Fotó: Kristó Róbert
Év végén, új év kezdetén mindig megkérünk néhány kulturális intézményvezetőt, hogy vonjon mérleget. Ezúttal egy kicsit eltértünk a gyakorlattól, és a Csíki Játékszín esetében nem az igazgatót, hanem a társulat egy másik alapító tagját, a Jászai Mari-díjas Fülöp Zoltán színészt kértük, hogy értékelje az elmúlt fél évadot, de nem csak.
2012. január 04., 16:562012. január 04., 16:56
2012. április 25., 17:272012. április 25., 17:27
– Évad közepén járunk, kérem, vonjon mérleget.
– Elég korán megkezdődött jelenlegi évadunk, mesejáték bemutatójával indítottunk, és folytattuk az előző évadban kezdett Vaknyugat stúdióelőadást is. Továbbá elkészült a Tudós Nők és a Gazdag szegények is. Persze, nem kell elfelejteni, hogy tájolunk is, ellátjuk a Csíki-medencét, gyermekbérletet is vittünk Udvarhelyre, Gyergyóba, de a Finitóval mentünk és januárban is megyünk Budapestre. Zsúfolt a programunk, de úgy érzem, mindenki becsülettel teszi a dolgát.
– Milyen élmény az egykori kollégával a Vaknyugatban dolgozni?
– Czintos Jóskával mindig nagy élmény volt számomra dolgozni, hisz ott kezdtem a szatmárnémeti színháznál a pályafutásomat, ahol ő is a társulat színésze volt. Az ott töltött 25 év alatt nem csak hogy jó kollégák voltunk, hanem merem állítani, hogy nagyon jó barátok is. Újdonság nem volt számunkra ez a játék, hisz félszavakból, pillantásokból értjük egymást. Mindezek ellenére úgy érzem, nagyon jó munkát végeztünk, ha jutalomjátéknak nem is nevezhetném, de egy nagyon élvezetes, felejthetetlen alakításnak mindenképp.
Kiskamony-Szalai Lillának, aki nemrég szegődött hozzánk, valamint Veress Albertnek, aki már régi motornak számít, úgy gondolom, ugyanazt jelentette a Vaknyugat, amit nekünk. Ők is élvezték, és véleményem szerint messze magasan megoldották a feladatukat, szép alakításokat láthattunk tőlük.
– Kezdetektől a Csíki Játékszín tagja, egy negyed évszázadig dolgozott a szatmári színháznál. Vonható-e párhuzam a két intézmény között?
– Eléggé nehéz összehasonlítani, mivel Szatmáron száz éve kőszínház van, a Csíki Játékszín ehhez képest kezdő. Én például hiába keresem azokat a dolgokat, melyeket huszonöt éven keresztül ott megszokhattam. Más a jellege és más a célkitűzése ennek a színháznak, ezért nem lehet szerintem egymás mellé tenni. Nagyok a különbségek. Mindenekelőtt ott működött egy nagyon jó társulat-összetétel, minden korosztály képviselve volt, műszakilag is sokkal jobban fel voltunk szerelve.
Bár már itt is az alapítástól eltelt tizenvalahány év alatt jelentős fejlődés észlelhető, még az a helyzet áll fenn, ahogy mondani szokták: „kicsi pénz, kicsi foci”. Sajnos, kevés a pénz, és ez eléggé meghatározza a társulat működését, hisz tudjuk, hogy a színház az a feneketlen kút, amelyikbe bármennyi pénz belepumpálható. Viszont nagyon pozitívnak tartom a kifejlesztett bérletrendszerünket, és lassan bevonult a köztudatba, hogy Csíkszeredának profi színháza van. Nemzetközi szinten szakmailag többször is elismertek, és a nézőink száma évről évre gyarapodik.
– A sikeres bérletrendszer titkát a széles műsorkínálatban látom. Megterhelő-e ez a színészek számára?
– Igyekszünk mindenkinek a szája íze szerint játszani. Komoly darabtól vígjátékig, mesejátékig, musicaltől operettig – mindent próbálunk a terítékre tenni, hogy a néző válogathasson. Ez már a szakma, amikor is a különböző szerepek közt gyorsan váltani kell. Megterhelő ez, persze, mert kevesen vagyunk, és mindenki minden előadásban szerepel. Rossz szóhasználattal úgy is mondhatnám, hogy szalagmunkára kényszerítik a színészt, vagyis az egyes szerepek után nincs idő kellőképpen feltöltődni. Norma szerint dolgozunk, ami számomra szinte elképzelhetetlen. Régente a társulatok egy-egy színdarabot évekig játszottak, minden évadban készítettek egy-két új előadást, de a régieket is felújították. Továbbá, úgymond váltott lovakkal is működtek, sokszor cserélték a szerepeket, egyes színészek pihenhettek, és sorra kerülhettek azok, akik még nem játszottak az illető darabban.
