemzeti önazonosság és öntudat közösségi szinten történő megerősítése. Ennek a felismerése vezetett oda, hogy

próbáljunk meghonosítani egy olyan rockzenei fesztivált, amelynek mottója a hazaszeretet megélése.

Ilyen tematikus fesztiválprogram tudomásom szerint nem volt még Székelyföldön, sem pedig más elszakított terület egyetlen régiójában sem” – fogalmazott Gőbl Gábor. A Moby Dick basszusgitárosa, a fesztivál főszervezője fontosnak tartja, hogy a nemzeti érzésekről, hazaszeretetről éneklő együttesek megkapják azt a megbecsülést a médiaorgánumoktól, amely kijárna nekik. Rámutatott, jelenleg az a szomorú gyakorlat, hogy a rádiók zenei műsorainak felelős szerkesztői a legnagyobb előszeretettel a rap, a nemzetközi hip-hop, euro disco és a világzene műfajában tevékenykedő előadókat, illetve ezek honi kópiáit sugározzák.

„Nem is hagynak a magyar fiatalok számára más lehetőséget, mint beleállni a nemzetközi zenei fősodorba.

Milyen életérzést közvetítünk a mai fiataloknak? Élj a mának, légy »boldog«... akár a bolygó túlsó felén is?!”

Hangsúlyozta, a fesztiválon mindenik fellépő együttes önmagát fogja adni. A mintegy nyolcórás fesztiválon a fellépők eljátsszák a legnépszerűbb dalaikat, amelyek rólunk, magyar emberekről szólnak.

A közönség a profi hang- és fénytechnika mellett melegkonyhás büfére, sörre és meglepetésekre is számíthat

– avatott be Gőbl Gábor, aki bízik abban, hogy a rendezvény reménybeli sikere kijelöli az utat a folytatáshoz.

„A kilencvenes évek derekán a Moby Dick számára megszerveztem egy Kárpát-medencei koncertsorozatot. Zenekarunk akkor a nap nap utáni fellépések mellett 32 koncertet adott a határokkal felszabdalt eredeti Magyarország minden részén. Sok száz, esetenként több ezer rajongó előtt. Ez a turnésorozat jó 15–20 évvel megelőzte a korát. Azóta sem vállalkozott ilyenre egyetlen magyar zenei produkció sem.

és azt is, hogy hol tartanak az utódállamok az európaiságban, és hol tart a mai Magyarország a kulturális és gazdasági expanzióban.”