Marosvásárhelyi miniévadot tart a bukaresti operettszínház

A színházépület nélkül maradt bukaresti társulat május 10. és 16. között miniévadot tart az erdélyi városban, ahol hét nap alatt kilenc előadást mutat be. Az egyhetes turné fénypontja minden bizonnyal a május 10-én műsorra tűzött Csárdás királynő, a 12-én bemutatásra kerülő Rómeó és Júlia, valamint a kétnyelvűre tervezett, Az élet szép címet viselő operettgála lesz. Előbbi kettőt a budapesti operettszínház rendező-igazgatója, Kerényi Miklós Gábor – KERO állította színpadra.

A magyarországi vendégművészeken kívül a vásárhelyi közönség a helyi színi egyetem egykori hallgatójával, a Rádió GaGa volt műsorvezetőjével, Fazekas Ernővel is találkozhat. A bukaresti operettszínház jelenlegi tagja nemcsak táncoskomikusként és sanzonénekesként tér vissza Marosvásárhelyre, hanem a magyar operett- és musicallibrettók fordítójaként is. Amint érdeklődésünkre elmondta, már most mindenki arról faggatja, miként lehet románba átültetni a Hajmási Péter, Hajmási Pál című operettslágert. Fazekas egyelőre nem árulta el, miként fordította le a népszerű betétet, annyit viszont Alina Moldovan, a színház igazgatója elmondott, hogy a rendező és a fellépők a budapesti produkció szintjére próbálták emelni az előadást. Hasonlóan vélekedett a Romániában első musicalként bemutatott Rómeó és Júliáról is, mellyel két héttel ezelőtt éppen Budapesten vendégszerepeltek. A két fővárosi operettszínház közös produkciója nem mindennapos tálalásban került a pesti közönség elé: Rómeót és családját magyar szereplők, Júliát és hozzátartozóit román színészek alakították. A koprodukció hatalmas sikert aratott, a publikum bő félórán keresztül tapsolta a fellépőket.

Negyed évszázados pályája beteljesüléseként élte meg a magyarországi vendégszereplést Mioara Manea-Arvunescu, a társulat primadonnája, aki úgy értékelte, hogy egy álma vált valóra azzal, hogy az operett hazájában léphetett fel. Ez az elismerés hiányzik a bukaresti művészeknek a hazai környezetben, ahol Fazekas Ernő szerint még mindig kevesen látogatják az operettszínház előadásait. „Aki viszont egyszer beül a színházba, biztos megkedveli a műfajt, legalább is mosollyal az arcán távozik” – vélekedett a bukaresti születésű magyar művész. A nagyobbik gondot viszont az okozza, hogy Bukarestben, amióta az operettszínház épülete átkerült a nemzeti tulajdonába, a társulatnak a kelléktára a város egyik felében, az irodái meg a másik felében vannak. Az ősz óta fellépési lehetőség egyelőre csak vidéken van. Ha a művelődési minisztérium és az építő tiszteletben tartja a szerződés, ez év vége felé elkészül az új operettszínház. „Választanunk kellett: egy évig vagy nem csinálunk semmit, vagy járjuk az országot és új közönséget hódítunk meg” – ecsetelte lapunknak az áldatlan helyzetet Alina Moldovan. Kérdésünkre, hogy mennyit lendített a budapesti operettszínházzal való együttműködés a bukaresti intézményen, az igazgatónő elismerte, hogy teljesen újjáélesztette a társulatot.