Új erdélyi párt alakításán munkálkodnak?

A legtöbb harcot egyedül voltam kénytelen megvívni. Nem volt más lehetőségem, mint eldönteni, hogyan tovább. Bizonyos utakra rá kell lépni, másokról le kell térni ahhoz, hogy hűségesek maradjunk önmagunkhoz. Az a fontos, hogy előre nézzünk.

korábban írtuk

Kilép a POL-ból Hermann Mark Christian

Facebook-oldalán jelentette be a Szabad Emberek Pártjából való kilépését Mark Hermann Christian, aki arról tájékoztatta az ismerőseit és barátait, hogy ezúttal lemond mind az elnökségi tagságáról, mind pedig a POL-ban betöltött tagsági státusáról.

– Az élet sokkal többről szól, mint pusztán a politikáról. Egyelőre egy egészséges és szükségszerű „politikai szünetet” tartok, és ezáltal a magánéletemre és vállalkozásomra fektetek nagyobb hangsúlyt. Van nekem is egy kaptafám,

Az elmúlt hónapokban Svédországban teljesítettem egy szerződést, a következő egy évre pedig egy újabb projekt körvonalazódik Ausztriában. Mindamellett, hogy a munkám egy teljes embert követel, az elkövetkezendő egy évben lehetőségem lesz átgondolni és mérlegelni, hogy kívánok-e a jövőben bármilyen politikai-közéleti szerepvállalást, vagy maradok ezentúl egy civil a pályán. Volt a POL előtt és a városi tanácsosi tisztségem előtt is egy életem, és lesz egy életem ezután is. Egyébként ez a szép benne, hogy vannak opcióim. Sosem rohantam tisztségek után, hogy stílszerű legyek, nem a stallumok teszik az embert, hanem az, amit vállal. Ellentétben más politikusokkal, engem sosem a hatalom megszerzése és megtartása motivált, hanem hogy pozitív változásokat tudjak kieszközölni, és annak, amit csinálok, legyen kézzelfogható eredménye.

– Humorizálhatok egy kicsit? Nos, egy klasszikus politikus most azt válaszolná, hogy ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem szeretném. De mivel sosem ezt a sablont gazdagítottam, ha már témánál vagyunk, inkább azt mondom, miért ne?

– Természetesen. Sőt, a mai közállapotokat tekintve egyenesen szükségszerű, és úgy tűnik,

Nemrég olvastam Csernus Imre egyik gondolatát, amely körülbelül úgy szól, hogy a szabadság nem azt jelenti, hogy valaki vállalja a felelősséget, hanem hogy vállalhatja. A „vállalhatja” pedig azt jelenti, hogy lehetőségünk van legalább kétféleképpen dönteni, hogy lehetőséged van másként, emberibben élni, mint eddig. Végülis egy demokráciában is ez jelenti a választás szabadságát. Talán tévednék?

– Bevallom, nagyon meglepődtem az emberek reakcióján a POL-ból való kilépésem hírére. Rengetegen üzentek, biztattak, bátorítottak, megköszönték a munkámat. Azt hiszem, ezek azok a ritka pillanatok az életben, amikor jó érzés embernek lenni. Egyben

hogy igenis lehet ezt másként is csinálni. Jobban, hatékonyabban, tisztességesen, méltányosan és igazságosan, hitelesen és transzparens módon. Utólag azt is elismerem, hogy szándékosan és tudatosan igyekeztem felállítani egy egészséges mércét. Semmi mást nem szeretnék, mint normalitást. És úgy látom, hogy egyre többen vágynak rá. Ennek tükrében úgy érzem, erőfeszítéseim nem bizonyultak hiábavalónak olyan körülmények között, hogy azzal hálózattal, rendszerrel kellett megküzdenem, amely egy bizonyos pártok felett átívelő politikai és üzleti érdekcsoportok mentén működik már hosszú évek óta „kéz kezet mos” alapon, és amely ma is láncra veri és visszafogja a fejlődésben az egyébként jobb sorsra érdemes szeretett városunkat. Mint említettem már, a következő egy évben lehetőségem lesz sok mindent átgondolni, így azt is, hogy szeretnék-e részt venni 2020-ban a polgármesteri tisztségért való megmérettetésen. Ehhez azonban azt is hozzá kell tennem, hogy

és mentális enklavizációból, amelybe beletaszították, milyen tervet, programot, jövőképet tudsz felmutatni. Ha nem tudod tartalommal feltölteni, hanem csak illúziókkal, felesleges. A polgármesteri munka ugyanis nem egy egyszemélyes munka, hanem egy intézmény. Amennyiben létezik valós társadalmi igény a változás és a normalitás iránt, és amennyiben sikerül összeállnia egy tisztességes, jó szándékú, jóhiszemű szakemberekből álló csapatnak, akik képesek a közösségi érdeket a saját személyes érdekeik fölé helyezni, átgondolom én is, hogy érdemes-e belevágni. Addig is nyitva marad néhány lényeges kérdés: van-e kivel? Van kiért? Van miért? Van értelme? Erre viszont már nem nekem kell választ adnom...

Amennyiben csak Marosvásárhelyt vesszük nagyító alá, az elmúlt két év tapasztalata számomra egy keserű pirula. Számtalanszor partnerséget ajánlottam nekik, folyamatosan elmondtam, éljünk a városi tanácsban létező magyar többséggel, számukra viszont fontosabb volt a PSD-vel és PNL-vel együtt olyan határozatokat megszavazni a Florea&Maior páros örömére, amelyek révén csak két kézzel szórták a közpénzt mindenki másnak az érdekeit szolgálva, csak nem a marosvásárhelyi emberekét, elgáncsolva és ellehetetlenítve számos konstruktív kezdeményezést pusztán a „dögöljön meg a szomszéd tehene” mentalitás birtokában. Kíváncsi leszek, ezt hogyan fogják majd 2020-ban az embereknek elmagyarázni, ugyanis sokan felébredtek Csipkerózsika álmukból, és ezt ők is tudják. Ha pedig országos szemszögből tekintünk a mostani politikájukra, az egyetlen következtetésem az, hogy ők

Én viszont továbbra is a politikai pluralizmus értékeiben, az egészséges verseny erejében hiszek. Vállalhatatlannak tartom ugyanis, hogy miközben egyesek a „magyar érdekről” papolnak farizeus módon, addig a Dâmbovița partján azzal a PSD-vel, amely az elmúlt két évben szabályosan padlóra küldte ezt az országot, olyan paktumokat kötöttek meg, amelyek miatt nemcsak a szövetségnek, hanem a teljes erdélyi magyar közösségnek okoztak mérhetetlen károkat. Másfelől úgy érzem, hogy elmúlt két évben a magam szerény és korlátozott lehetőségeivel is sikerült bebizonyítanom, hogy nemcsak az RMDSZ képes a magyar közösség érdekeit hatékonyan képviselni, ugyanis

Mindettől függetlenül én őszintén kívánom nekik, hogy sikerüljön elérni a szükséges változást és megújulást új, hiteles arcokkal ahhoz, hogy egy nyugati mintájú, 21. századi modern politikai szervezet rangjára emelkedjenek végre.