Az alsóbb társadalmi rétegek nevelési szokásairól nem maradt fenn forrás, az arisztokrácia levelezéséből, ránk maradt könyveiből, irataiból tudjuk, mit olvastak a kiskorúak, milyen gyerekkönyvek, folyóiratok határozták meg a kort. A Teleki Téka őrzi például alapítója, Teleki Sámuel levelezését fiaival, Domokossal és Ferenccel, aki tanulmányaikról, olvasmányaikról, szabadidős foglalkozásaikról számolnak be apjuknak, illetve az apa ad tanácsokat nekik. Ebből olvasott fel részletet Lázok Klára, a könyvtár vezetője, a kéthavonta sorra kerülő Beszélő könyvek rendezvény ötletgazdája és szervezője.

Mint mindig, hétfőn este is zsúfolásig telt a Téka freskós terme, a 18–19. századi gyereknevelés történetére sokan voltak kíváncsiak. A meghívott előadó arról beszélt, hogy míg a 18. századot a nevelés századának hívja a szakirodalom, a 20. század a gyerek évszázada megnevezést kapta. Arról esett szó, hogy e kettő között mi történt, mitől változott meg a gyerek szerepe, hogy viszonyult a társadalom gyerekekhez, a gyerekneveléshez.

Jean Jacque Rousseau például megfogalmaz egy új eszmerendszert a gyerekneveléssel kapcsolatosan, ami az ő korában utópisztikusnak tűnt, míg a 20. században kezdett megvalósulni. A gyerek büntetéséról szólva, az a javaslat született, hogy bízzuk azt a természetre. Például, ha betör a gyerek egy ablakot, akkor ne szidalmazzuk, vagy verjük, hanem zárjuk a gyereket a kitört ablakú szobába, hogy megtapasztalhassa a hideget, a szelet, ami a betört ablak miatt van a szobában. Mária Terézia udvarában a gyereknek elsősorban jól kellett tanulnia, írnia, és leginkább a felnőtteknek szót fogadnia, erről tanúskodnak a korból fennmaradt levelek is.

A lányok és fiúk nevelésében nagyok voltak az eltérések, a lányokat leginkább számolásra, illetve kézimunkára, a háztartásbeli dolgokra, vallásra tanították, míg a fiúknak pontosabb órarend szerint, sokkal több tanulnivalójuk volt. szó esett még a 19-ik század gyerekközpontúságáról, az első óvodák létrejöttéről, illetve arról a kettősségről, ami a kort jellemezte: részben védelmezték a gyereket, részben pedig dolgoztatták. Törvény született például arról, hogy a 7 éven aluliakat nem szabad dolgoztatni, ami azt is jelentette, hogy az idősebbek, 10–12 évesek akár családfenntartók is lehettek, tekintettel arra, hogy a gyerekmunkáért kevesebbet fizettek a munkáltatók.

Az olvasási szokások között a Weimarban megjelent Bilderbuch nevű folyóiratot említették az első, gyerekeknek szánt kiadványok között, Magyarországon 1843-ban jelent meg a Magyar Gyermekbarát című folyóirat, a „szívet nemesítő, gyönyörködtetve oktató” olvasmányokkal, történelem, természettudomány tematikákkal.