Posztumusz tüntették ki Esterházy Jánost

Az ADL országos bizottságának éves közgyűlésén, csütörtök délután jelentették be hogy a kitüntetést ettől az évtől átnevezték az egykori lengyel zsidómentő diplomata, Jan Karski tiszteletére Jan Karski Courage to Care Awardra, vagyis Jan Karski Bátorság és Szolgálat Díjra.

Az ünnepségen felszólaló Berényi József arról beszélt: azért is fontos a mai nap, mert az emberiség egyik alapértéke győzedelmeskedik, hiszen a kitüntetés a bizonyíték arra, hogy az igazság mindig kiderül. A Magyar Koalíció Pártjának elnöke kiemelte: „Esterházynak emberi értékei és személyes integritása miatt szenvednie kellett, de mártírhalála nem volt hiábavaló. Ma Önök nem csak Esterházy Jánost mentik fel a koholt vádak alól, hanem reményt adnak a felvidéki magyarok százezrei számára is, akik 1947 óta a mai napik a kollektív bűnösség vádjának alaptalan bélyegét viselve élnek Szlovákiában” – fejezte be köszönő beszédét.

Az ünnepségen felszólalt Németh Zsolt külügyi államtitkár és a kitüntetett unokája, Giovanni Malfatti is. Német Zsolt lapunk kérdésére elmondta: Esterházy János egy magyar Wallenberg volt, aki egyszerre volt a fasizmus és a kommunizmus áldozata, aki életével és mártíromságával ma is az embertársak szolgálatának fontosságára és a szolidaritásra hívja fel a figyelmet. Azon túlmenően, hogy zsidókat mentett, elkötelezettje volt a magyar–szlovák történelmi együttélésnek és barátságnak. Munkáját egyre többen elismerik, hiszen Oroszországban 1993-ban rehabilitálták, kitüntették Lengyelországban, érdemeit levélben méltatta az izraeli Jad Vashem intézet és a mai napon Bátorság és Szolgálat díjjal tüntette ki az amerikai zsidóság egyik legbefolyásosabb szervezete. Micsoda anakronizmus, hogy ezt az embert Szlovákiában még háborús bűnösként tartják számom, és egy jeltelen sírban pihen! Esterházy János példája kötelez minket arra, hogy tovább dolgozzunk a magyar–szlovák megbékélés érdekében, fejezte be a politikus. Az eseményen részt vett Tarlós István, Budapest főpolgármestere is.

A száztíz esztendeje született Esterházy János volt az egyetlen a pozsonyi parlamentben, aki 1942-ben nem szavazta meg a zsidóellenes törvényt. Indoklásában így érvelt: „Veszélyes útra tért a szlovák kormány akkor, amikor a zsidók kitelepítéséről szóló törvényjavaslatot benyújtotta, mert ezzel elismeri jogosságát annak, hogy a többség a kisebbséget egyszerűen kiebrudalhatja. […] Én ellenben mint az itteni magyarság képviselője leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom.” Esterházy a zsidók mellett csehek, szlovákok, lengyelek százainak segített a szökésben, tevékenységéért a nácik egy időre deportálták és a Gestapo körözte.

Bár a rendszerváltozás óta több kísérlet is történt a rehabilitálására, ez máig nem vezetett eredményre. 1993-ban Göncz Árpád köztársasági elnök kérésére az orosz legfelsőbb bíróság semmisnek mondta ki Esterházy ítéletét, és rehabilitálta a felvidéki politikust. Lánya, az Olaszországban élő Esterházy-Malfatti Alice erre hivatkozva 1994-ben is kérelmezte Szlovákiában a rehabilitációt, de a bíróság szlovák és cseh történészek szakmai ítéletére alapozva elutasította a kérelmet. Ivan Gasparovics szlovák államfő idén augusztusban arról beszélt: szerinte Esterházy János Hitler és a fasizmus híve volt, s ezért helytelen, hogy Kassán mellszobrot állítottak neki.