/ Penna

Orbán nem mondta ki, sem konkrétan, sem átvitt értelemben, hogy a kormánnyal, a Fidesszel a legjobb kapcsolatban az alakuló Erdélyi Magyar Néppárt lesz.

Olvashattuk, hallhattuk, hogy az Európai Bizottság egy nemrég kiadott jelentésben arra figyelmeztet, hogy mindenki számára elérhetővé kell tenni, hogy bankszámlát nyithasson.

Kérdem én tisztelettel – amíg a lopás történt, a csendőrök épp mit árultak? Merthogy ők is a piacról élnek. És hogy ment be az a mindenre éhes vasgyűjtő a vagonba?

Több mint aktuális ez a kérdés, ami igen sokakat foglalkoztatott az elmúlt időszakban. Pró és kontra vélemény rengeteg elhangzott.

Magyar férfiak társaságában magyarul szólt egy magyar nő a magyar újságírókhoz Marosvásárhelyen! Példátlan, hallatlan! Ekkora pofátlanságot. Szinte fel sem lehet fogni, hogyan vetemedhetett ilyesmire a Környezetvédelmi Alap helyettes vezetője.

Eszement törvényjavaslatokban nincs hiány a román parlamentben, értékes időt pazarolnak azzal az általunk fizetett honatyák, hogy ezeket meghallgassák, véleményezzék.

Maros megyében az igénylők 40 százaléka kapott különböző támogatásokat az államtól úgy, hogy nem volt rá jogosult.

Nem elégedett meg az oktatásügyi miniszter válaszával, ezért most a miniszterelnököt kérdezi: szabad-e politikai tevékenységet folytatni egy iskolában?

Mindjárt az elején tisztázzunk egy dolgot – a letűnés nem elírás. Valóban letűnésről van szó, nem eltűnésről. Ugyanis az említett altesti szabadfoglalkozásúak nem eltűntek, hanem letűntek egy listáról, nyilvántartásból, statisztikából egy mondvacsinált felmérés statisztikai vetületei nyomán.

Itt állunk döbbenten az alfalvi gyilkosság fejleményeit hallva, miszerint a gyanúsított és az áldozat között intim kapcsolat lehetett. Khm, khm.

Jól elvoltak a szenátorok június 20-án a plénumban, aztán gyorsan-gyorsan leszavazták a bíróságokat, s bizonyára elmentek vacsorálni.

Egy tűzoltásnál segédkező nyárádremetei férfi szívrohamban hunyt el.

Mi lesz a megyékkel, mi lesz a Székelyfölddel? És mi lesz velünk?

Annak ellenére, hogy hivatalosan nem így hívják, létezik Székelyföld. Ez egy olyan terület, ahol székelyek éltek/élnek. Ahogy van Mócföld, meg Olténia, ahol mócok, illetőleg oltyánok élik mindennapjaikat.

A mezőgazdasági miniszter jobblétet ígér erre az évre. Szerinte újból gabonaexportőrökké válunk. Azt mondta, az év végéig így kell lennie. Bizony ám, az év végére. Majd, ha fagy... És fagyni minden bizonnyal fog.

Tombol a nyár. És tombol a város. Tombol a. Ja, az nincs. Tombola nincs. De nem is kell. Minek? Hogyne, hogy majd ismét kalapból húzzák ki a nyerőt. Hamis kalapból hamis nyerőt.

Erdélyi újságírók fogtak össze a vizuális és nyelvi szennyezés ellen. De mi van akkor, amikor az újságíró nem tud írni helyesen, mégis nap mint nap publikál?

Nem érdekel senki és semmi, csak ihassak, és tökmagozás közben kiabálhassak – valahogy így foglalnám össze azok gondolkodását, akik nem tisztelnek sem Istent, sem embert, legfőképp pedig az előadóművészt nem.