Egy csipetnyi Erdélyt mutatott be Benedekffy Katalin operaénekes Svájcban

Remélik, lesz még lehetőségük Benedekffy Katalinnal játszani – hangzott el

Csipetnyi Erdély, fergeteges jókedv, a Rák tava megjelenített legendája, népdaltanulás, könyvjelzőhímzés, és sok más meglepetés – máig emlegetik Benedekffy Katalint, a nagygalambfalvi születésű, Magyarországon élő színész-operaénekest a dél-németországi és svájci körútjának állomásain, Genfben, Bernben, Zürichben, Ulmban és Stuttgartban élő magyarok.

Molnár Melinda

2017. március 27., 15:322017. március 27., 15:32

Az elmúlt napokban a Kodály-évhez, március idusához és a székely szabadság napjához kapcsolódóan erdélyi kultúránk sokszínűségéből és szülőfaluja gazdagságából nyújtott ízelítőt gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. A genfi élményekről Rengei Boglárka számolt be.

„A Genfi Magyar Kulturális Központban Benedekffy Katalin interaktív délutáni foglalkozást tartott az itteni magyar gyerekeknek. A nagygalambfalvi származású színész, opera-, operett-, musical-, illetve népdalénekes előadása mellett gyökereinek illusztrálására és továbbadásáért változatos műhelyfoglalkozást is összeállított számunkra.

Színpadi belépője egy erdélyi népdal volt, mellyel egyből kellemes hangulatot teremtett és pillanatok alatt elkápráztatta a közönséget. Így végül nem csak a gyerekek, a szülők is maradtak a délutánra, ugyanolyan élvezettel vállalva aktív szerepet az éneklésben, táncban és legendaeljátszásban. A nagyobb és vállalkozóbb szellemű gyerekek felolvasták a Rák tava vidékének történetét, melyet aztán elő is adtunk: az erdő zizegő fáitól egészen a zokogó mostohalány könnycseppjeiig minden apró részletre akadt szereplő.

A színészkedést követően megtanultuk a „Galambfalván a nagy torony de magos” kezdetű népdalt, melynek ritmusára eljártunk egy rövid – ám egyesek szerint annál bonyolultabb – erdélyi táncot. Hogy pihenjünk egy kicsit, a kisebbek kirakós társas játékot kaptak, a nagyobbak pedig lerajzolták a felolvasott legendát. Közben a felnőttek erdélyi mintákat hímezhettek filcanyagokra, melyek könyvjelzőkké váltak.

A délutánt énekléssel fejeztük be, amelyre jólesett elfogyasztani az isteni tárkonyos pityókalevest, melyért külön köszönet jár helyi magyar szakácsunknak!” Boglárkától azt is megtudtuk, hogy „a program után mindenki élményekkel gazdagon és a jó értelemben vett fáradtsággal tért haza”.

Külföld