Ötven százalékkal jobban élünk majd

Romániát soha nem fogja az éhezés fenyegetni, mondta a héten a mezőgazdasági szaktárca vezetője, amikor Galacon járt. Az, hogy élelmiszerkrízisre kellene számítanunk, tisztára rosszindulatú spekuláció. És még azt is mondta, hogy a gabonaárak, jelesül a búzáé meg a rozsé mindenféle állítással ellentétben nemhogy növekedni fognak a piacon, hanem inkább csökkennek. Punktum. És ezért vállalja a felelősséget. Hogy erről szólt-e már a piacnak, nem tudni. Mert azért csak kellene tudnia neki is, legalább a miheztartás végett. Mármint a piacnak. Kijelölte a direktívákat is. Azt, hogy nekünk nem csak a belső piacra kell termelnünk, hanem úgy készüljünk, hogy a külpiacot is ellássuk. Mindenféle élelmiszertermékből. Azt is mondta, hogy a tavalyelőttihez képest 2010-ben 40,7 százalékkal többet exportáltunk, az élelmiszerbehozatal pedig csak 2 százalékkal nőtt. Hát mit mondjak – ő tudja... Azt is mondta, hogy a kereskedelmi deficit a tavalyelőttiről a tavalyi évre 50 százalékkal csökkent. Ami az én fordításomban azt jelentené, hogy ha nem is 50, de legalább ott né, 10-15 százalékkal jobban kellett volna hogy éljek. Hát nem éltem jobban. Legalábbis nem vettem észre.

Aztán egy merész fordulattal megrótta az elődeit. Hogy 2005-ben megszüntették a kisvállalkozásban működő vágóhidakat és tejfeldolgozókat. Ami bizony nagy hiba volt – állítja morfondírozva. Namármost. Függetlenül attól, hogy ezelőtt hat évvel ki volt a mezőgazdasági tárca vezetője, én nagyon jól emlékszem, hogy akkor arra hivatkoztak: nem eurókomformak, nem felelnek meg az uniós követelményeknek, azért kell bezárni őket. Akkor meg mi a hiba? Bezárták mert nem eurókompatibilisek, most meg egyből azokká váltak? Jól emlékszem egy ilyen bezárt húsfeldolgozóra. A tulajdonosa nekihuzakodott, bankhitelhez folyamodott, ingét-gatyáját rátette, hogy az uniós normáknak megfelelően alakítsa át a vágóhídját meg húsfeldolgozóját. Mire elkészült vele s jöttek az ellenőrök átvenni a kompatibilitást és a megfelelőséget, olyan nemkomform volt az egész vircsaft mint a huzat. S ki is dobták a rendszerből, mint macskát... Az történhetett, hogy Romániának nem jó normákat adtak át? Vagy valaki összecserélte a minisztériumban a papírokat, s véletlenül a régiek szerint követelték a változtatást. Vagy éppenséggel az is történhetett, hogy nálunk olyan lassan őrölnek az EU malmai, hogy mire egy normativot teljesítünk, már régen más van érvényben.

Érdekes módon a szakhatóságok nem úgy látják ezt a növekedést, mint a miniszter. A gabonatermesztők patronátusa például nem is olyan régen még azt jósolta, hogy az ország búzatermése 6 százalékkal lesz kevesebb az idén, mint az elmúlt évben volt. Ők bizonyára abból számoltak, hogy mennyi búzát vetettünk az idénre. S nem kalkulálták bele a hurráoptimizmust a terméshozamba. Öreg hiba, bele kellett volna. A hústermelők patronátusának elnöke meg egyenesen azt mondja, hogy az állattenyésztés nálunk példa nélküli krízishelyzetnek néz elébe. A támogatások megvonása miatt az állettenyésztő farmok máris a tönk szélén állanak. Az elnök azt mondta – egyébként nagyon szemléletesen –, hogy még annál is rosszabb lesz a helyzet, mint akkor, amikor a sertések egymást falták fel táp és takarmány hiányában. A sertéshús 50 százalékát máris külföldről hozzuk be, de ez az arány az év végére elérheti a 80-90 százalékot. Ők mondják, nem én.

Az Agrostar elnöke – aki ugyebár azért csak napirenden van a dolgokkal – azt mondta két nappal ezelőtt, hogy a miniszteri kijelentés, miszerint az országban nem lesz élelmiszerkrízis: kamu. A Romalimenta elnöke meg egyenesen 10-12 százalékos élelmiszerár-drágulást jósol. Az Országos Statisztikai Hivatal pedig megállapítja – az év első négy hónapja alatt a burgonya ára 30, a zöldség és zöldségkonzerveké 21,2, a cukoré 17,56 százalékos növekedést „ért el”. Az élelmiszertermékek ára pedig áprilisban 5,08 százalékkal volt nagyobb, mint 2010 utolsó hónapjában. Hát ennyit a miniszteri „biztos jóslat” és a számok közötti, enyhén szólva, eltérésről.

És mindezek mellett mit lát a gyanútlan, ám mindazonáltal teljesen és tökéletesen eltájolt átlagpolgár? Pénzhiány miatt parlagon maradt földeket, az éhhalál szélén tengődő haszonállatokat, világbakeseredett parasztokat, akiket csak hitegetnek a támogatásokkal, brazil csirkemájat, lengyel és magyar disznóhúst, kínai csirkét, moldáviai, szlovák és szlovén tejet és konzerveket az üzletek polcain. Éz egy folyton-folyvást ígérgető mezőgazdasági minisztert a képenyőn. De az leglább hazai.