L. I. Lázár: Mindannyian kavicsok vagyunk

A Móra Kiadó berkeiben megjelenő alkotást már bemutatták Magyarországon, a következő állomás pedig Gyergyószentmiklós lett. „Itt születtem, ide köt szinte minden, a lelkemnek és a szívemnek fele itt van, normális, hogy a regény második útja ide vezetett” – mondta a szerző. Azzal kapcsolatban, hogy mi ihlette a regény megírására, Lázár elmondta, saját életéből fakadóan merültek a gondolatok. „Gyakorlatilag az életem egy darabja van ebben a könyvben, megpróbáltam belevinni mindazt az energiát, amit tanárként és emberként érzek magamban” – fejtette ki. Lázár Ildikó hozzátette, nagyon fontosak voltak számára édesapja annak idején mondott bölcsességei, rengeteget merített belőlük.

A jelenleg Budapesten élő és tanító szakember alkotásának üzenetére is kitért. „Ha mindenki legalább egy mondatot talál benne, ami számára fontos, akkor nekem már megérte megírni. Nagy örömmel tölt el, hogy a legtöbb embernek, aki elolvassa a regényt, valami saját egykori története jut eszébe. Ezt szerettem volna elérni amikor írtam, sikerült, és nagyon boldog vagyok” – mondta. Hozzátette, szerinte mindenkitől lehet tanulni valamit, és kötelességének érzi, hogy ő is a lehető legtöbbet adjon.

Lázár Ildikó regényét egykori tanára, Dézsi Zoltán is méltatta. „Nagy felelősségérzet van bennem, mert nehéz feladat előtt állok. Ildikóra azt mondták, hogy tollal a kezében jött a világra, már iskolás korában megmutatkozott a tehetsége” – mondta Dézsi. Ezután a regénnyel kapcsolatos szubjektív véleményét osztotta meg a hallgatósággal, tetszését pedig néhány sor idézésével próbálta sugallni. „Igazi élmény volt számomra a könyv olvasása, gyakorlatilag a múltra épített jelen beszél a jövő fiatalságának. Gyönyörködtem a leírtakban, a szavak rabjaként haladtam az eseményekben. A könyv kavicsokról beszél, nekem azonban most egy gyönyörű kő jut eszembe, amely egy szép egészet alkot” – tette hozzá a jelenleg is tanító szakember.

Ezt követően Dézsi Zoltán a könyv, az olvasás fontosságára hívta fel a figyelmet, mindezt pedig saját pedagógusi pályafutásából merített példákkal illusztrálta. A jelenlévők között kavicsmedálok, valamint egy – Lázár Ildikó tanítványa által készített – festmény is kisorsolásra került. Erről azt kell tudni, hogy ez a képzőművészeti alkotás látható a regény borítóján is. Az író örömmel dedikálta a könyveket, a Rejtőző kavicsok olvasóinak tábora hosszú sorban kígyózott a bemutató után.

Lázár Ildikó 1970-ben született Gyergyószentmiklóson, és már korán megmutatkozott írói tehetsége. Színész szeretett volna lenni, azonban az élet végül újságírói pályára sodorta, az első magyarországi magánhírügynökség, a WestelPress főszerkesztőjeként is tevékenykedett. Munkáját a szakma több díjban is részesítette, a minisztériumi Ezüsttoll-díja mellett többek között Nívó Díjban is részesült. Mindezek ellenére a tanításban lelte meg önmagát, tizenhét éve tevékenykedik azért, hogy tanítványai kellő tudással és gazdag emberi értékekkel rendelkező szakemberekké váljanak.