Félelem és reszketés a Pece-parton

Tekintse meg galériánkat!

Tizennyolc esztendő elvi-eszmei konklúzióit kísérelte meg felmutatni kongresszusi beszámolójában Markó Béla. A leköszönő elnök azt hangsúlyozta: az RMDSZ egyik legnagyobb értékének tekinti, hogy megalakulása után több mint két évtizeddel is a romániai magyar közösség legfőbb politikai eszköze. „Próbáltak ugyan mást, jobbat kitalálni helyette, de nem sikerült” – mondta. Kitért arra, hogy az elmúlt hetekben először meghökkent, aztán megnyugodva látta, hogy „az RMDSZ hivatásos tagadói, előreszaladók vagy hátramaradók, nagyálmúak vagy kishitűek, sértettek, vajákosok, különutasok mind az RMDSZ kongresszusára figyelnek, latolgatnak és elemeznek, önkéntelenül is elárulva, hogy ennél fontosabb politikai esemény számukra sincsen, beleértve saját rendezvényeiket is”.

Markó azt állította, alakulata csak a területi autonómiával maradt adósa az erdélyi magyarságnak. Szerinte ehhez mélyreható államszervezési, közigazgatási reformra van továbbra is szükség. „A kulturális autonómia bizonyos feltételei viszont már ott vannak a most elfogadott oktatási törvényben, iskoláinkról túlnyomórészt mi tudunk majd dönteni. Ám az autonómia nyilvánvalóan a következő évek nagy prioritása lehet, ha annak előfeltételei már megvannak. Márpedig ezeket az előfeltételeket véleményem szerint megteremtettük.”

A leköszönő elnök ezek után szólt a Neptun-ügyről, amely mérsékeltek és radikálisok hosszú időre mindent eldöntő vitája volt, „ahol ugyan egyik tábornak sem lett igaza, de együtt maradtunk”. „Elégtétellel látom, hogy aki leghangosabban támadott minket azért, hogy bízunk a parlamenti politikában, most ott van az Európai Parlamentben, pártot alapít, és minden bizonnyal román parlamenti jelenlétről, esetleg kormányzásról álmodik.”

Markó szerint az RMDSZ-nek felkészült politikusgárdája van, amelyet megkerülni nem lehet. „Több kormányban is bizonyítottuk ezt, amit ugyan sokan szemünkre vetnek, de éppen ez az erényünk: mi az egyezségeket betartjuk, akivel megegyezünk, azt nem csapjuk be, de örök szövetségesünk csak egy van, saját magyar közösségünk, azok, akik képviseletükkel megbíztak minket” – mondta a távozó elnök, majd ismét üzent: „Hiába számolgatnak egyesek, hogy veszítettünk-e szavazókat, mert részvételi arányunkat végig megtartottuk mi magyarok, és nagyjából ugyanolyan arányban vagyunk jelen most is a román parlamentben, mint 1993-ban. Ez pedig azt jelenti, hogy a választásokon lemért támogatottságunk az összes leadott szavazathoz képest ma is akkora, mint két évtizeddel ezelőtt.”

A szövetség által, főleg az anyanyelvhasználat területén, elért eredmények ismertetését is újabb markói üzenet követte: „Lesznek, akik azt fogják mondani, hogy megint afféle vívmánylistát készítettem, ismét az eredményekkel állok úgymond elé. Hát mit tehetnék? Mindenki azzal áll elé, amije van. Ha például nem lennének ilyen eredményeink, akkor most minden bizonnyal demokrácia-központokat hoztunk volna létre, ott ülnénk bent, és várnánk, hátha bejön a demokrácia. Vagy pedig elméláznánk azon, hogy milyen szép nevet is találtunk ennek a pártirodának: demokrácia-központ.”

Markó ezután a terveiről is beszélt. Mint mondta, a közéletből nem akar és nem is tudna kilépni, sőt, egyelőre a szó szoros értelmében vett politikából sem. Magyar értelmiségiként kötelességének tartja „beleszólni abba, ami vele és övéivel történik”. Úgy véli azonban, hogy ennyi idő után változásra van szükség az RMDSZ élén. „Miközben természetesen köszönöm azoknak a véleményét, akik sajnálták visszalépésemet, meggyőződésem, hogy lelkük mélyén ők is tudják, időről időre szükség van a változásra.” Markó végezetül megköszönte számos magyarországi politikusnak, hogy segítettek nekik, „és ha nem is mindig gondolkodtunk egyformán, de velünk együtt azon munkálkodtak, hogy ismét együtt lehessen ez a nemzet”.

Takács Csaba ügyvezető elnök ezután a könnyeivel küszködve rajzolta fel Markó portréját. Szerinte az elnök „sosem viselt álarcot. Sikerült az elmúlt tizennyolc évet egyéniségével és személyiségével meghatároznia.” Ezt követően Markó búcsúajándékot kapott Takácstól: egy Bethlen Gábor-domborművet és egy csokor virágot.

Az előbbiek ismeretében nem véletlenül fogadta morgolódás még délelőtt Pelczné Gáll Ildikó Fidesz-alelnök felszólalását. A magyarországi politikus úgy vélte, az RMDSZ 10. kongresszusa mérföldkő és korszakhatár lehet a szövetség életében. „A változás az útkeresésről és a helyes út megtalálásáról szól. Ma önök megkapják az esélyt, hogy változtassanak. Nem elegendők a múltban született félmegoldások” – hangsúlyozta a magyar kormánypárt alelnöke, majd úgy vélte, hogy a sodródás, az alkalmazkodás vagy a tudatos jövőépítés közül választhat az RMDSZ. Pelczné Gáll Ildikó szerint megújulásra is szükség van. „Rögzíteni kell, kik a szövetségesek, rögzíteni kell a Fideszhez fűződő viszonyt is. Az összmagyarság ügyét nem lehet szövetségesek segítsége nélkül előrevinni. Ha a változás mellett döntenek, mi segítőkezet nyújtunk a jövőben” – mondta az alelnök, mire a küldöttek hangos morajlásba kezdtek. Kora délután Borbély László ügyvezető alelnök erre reagálva jelentette ki: „Ne utasítgasson bennünket senki – sem Bukarestből, sem Budapestről, még akkor sem, ha kétharmados többsége van!”

A kongresszuson részt vett Semjén Zsolt, a magyar kormány miniszterelnök-helyettese is, aki kijelentette: „Budapest együttműködik Románia kormányával, amiben az RMDSZ is részt vesz. Ugyanakkor felszólalt még többek között Emil Boc román miniszterelnök, Victor Ponta, a szociáldemokraták elnöke, illetve Crin Antonescu liberális vezető is. Traian Băsescu román államfő és Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke videoüzenetben köszöntötte a résztvevőket.

A késő délutáni órákig tartottak a küldöttek felszólalásai, majd Markó Béla reagált az elhangzottakra. A szövetségi tisztújítás a jelöltek választási beszédeivel este hat után kezdődött meg.