– Úgy érzékeltem, hogy egyre inkább kezdi felütni az a jelenség a fejét, hogy a színészek nem is egy társulat állandó tagjai, hanem szabadúszók, egy-egy produkcióra szerződnek.
– Igen, lassan-lassan errefelé alakulnak az események, egyre inkább ennek az ideje jön el, de én ezt már őszintén nem tudom megtenni, hogy egy-egy darabra szerződjek. A fiataloknak szerintem viszont ez így megfelel, hiszen a fizetésünk egyre gyengébb.
Úgy állítom, hogy figyelmességnek sem tekinthető az a bér, amit mi kapunk jelenleg. Ebből nyomorgunk, vannak olyan helyek, ahol jobbak a fizetések, nem sokkal, de jobbak. Szerintem többet lehetne itt tenni a színházért.
Talán még nem értették meg, hogy a színháznak, ha nincs is gazdasági haszna, sőt pillanatnyilag – pénzügyileg – terhet is jelent, de sokkal később, néhány nemzedék felcseperedése után jelentős a szellemi hozadéka. Itt a nézők rosszat nem tanulnak, mi próbálunk egy tükröt tartani, nevelni. Az anyagi gondokat leszámítva, sok szép pillanatot értem meg a Csíki Játékszínnél, és remélem, hogy ha Isten megsegít és egészséget ad, még megérek hasonlókat, de ezt már nem lehet kiszámítani, nem lehet tudni, mit hoz a jövő.
A háromnapos eseménysorozaton néptáncosok, gazdálkodók, helyi lakosok és városi látogatók találkoznak, hogy együtt elevenítsék fel a régi idők kaszáló hangulatát.
Helikopterrel jött Székelyföldre pénteken Ion Țiriac, Románia legismertebb sport- és üzletembere, aki jégpályákat nézett meg, valamint az utánpótlás-jégkorongról is tárgyalt. Úgy tudjuk, hogy Zsögödben Lénárd András üzletemberrel is találkozott.
Fakivágásra készülnek Csíkszeredában, Hargita Megye Tanácsának székelye körül, az érintett szakaszon útlezárásra kell számítani július 14-én, hétfőn.
Tizenöt éve indult útjára a Kaszáló Kaláka, amely idén is háromnapos eseménysorozattal várja a kézi kaszálás, a népi hagyományok, a közösségi lét és az értékőrző szórakozás iránt érdeklődőket Csíkszentkirályra.
Az utolsó csomagokat is elpakolta kedden a Városi Művelődési Házból a Hargita Székely Néptáncszínház, ezzel befejeződött az együttes költözése. Csíkszeredában több intézmény is ideiglenes helyszínen folytatja a középületek felújítási munkálatai miatt.
Közös táncban csúcsosodott ki az Ezer Székely Leány Napja szombaton a csíksomlyói nyeregben. A rendezvényre a nagy hőség ellenére is sokan kilátogattak, ki gyalog, ki lovas szekérrel, ki népviseletben, ki anélkül.
Az elmúlt harminc év szakmai munkásságát ismerte el Csíkszereda önkormányzata András Mihálynak, a Hargita Székely Néptáncszínház vezetőjének. A Pro Urbe díjat szombaton adták át a csíksomlyói nyeregben.
Folyamatban van a szerkezetépítés a csíkszentkirályi tanuszodánál, amelynek alapozását tavaly ősszel kezdte el a kivitelező. A munkával jól haladnak, így tarthatónak tűnik a határidő, amelynek értelmében idén el kell készülnie a létesítménynek.
Elkezdődött szombaton reggel az Ezer Székely Leány Napja a találkozó első állomása a csíkszeredai Szabadság téren zajlott, ahol szép számban gyűltek össze a székely népviseletbe öltözött leányok és legények.
Szombaton ismét székelyruhás fiatalok serege népesíti be Csíkszerda főterét, illetve a somlyói nyerget. Az Ezer Székely Leány Napját először 1931. június 7-én tartották meg ugyanitt – nézzük, miként vezették fel, értékelték a korabeli sajtóban.
szóljon hozzá!