Siklódon nyolcadik alkalommal tartottak a hét végén falutalálkozót, melyet idén a Székely–Palóc Összetartozás Ünnepe elnevezéssel szerveztek meg. Bár az Etéd községhez tartozó falunak eddig nem volt testvérkapcsolata, magyarországi és a felvidéki településekkel ápolt barátságok bizonyítékaként idén is sok vendég ünnepelt együtt a siklódiakkal.

Bizony mondom, Siklódba eljutni nem egyszerű feladat. Itt most nem feltétlenül az odavezető út hosszúságára és főleg annak silány minőségére gondolok, bár gondot bőven okoznak ezek is. Amellett, hogy a hosszú és poros út igencsak megfárasztja a vándort, az Etéd községhez tartozó falut úti célként kiszemelő személynek még a bőség zavara is okozhat dilemmát. A térképek szerint ugyanis számtalan lehetőség nyílik eljutni a Sóvidéki-dombság északnyugati szegletében megbúvó „hegyre szúrt” faluba, ám sehol nem tüntetik fel, hogy ezen utak közül melyik járható autóval, szekérrel, esetleg csak lóháton. Nekünk is beletelt némi időbe, amíg rátaláltunk a „helyes” útra.
Lóhalálában
Siklódi utazásunk azonban nem csak az érintetlen festői táj miatt marad felejthetetlen. Küsmöd és Siklód között a vér is meghűlt ereinkben, amikor azt láttuk, hogy egy kétkerekű szekeret vontató, elszabadult, gazdátlan ló száguld velünk szembe a keskeny, köves úton. Pár másodperc maradt a „lóhalálában” kifejezés újraértelmezésére, szerencsére a nem kívánt ütközésre nem került sor, bár centimétereken múlott. Valamivel odébb pár hisztis pásztorkutya adhatta a magyarázatot, hogy mitől is bokrosodott meg az a paripa. Volt hát mit emészteni a hátramaradt úton, szerencsére közel jártunk, így a kihalt tájat nemsokára felváltotta az élettel teli, ünneplőbe öltözött település látványa, így rajtunk is eluralkodott a faluünnep hangulata.

Első, második, nyolcadik
„Szép ez az ünnep, jó itt lenni és átérezni ezt a tavaszi zsibongást” zsibongást” – gondolom magamban, miközben Balázs Dávid szervező levélben írt sorai alapján próbálom beazonosítani az eseményt: Siklódon először szervezték meg a Székely–Palóc Összetartozás Ünnepét, amely amúgy második kiadásánál tart: az elsőt tavaly május közepén tartották a felvidéki Kalondán, ezen 48 siklódi származású vendég is részt vett. Viszont az udvarhelyszéki település már a nyolcadik falutalálkozójánál tart, falunap még egy sem volt, mindegyik egy ünnepélyes keretek közt zajló, viszonylag zártkörű rendezvénynek nevezhető. Ezúttal azonban tárt kapuk vártak mindenkit.
Nyitóbeszédében Szőcs László etédi polgármester meg is jegyezte: „ahol olyan sok ember összegyűl, mint a faluünnepség alkalmával Siklódon, ott élet van. Amíg vannak, akik ragaszkodnak a szülőfalujukhoz, hazajönnek és a kiállításon is megtekinthető házakat gyerekzsivajjal töltik meg, addig nem lehet azt mondani, hogy kihalófélben van egy falu”.

Hivatalosan is testvér
A szombati ünnep egyik fénypontja a Siklód és a magyarországi Hollókő közötti testvértelepülési szerződés aláírása volt. A székely település eddig is szoros kapcsolatot ápolt a Nógrád megyei pár száz fős községgel, így ami szombaton történt az tulajdonképpen egy már létező barátság hivatalos megpecsételéseként könyvelhető el.
Június végén a partnerség jegyében a következő esemény Hollókőn lesz, ahol ez alkalommal a siklódiak székelyföldi finomságokkal, gasztronómiai bemutatóval kedveskednek vendéglátóknak.
Bővebben az Udvarhelyi Híradó keddi, május 17-ei számában!