Valamikor a legények is díszítettek húsvétkor tojást, de csak egyet...

A tojáshoz a néphagyomány mágikus tartalmat fűz, hisz belőle kel ki az új élet, nem véletlen, hogy már az ősi időkben a születést, újjászületést jelképezte. Később a pogány kori szokásokra keresztény tanokat építettek rá. „Egyházi áldásban részesítéséről a 4. századból, majd ennek hivatalos bevezetéséről a 12. századból van tudomásunk” – olvashatjuk a néprajzi lexikonban.

Legtöbbször a tojást egyszerűen csak pirosra festik – mintegy utalva Jézus ártatlanul kiömlött vérére –, az egyházi szimbolika szerint a húsvéti tojás a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi. Elsősorban Európa keleti felén terjedt el (Közép- és Nyugat-Európában kisebb, körülhatárolt területeken lelhető csak fel) az a hagyomány, hogy a tojást különféle módozatokkal, mágikus jelekkel is díszítik.

A patkolt tojás mint mágikus jelkép

Székelyföldön egykoron létezett egy olyan hagyomány is, hogy a patkolt tojást a húsvéti hajnalfára tették fel, vagy a népi hiedelem másfajta mágikus, például rontáselhárító szerepet tulajdonított neki. Szóval a tojáspakolásról szóló írásunkkal egyúttal a – gondolom, mára már kiveszett – hajnalfa-állítás vagy ahogy még Székelyföldön nevezték, májusfa-állítás szokását is fel akartuk eleveníteni.

A pontosság kedvéért idézzük a néprajzi lexikont: „A Székelyföldön a római katolikus vidékeken még a századforduló táján (20. század elejéről van szó – a szerk.) is szokásban volt, hogy a legények és fiatal házasok a templom megkerülése után végigvonultak a falun énekelve (kántálás), imádkozva, majd megkerülték a határt, miközben bő termő esztendőért, békéért imádkoztak. A határkerülés után, amikor már hajnalodni kezdett, a legények színes szalaggal, cifra papírossal és hímes tojással díszített fenyőágakat tűztek kedveseik kapujára, ennek neve hajnalfa (májusfa) volt...”

A tojáspatkolás mai tartama

Manapság nincs hajnalfa, a tojáspatkolás is, amint utánajártunk, az utóbbi időben inkább a kovácsok, fémművesek, barkácsolók kimagasló szaktudásának bizonyítására szolgál, és nem tulajdonítanak neki különleges, mágikus hatást. Kászonaltízen Gál András kovács például a nyolcvanas években elhunyt Sztojka Istvántól leste el – a szó szoros értelemben – a patkolt tojás készítésének módját. Ő volt az, aki a kovácsmesterségre megtanította. Sztojka Istvánnak pedig a börtönben árulták el a titkot.

Ne ijedjen meg az olvasó, nem volt bűnöző Gál András mestere – mindössze annyit vétkezett, hogy egyik gyerekkori barátjának, a később legendássá vált kászoni betyárnak, a nélkülöző Jegesnek élelmet és ruhát adott. A kommunista rendszer ezért a baráti jobbért öt évre ítélte a szerencsétlen kovácsmestert. Később, miután szabadult, inasának nem akarta elárulni a titkát, de az egyszer megleste, mivel mestere – kissé ittasan – a tojáspatkolás közben nem volt eléggé figyelmes.

Gál András eddig körülbelül ezer tojást patkolt, olyan tojásról is beszámolt, amely Svájcba vitte a szerencsét. Azt is megemlítette, hogy legelsőt a leendő feleségének készítette. Ez számunkra egyfajta bizonyosság, hogy a patkolt tojás esetében valamiféle mágia csak kell működjön... Mostanság egyre kevesebb ilyen díszített tojás kerül ki a kovácsmester kezéből, amint bevallotta, talán azért történik ez, mivel a fiatalkorában háromnegyed órát vagy legtöbb egy órát felölelő művelet most már két óráig is kinyúlhat. Tanúi lehettünk egy ilyen különös patkolásnak.

A tojáspatkolás művelete
Patkoláshoz puha fémet, ólmot használt. Mivel az ólom képlékeny és könnyen hajlítható, a műhely parazsát sem kellett fellobbantani. Először a patkószegeket és magát a patkót készítette el, egy szép miniatűr lópatkót és éppen hat patkószeget (egy lópatkó felütéséhez is ennyit használnak) kalapált ki. Az igaziak másolataként bármikor beillő tárgyakról a fémreszeléket – amely később a tojáshéjat megsérthetné – könnyedén bicskával kaparta le.

Ezután letette a kalapácsot, hisz a tojás nem tűrné az ütést, és az újjászületés szimbólumát kifúrta tizenkét helyen, ugyanis a patkószegek kétszer haladnak át a tojáshéjon, mivelhogy a patkót rögzíteni is kell. Majd eltávolította a tojás tartalmát. Különben a kifúrás és a tojáslé eltávolítása a legkényesebb feladat, ekkor történhet a legtöbb baleset. Természetesen precízen kell a lyukacskákat kifúrni, és patkót is olyan módon a tojásra helyezni, hogy megfelelően feküdjön a felületén, hiszen akár a kisebb mozgás is eltörheti a porcelánhoz hasonlóan kényes anyagot. Végül a szegecskéket átnyomta a lyukacskákon, és finoman visszahajlította őket, a fölösleget pedig levágta. Elkészült a nagyon szép esztétikus tojás.

Számomra ez a tapasztalat azt sugallja, és a kovácsmester is megerősítette, hogy nemcsak a kovácsok, hanem más türelmesebb, megfelelő kézügyességgel rendelkezők is készíthetnek patkolt tojást. Szóval húsvétkor nem csak a lányok hímezhetik a tojást, hanem a legények is felköthetik a gatyájuk, hogy kedvesüknek patkoljanak egy szerencsét hozó tojást.