Bakó Zoltán

Bakó Zoltán

Ötven százalékkal jobban élünk majd

2011. május 29., 09:492011. május 29., 09:49

2011. május 30., 13:162011. május 30., 13:16

Romániát soha nem fogja az éhezés fenyegetni, mondta a héten a mezőgazdasági szaktárca vezetője, amikor Galacon járt. Az, hogy élelmiszerkrízisre kellene számítanunk, tisztára rosszindulatú spekuláció. És még azt is mondta, hogy a gabonaárak, jelesül a búzáé meg a rozsé mindenféle állítással ellentétben nemhogy növekedni fognak a piacon, hanem inkább csökkennek. Punktum. És ezért vállalja a felelősséget. Hogy erről szólt-e már a piacnak, nem tudni. Mert azért csak kellene tudnia neki is, legalább a miheztartás végett. Mármint a piacnak. Kijelölte a direktívákat is. Azt, hogy nekünk nem csak a belső piacra kell termelnünk, hanem úgy készüljünk, hogy a külpiacot is ellássuk. Mindenféle élelmiszertermékből. Azt is mondta, hogy a tavalyelőttihez képest 2010-ben 40,7 százalékkal többet exportáltunk, az élelmiszerbehozatal pedig csak 2 százalékkal nőtt. Hát mit mondjak – ő tudja... Azt is mondta, hogy a kereskedelmi deficit a tavalyelőttiről a tavalyi évre 50 százalékkal csökkent. Ami az én fordításomban azt jelentené, hogy ha nem is 50, de legalább ott né, 10-15 százalékkal jobban kellett volna hogy éljek. Hát nem éltem jobban. Legalábbis nem vettem észre.

Aztán egy merész fordulattal megrótta az elődeit. Hogy 2005-ben megszüntették a kisvállalkozásban működő vágóhidakat és tejfeldolgozókat. Ami bizony nagy hiba volt – állítja morfondírozva. Namármost. Függetlenül attól, hogy ezelőtt hat évvel ki volt a mezőgazdasági tárca vezetője, én nagyon jól emlékszem, hogy akkor arra hivatkoztak: nem eurókomformak, nem felelnek meg az uniós követelményeknek, azért kell bezárni őket. Akkor meg mi a hiba? Bezárták mert nem eurókompatibilisek, most meg egyből azokká váltak? Jól emlékszem egy ilyen bezárt húsfeldolgozóra. A tulajdonosa nekihuzakodott, bankhitelhez folyamodott, ingét-gatyáját rátette, hogy az uniós normáknak megfelelően alakítsa át a vágóhídját meg húsfeldolgozóját. Mire elkészült vele s jöttek az ellenőrök átvenni a kompatibilitást és a megfelelőséget, olyan nemkomform volt az egész vircsaft mint a huzat. S ki is dobták a rendszerből, mint macskát... Az történhetett, hogy Romániának nem jó normákat adtak át? Vagy valaki összecserélte a minisztériumban a papírokat, s véletlenül a régiek szerint követelték a változtatást. Vagy éppenséggel az is történhetett, hogy nálunk olyan lassan őrölnek az EU malmai, hogy mire egy normativot teljesítünk, már régen más van érvényben.

Érdekes módon a szakhatóságok nem úgy látják ezt a növekedést, mint a miniszter. A gabonatermesztők patronátusa például nem is olyan régen még azt jósolta, hogy az ország búzatermése 6 százalékkal lesz kevesebb az idén, mint az elmúlt évben volt. Ők bizonyára abból számoltak, hogy mennyi búzát vetettünk az idénre. S nem kalkulálták bele a hurráoptimizmust a terméshozamba. Öreg hiba, bele kellett volna. A hústermelők patronátusának elnöke meg egyenesen azt mondja, hogy az állattenyésztés nálunk példa nélküli krízishelyzetnek néz elébe. A támogatások megvonása miatt az állettenyésztő farmok máris a tönk szélén állanak. Az elnök azt mondta – egyébként nagyon szemléletesen –, hogy még annál is rosszabb lesz a helyzet, mint akkor, amikor a sertések egymást falták fel táp és takarmány hiányában. A sertéshús 50 százalékát máris külföldről hozzuk be, de ez az arány az év végére elérheti a 80-90 százalékot. Ők mondják, nem én.

Az Agrostar elnöke – aki ugyebár azért csak napirenden van a dolgokkal – azt mondta két nappal ezelőtt, hogy a miniszteri kijelentés, miszerint az országban nem lesz élelmiszerkrízis: kamu. A Romalimenta elnöke meg egyenesen 10-12 százalékos élelmiszerár-drágulást jósol. Az Országos Statisztikai Hivatal pedig megállapítja – az év első négy hónapja alatt a burgonya ára 30, a zöldség és zöldségkonzerveké 21,2, a cukoré 17,56 százalékos növekedést „ért el”. Az élelmiszertermékek ára pedig áprilisban 5,08 százalékkal volt nagyobb, mint 2010 utolsó hónapjában. Hát ennyit a miniszteri „biztos jóslat” és a számok közötti, enyhén szólva, eltérésről.

És mindezek mellett mit lát a gyanútlan, ám mindazonáltal teljesen és tökéletesen eltájolt átlagpolgár? Pénzhiány miatt parlagon maradt földeket, az éhhalál szélén tengődő haszonállatokat, világbakeseredett parasztokat, akiket csak hitegetnek a támogatásokkal, brazil csirkemájat, lengyel és magyar disznóhúst, kínai csirkét, moldáviai, szlovák és szlovén tejet és konzerveket az üzletek polcain. Éz egy folyton-folyvást ígérgető mezőgazdasági minisztert a képenyőn. De az leglább hazai.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezt olvasta?

Kozán István

Kozán István

A megyei tanács jogászai már nem teljesítenek jól?

Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.

Kozán István

Kozán István

Ideje

Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.

Kozán István

Kozán István

Nyilván ezért is a média a hibás

Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.

Vendégszerző

Vendégszerző

Nyomtatott magyar szó, vaj, útlevél

Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.

Kozán István

Kozán István

Tapossák ki a mintát a szőnyegből!

Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.

Rédai Attila

Rédai Attila

Arctalanok bosszúja

Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy Călin Georgescu üstökösszerű felbukkanása egyszerűen a TikTok algoritmusának számlájára írható.

Bálint István

Bálint István

Tizenötödik szülinapunkra

Tizenöt éves lett a Székelyhon. Szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne változott volna meg radikálisan az elmúlt másfél évtizedben. Ez pedig az online médiafogyasztásra hatványozottan érvényes.