Városon a falu

Általában úgy viselkednek az emberek, mintha nagyon messzire vetődtek volna szülőföldjüktől, pedig vannak hazavezető utak, s a kapcsolat viszonylag könnyen fenntratható. Néhány évvel ezelőtt annak lehettem tanúja, hogy a hivatalos buszmegállóban nem tudott leszállni egy anyuka, aki sírva könyörgött a sofőrnek, hogy legyen szíves azonnal megállni, mert a fiacskája leszállott, s bizony nem tud magyarul. A gépkocsi vezetőjének volt annyi lélekjelenléte, hogy nem teljesítette ezt a különleges kérést, csak valahol a kecseti letérőnél állt meg. „Úgy kell neki – tette hozzá lakonikusan –, miért nem tanította meg!” Én úgy gondolom, hogy ez nem volt egyéni eset, mert ismerek olyan családot, amelynek tagjai hasonló helyzetben vannak, a nemzetalkotó többség lélekszámát gyarapítják, mihelyt kilépnek a faluból. Szégyen, nem szégyen: románként viselkednek.

Nagyon jó ötlet volt Elekes Gyula művelődési ház igazgató úr részéről, amikor kitalálta ezt a „falu városon” nevezetű programot. Farkaslakáról azt lehet tudni, hogy nem a világ közepén helyezkedik el, de még sincs annyira távol az élet országútjától, hogy ne látnánk el odáig. Nagy szülötte, Tamási Áron sokat tett azért, hogy a hagyományos székely falu áthagyományozódjék az utókorra. Legalább annyira teremtette meg ő Farkaslakát, mint amennyire szülőfaluja őt. Az író nélkül nem lehet Farkaslakát értelmezni manapság, s az életművet sem a falu nélkül. Ideje volt annak, hogy monográfia készüljön a községről. Ideje volt annak is, hogy az elszármazottak rávilágítsanak a városra: nincsen annyira messze – ez a tizenkét kilométer nem szigeteli el a külvilágtól Farkaslakát –, hogy meg ne mutatkozna innét a jövő. Lehetséges, hogy máskor, más alkalommal nem Farkaslaka mutatkozik be, hanem másik község, de annyi bizonyos, hogy sikeres volt a próbálkozás. Nemcsak a városban működött Farkaslaka, hanem odahaza is. Idén 47. éve annak, hogy eltemették a nagy írót és életművét átadták az örökkévalóságnak. Az író halálára emlékezők mondták: „Egyedül csak a lélek tehet emberré. Tamási Áron, bárhol járt a világban, mindig szeretettel emlegette Farkaslakát, s a szülőföldről mindig kiemelkedő szépséggel és magasztossággal írt. Ő még jövőt álmodott magának a csillaggá énekelt szülőfaluban.

Tamási Áron sírját a róla elnevezett gimnázium diákjai és tanárai koszorúzták meg elsőkként a hétvégi eseményen, aztán a helyi általános iskolások, majd a polgármesteri hivatal alkalmazottai és a Tamási Áron Művelődési Egylet (TAME) tisztségviselői következtek a sorban. Több alkalommal írtunk már arról, hogy jó kezekben van Tamási Áron szellemi és tárgyi hagyatéka, az egyesület nemcsak a szellemi értékeket ápolja, hanem azokat a helyeket és tárgyakat is, amelyeket az író kedvelt. Jelen pillanatban is zajlik a felújítás az író által igen kedvelt testvér, Ágnes házánál. Hamarosan hozzálátnak a csűr újjáépítéséhez, de addig is vendégül látják a budapesti Újszínház küldöttségét. A sepsiszentgyörgyi színház mellett, a pesti Újszínház az, ahol jó kezekben vannak az író színpadi művei.