Dr. Borbáth Károly, tragikus sorsú történész halálának 30. évfordulójára

Szécsi Antal nyugdíjas tanár egy levelet küldött be szerkesztőségünkbe, melyben – mint címe is jelzi – Dr. Borbáth Károly tragikus sorsú történész halálának 30. évfordulójára emlékezik. Alábbiakban írását közöljük.

Rövidre szabott egész életét népünk történelmének kutatására szentelte. Már egész fiatalon a nyári szünidőket arra használta fel, hogy gyalog vagy kerékpárral, tervszerűen bejárja a székely falvakat. Leningrádi tanulmányai (aspirantúra) során is, a magyar őshazát kutatta Ázsiában. Doktori disszertációja is a XVII. századi székely társadalomról szólt. Egyetemi tanárként Kolozsváron, magyar diákjait történelmi kirándulásokra vitte. A román rektor ezért \"szeparatizmussal\" vádolta.

Csupán tíz évig engedték tanítani az egyetemen (1958–1968). Hiába volt enciklopédiákkal vetélkedő szaktudása, félreállítják, mert tudományos munkásságát nem volt hajlandó alárendelni a rendszer történelmet meghamisító politikájának. Áthelyezik Nagyenyedre, a Bethlen Gábor Kollégium Dokumentációs Könyvtárába. A csapás ellenére nem csügged, és nem lankad kutatói munkája. Kilenc évig hagyják békén ebben a munkakörben. A belügyisek egyre gyakrabban zaklatják, rágalmazzák, hamis nyilatkozatokra kényszerítenek ellene diákokat. A fő bűne az volt, hogy külföldi kutatókat is kiszolgált, tanácsokkal látott el és az érdeklődő diákokat segítette, útbaigazította.

A titkos szolgálat ügynökei elérik céljukat. 1977 szeptemberétől menesztik állásából, és kinevezik Torockószentgyörgyre általános iskolai tanárnak. Nem érezte jól magát itt. Kutatói törekvéseit értetlenség fogadta. Szülőfalujában, Vargyason megüresedik a történelem katedra és kérésére kinevezik tanárnak. Történetesen én voltam az iskola akkori igazgatója és örömmel fogadtam. Nem volt kényelmetlen a rossz „káderlappal” érkező kolléga jelenléte, nem féltünk, hogy egyfajta negatív „reflektorfénybe” kerül közösségünk. Habár itt is megfigyelés alatt volt, sikerült nyugodt körülményeket biztosítani munkájához.

1980 tavaszán tervezgettük együtt, hogy ősztől Székelyudvarhelyre kerülünk. Számára a múzeum könyvtárosi állása volt „elintézve” lakáskiutalással együtt, Ubornyi Mihály polgármesternek és Zepeczáner Jenő múzeumvezetőnek köszönhetően. Halálát megelőző héten Székelykeresztúr (középiskolai tanulmányinak színhelye), Székelyudvarhely és a Homoród mente volt úti célja.
Mennyivel gazdagabb lenne történetírásunk, ha 49 évesen nem ragadja el tőlünk a halál. A rendszerváltást követően az elraktározott tudást könyvek formájában helyezte volna el a magyarság asztalára.

Biztos vagyok benne, hogy falusfelei dr. Borbáth Károly emlékét megőrzik, hiszen, hogy az iskola az ő nevét viseli, szülőházán emléktábla és sírjánál hatalmas kopjafa előlegezik ezt.

Szécsi Antal