Magyarságpolitika – az igénytől az állampolgárságig

A magyarság nemzetpolitikája a rendszerváltáskor indult, azelőtt gyakorlatilag semmi hasonló nem volt, nemzetközi szinten sem létezett előzmény – mondta a magyarországi Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, Répás Zsuzsanna (fotó), aki az EMNT Maros megyei szervezete által létrehozott Magyar Állampolgárok Klubjának volt a vendége november 4-én késő délután a Demokrácia Központban.

Antall-kormány: előre, Horn-kormány: hátra

„1989–1990-ben a Nyugat és az Egyesült Államok úgy vélték, hogy a posztszovjet térségben nem a kommunista rendszerekből fakadó hátrahagyott gondok lesznek a jelentősek, hanem a nacionalizmus feléledése, megerősödése. Emiatt az Antall-kormánynak tabukat kellett döntögetnie, hiszen a kisebbségvédelem is ekkor kezdődött amolyan soft, puha, nem kényszerítő jellegű jogszabályokkal. A Horn-kormány idején visszalépés volt tapasztalható, hullámvölgy következett, a Nyugat részéről érkező elvárások kielégítése, a problémák szőnyeg alá seprése volt az elsődleges. Ekkor születtek viszont az első alapszerződések Romániával és Szlovákiával, és létrejöttek a vegyesbizottságok, mert az igénynek nem lehetett ellenállni. 1996-ban megtartották az első magyar-magyar fórumot, amely szintén egy olyan tabu volt, amelynek meg kellett dőlnie. Volt második fórum is, amelyen viszont az MSZP és az SZDSZ nem vett részt”.

Fidesz: MÁÉRT, státustörvény

„Ezután 1999 februárjában a Fidesz létrehozta a MÁÉRT-ot, amely intézményes formát adott a kapcsolatoknak. Ekkor már nem volt botrány, mert a tabut ledöntötték. A cél az volt, hogy legyen közvetlen kapcsolat Magyarország és a magyar emberek között, ezért 2001-ben megszületett a státustörvény. Nemzetközi szinten fontos lökésnek számított, hogy a Velencei Bizottság új fogalomként bevezette az Anyaország és az ő kisebbsége elvet. Ekkortájt már létezett státustörvény-szerűség Lengyelországban és Romániában, utóbbit a magyar minta szerint módosították.”

Az MSZP 6 évig szüneteltette a MÁÉRT-ot

„2002 után újabb hullámvölgy következett a nemzetpolitikában, de nem volt mindenben visszalépés. A státustörvényből visszavettek, de nem szüntették meg, a MÁÉRT-ot 2004-től 6 évig nem hívták össze, de nem szüntették meg. Gyurcsány Ferenc rá akarta venni a határon túli magyar pártok képviselőit, hogy a kettős állampolgárság ellen szólaljanak fel, de nem sikerült. A következő lépés a kettős állampolgárság kérdése volt, ami akkorra már természetessé vált a térségben, mert a volt Jugoszlávia utódállamai így oldották meg a gondokat, és Románia is alkalmazta a Moldovából származókkal szemben”.

Állampolgárság és autonómia

„2010 májusában az új parlament még a kormány felállása előtt elfogadta, hogy lehetővé váljon a magyar állampolgárság megadása, mert úgy véltük, hogy ezzel tartoztunk, annál is inkább, hogy az igény elemi erővel jött” – ismertette Répás Zsuzsanna. Ezek azok tehát, amelyek már valóság, de innen már csak egy lépés az, ami egyelőre csak álom.

„A határon túli magyar politikai vezetők 2002-ben kérték, hogy ne beszéljünk az autonómiáról, mert baj lesz. Azóta áttörés történt, Szerbia autonómiát biztosított a Vajdaságnak. A saját kormány és belső parlament követendő példa. Szlovákiában még mindig tabuvá akarják tenni, de Romániában nem, itt lehet róla beszélni. Június 4-én a magyar kormány elfogadta azt a jogszabályt, amely egyértelműsíti, hogy mit gondolunk az állampolgárságról és a nemzetiségről, és a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánítottuk. Az új alkotmány elfogadása után létrehoztuk a Nemzetpolitikai Államtitkárságot, és hamarosan megnyílik a Magyarság Háza, amely tudományos, bemutató, oktató helyszín lesz a Mátyás-templom tőszomszédságában” – mondta Répás Zsuzsanna november 4-én Marosvásárhelyen, az EMNT meghívására a Demokrácia Központban.