Virtuálisan egyesített kulturális Székelyföld

„Szíves-örömest teret adunk egy ilyen kezdeményezésnek a szhblog.ro-n. Annak ellenére, hogy profitorientáltak vagyunk, pártolnunk kell a kultúrát. Tudjuk, hogy ez a kezdeményezés anyagi jövedelmet nem fog termelni, de gondoljuk, kifizetődő lesz más formában. Fontosnak tartjuk a szellemi javak terjesztését, amelyek Székelyföld kulturális felemelkedését szolgálják. Ez egy kicsit több a tudósítások közlésénél, hisz a blogon kritikák, elemzések, filmajánlók jelennek meg, fontos ilyen módon is dokumentálni a székelyföldi történéseket. Próbáljuk a színvonalas kultúrát a papírról a virtuális térbe is csalogatni. Amúgy, az utóbbi időben a nyomtatott napilapokban egyre nehezebb az ilyenfajta elemzésekhez jutni, ami pedig szakfolyóiratokban lát napvilágot, az általában jóval az esemény lezajlása után szokott megjelenni. A blog lehetőséget ad az azonnali reagálásra” – emelte ki Rédai Attila.

Simó Márton nagy reményeket fűz a kezdeményezéshez, kísérlethez, szerinte, ha igazán beindul ez a típusú újságírás, akár Székelyföld centrum mivolta is kiderülhet. „Általában a centrumokból le szokták nézni a vidéki blogírót. Ha Kolozsvárról, Budapestről vagy Londonból ír valaki, azt feltételezheti az olvasó, hogy rengeteg információ van a birtokában, ha Székelyföldről írok, akkor viszont a centrumokból lefitymálva tekintenek rám. Úgy látom, hogy ez helytelen álláspont, Székelyföldi öt-hat fontosabb városában, magyar vonatkozásban több kulturális esemény zajlik, mint egyes erdélyi centrumokban. A blogunknak akkor van létjogosultsága, ha ezeket a városokat össze tudjuk kapcsolni naprakész információkkal, akkor már centrumként tudunk működni” – véli Simó Márton.

Szerinte ez a műfaj rengeteg előnnyel szolgál. „A bloggal nem pucolnak ablakot, nem gyújtanak vele tüzet, így egy hét, sőt évek múlva is olvasható. A blog továbbá sokkal demokratikusabb: hozzá lehet szólni, tovább lehet küldeni, lehet rá hivatkozni. Mindent összevetve, egy sokkal képlékenyebb újfajta médium, a KultúrHont a székelyföldi kultúra motorjaként képzelem el. A papírújságok ugyanis kisebb régiókat szolgálnak ki, de a blogon hírt lehet adni a térség színházairól, melyet minden város olvashat, de a nagyobb táncfesztiválokról és egyebekről is, szóval nem leszünk többé kicsi enklávékba elszigetelve egymástól. Lokálisan megvalósítjuk a globális Székelyföldet. Másfelől terjedelmi korlátok sincsenek, mindenki annyit ír, amennyi neki megfelel” – összegzett Simó Márton.

György Attila bevallása szerint a blog sokkal közvetlenebb, mint más műfajok, a személyesebb hangvételű írások egyre erőteljesebben vonzzák az olvasót. A blogok szubjektívebbek, mint a folyóiratokban megjelenő szakmai elemzések, kritikák, de ez nem jelenti föltétlenül azt, hogy komolytalanabbak, súlytalanabbak.  

„Egyértelműen megkerülhetetlen manapság ez a műfaj. Én úgy látom, hogy a blog nem csak kiegészíti, hanem már-már helyettesíti az internetes sajtót. Egyre többen tájékozódnak blogokról, mint az interneten megjelenő napilapokból. Ennek az a kulcsa, hogy a blogok sokkal közvetlenebbek. Hasonlít ahhoz, amikor az ember leül a kávéházba és megvitat valamit, vagyis személyesebb hangvételűek. A blogolás értékes, persze ez attól függ, hogy mire használják. Közvetlen műfaj, rendezetlenebb, mint más írott műfajok, mert nincsenek meg azok a szabályok, mint amelyek például az újságírásnál léteznek. Barátibb műfaj, de nem komolytalanabb. Nagyon sok komoly szakember ír blogot. Én sokkal szívesebben olvasok blogon egy könyv- vagy filmrecenziót, mint egy szaklapban” – indokolta a műfaj fontosságát a József Attila-díjas író.

A portálunkon található blogon György Attila főleg azokat a filmeket elemzi, melyek valamiképpen felkeltették érdeklődését. „A KultúrHonnak nemcsak szerzője, hanem aktív olvasója vagyok. Nagyon kedvelem a filmeket, és ha megnézem, akkor miért ne írnék róluk, miért ne osszam meg a véleményemet másokkal is. Persze, ezek nem filmkritikák, sőt recenzióknak is alig nevezhetőek, inkább erősen szubjektív gondolatok. Talán azért történik mindez, mert nekem képletesen kinyílik a bicska a zsebemben, ha valaki azt kezdi feszegetni egy filmről, hogy milyen kameraállással és kamerákkal, vagy milyen snitteket használtak, és milyen volt a vágás... Nem a technika vagy a felhasznált eszközök érdekelnek, hanem a végeredmény, hogy a film jó vagy rossz. Egy filmnek vagy elszórakoztatnia, vagy elgondolkodtatnia kell, amúgy én ezen a téren rendkívül liberális vagyok, nemcsak a művészfilmeket tartom jónak, hanem szerintem lehet jó egy horrorfilm is.”

György Attila szerint a különböző műfajok nem kioltják, hanem sokkal inkább kiegészítik egymást. „Önmagában véve a filmvilág is semleges, ahogy az internet világa is az. Kitűnően megélnek egymás mellett ezek a műfajok. Amikor megjelent a mozi, sokan azt mondták, hogy megszűnik a színház, de nem így történt, ahogy a videó sem ölte meg mozit. A könyvet, újságot nem öli meg az elektronikus média, mert azt meg lehet fogni, tapintani, illata van, szóval teljesen más műfaj. Én számítógépen nem tudok nagyobb terjedelmű írásokat olvasni, ami két oldalnál hosszabb, azt mindig kinyomtatom... A technika fejlődése nem tünteti el a régebbi műfajokat, hanem kiegészíti, új lehetőségeket, tereket nyit.”