Rédai Botond
2011. július 18., 15:212011. július 18., 15:21
Több mint aktuális ez a kérdés, ami igen sokakat foglalkoztatott az elmúlt időszakban. Pró és kontra vélemény rengeteg elhangzott.
Van, aki örvend a létesítménynek, mások azt nehezményezik, hogy nem Gyergyószentmiklós volt a beruházás haszonélvezője. Én valahogy úgy vagyok ezzel, hogy mindkét félnek igazat kell adnom. A gyergyói hoki szempontjából ugyanis valószínű, az újjászületést jelentené egy új jégpálya. A felcsíkiak számára pedig kiváló lehetőséget ad arra, hogy a néhány évvel ezelőtt még virágzó utánpótlás új szárnyakra kapjon.
Ám a helyzet immár adott, hiszen a csarnok Karcfalván kapott helyet, ezen változtatni már nem lehet. Így nem maradt más hátra, mint a legjobbat kiaknázni ebből. Ez a feladat viszont kihívás lesz a javából. Hiszen ahogy az elmúlt évek is bizonyították, az összefogás, a régiós szinten alkalmazott megoldás nem mindig működőképes.
Hiába volt az elképzelés, hogy az önkormányzatok és a közbirtokosságok közösen tartsák fenn az akkor még szabadtéri hokipályát, a megvalósítás hamar zátonyra futott. Így a jobb sorsot érdemlő sportlétesítmény csak vergődni tudott, a rózsaszín tervekkel előbukkanó, majd a ködben eltűnő segítőkezek pedig csak rontottak a helyzeten.
Éppen ezért úgy vélem, jól látják a mostani illetékesek, a csarnok működtetéséhez alaposan kidolgozott stratégiára van szükség. Ennek elkészítéséből a szakma, a civil és vállalkozói szféra egyaránt ki kellene vegye a részét, minden segítő kézre szükség van. A legjobb az lenne, ha mindenki valahogy magáénak érezné ezt a pályát, és annak megfelelően cselekedne, visszaadva több tucatnyi, akár több száz felcsíki gyerek jégkorongba vetett reményét és hitét.
A jelenlegi felállásban arra is kell gondolnunk, bármilyen pozitív fejlemény is következik be, annak haszonélvezői elsősorban a jégkorong ábécéjét tanulni kívánó gyerekek lesznek. Nem lenne jó érzés megadni nekik ezt a lehetőséget? Íme, itt az esély, hogy Felcsík valóban a székelyföldi, és egyben az ország jégkorongjának egyik fellegvára legyen. Vajon, tudunk élni vele?
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Szüszer Róbert
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
Kozán István
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
szóljon hozzá!