Szupermegyék, szuperkérdések

Sok a megye, át kell szervezni a közigazgatást, márpedig most rögtön – fogalmazta meg az új irányelvet az államfő és felparázslott a vita, amelyet sok évvel ezelőtt már meg kellett volna kezdeni. Ehhez jött hozzá a miniszterelnök, aki szerint 10 milliárd eurónyi uniós támogatás a tét. Ja, pénzért bármire kaphatók vagyunk...

A tálalás alapján gyorsan kell döntést hozni, nincs idő mérlegelni egy olyan fajsúlyú kérdésben, amely milliók sorsát befolyásolhatja rövid és hosszú távon egyaránt. Egyébként érdekes, hogy ebben az országban mindig gyorsan kell döntést hozni, sosincs idő mérlegelni, valamilyen kényszer mindig ott toporog a küszöbön. Talán ezért van az, hogy minden egyes probléma megoldásával legalább két másik problémának sikerül megágyazni.

Traian Băsescu a szerdai kormányülésen kifejtette, hogy miért is kell lefaragni a megyék számát: 41 rendőr-felügyelőség, 41 mezőgazdasági igazgatóság, 41 közegészségügyi igazgatóság, 41 közpénzügyi igazgatóság van az országban, ez túl sok. Azaz az intézményrendszer nem elég hatékony, túlságosan megoszlik a működése, a bürokrácia pedig megnyomorítja a polgárok életét. Micsoda felfedezés! De mi a garancia arra, hogy ha hét-nyolc szupermegye jön létre – amint az a fő kormánypárt, a PD-L berkeiben felmerült –, akkor kisebb lesz a bürokrácia, és megnő a hatékonyság? Egyáltalán minek a hatékonyságáról beszélünk? Hogy gyorsabban adják majd ki a mit tudom én milyen igazolást, hogy kevesebbet kell sorba állni az állami hivatalokban, hogy gyorsabb lesz az ügyintézés, hogy az állam ésszel költi el a pénzünket – meg azt, amit ad az unió, hogy csináljon már valamit? Na, ne! Amit két évtizedes felületes intézményi reform nem oldott meg, azt egyhónapos variálás sem fog kezelni. Szóval, hagyjuk ezt a felét a történetnek, mert tiszta sci-fi.

Hanem, ami bennünket igazán érdekel, az az, hogy a történelmi Székelyföldet hova csapják oda, vagy esetleg még jobban feldarabolják-e, és hogy a szentegyházai polgár Csíkszereda helyett Bákóba kell-e bevigye az adóbevallását.

A marosvásárhelyi polgármester, Dorin Florea ritka bunkó módon vont párhuzamot szerdán, de a lényegre rátapintott. Hargita és Kovászna megye bizony szegény. Hagyjuk most a nagy szólamokat a nem létező gazdagságunkról. Hagyjuk a mérhetetlenül nagy erdeinket, amelyekből úgy lopjuk a fát, hogy na. Hagyjuk az altalajkincseinket, amelyekről csak annyi jut eszünkbe, hogy itt ne nyisson nekünk senki bányát, hogy aztán por legyen. Hagyjuk a mezőgazdaságot, amely már amúgy is padlón van. És hagyjuk a turizmus fellendítő erejét, mert ahová körülményes eljutni és leveskockából főzik az ebédet, ott nem beszélhetünk turizmusról mint iparágról. Igen, Hargita és Kovászna megye csóró. Hogy mitől vált azzá, most már teljesen lényegtelen, igazából az a kérdés vár választ, hogy mitől lehetne gazdag. Jó, persze, elkészült már kábé három raklapnyi stratégia, amelyeket a készítőiken kívül legfeljebb csak néhány nagyon elszánt ember olvasott, és azzal annyi. Nincs válasz arra, hogy hol a kitörési pont. Amelyet meglehet, hogy már nem is kell keresni a régi formában. Mármint abban az esetben, ha a Székelyföldet szanaszét osztják a román régiók között. Hogy külön megmaradjon, arra kevés az esély. Mert kevés az esély a csodára, hiába van magyar érdekképviseleti szervezet kormányzati pozícióban. Az RMDSZ ugyanis a legjobb úton halad, hogy csapdába kerüljön. A jelek szerint a PD-L kormányzati felelősségvállalással fogadtatná el azt az új közigazgatási felosztást, amelyről magának a pártnak sincs világos álláspontja. Ehhez azonban elengedhetetlen az RMDSZ támogatása. Mivel semmi sincs ingyen, a hírek szerint a kisebbségi törvényt kapná cserébe az RMDSZ. Vagyis, ha nem adja be a derekát, akkor nincs kisebbségi törvény sem.

És akkor most legyünk optimisták, higgyük azt egy percig, hogy az RMDSZ válogatott tökös legények csapata és kiharcolja, hogy a Székelyföld legyen különálló megye, járás, akármi. Jó, és akkor mi van? Hol lesz a megyeszékhely? Számít-e ez egyáltalán? Borboly Csaba vagy Tamás Sándor, netán Lokodi Emőke lesz-e a szupertanácselnök? Tökmindegy, ha továbbra is Bukarestnek kell könyörögni, amikor kell valami.

De mindezektől függetlenül, mikor lesz az, hogy a nettó átlagbér tekintetében a székelyföldi munkavállalók nem az utolsó között kullognak?