Alkotó művészek a Lázár-kastély ölében

A Lázár-kastély nyújtotta környezet inspirálóan hat a művészekre

Az idei táborba Japánból, Taiwanból, Angliából, Magyarországról, de Romániából is érkeztek művészek. A különböző kultúrkörökből érkezett alkotók látásmódja, viszonyulása a természethez, a tájhoz látható lesz az elkészült alkotásokban. Erőss István, a tábor művészeti tanácsadója szerint legalább olyan fontosak a kulturális különbségek, mint a generációs különbségek. A tavalyi idősebb generációval ellentétben az idén fiatal, de elismert szakmai háttérrel rendelkező fiatalok képviseltetik magukat – fejtette ki Erőss István. A tábor művészeti tanácsadója azt is elmondta, hogy a résztvevők között sok az egyetemi oktató. A kiválasztási szempontok között fontos tényező volt a szakmai színvonal is.

Az idén ragályos a szobrászat a művészek körében

Erőss István elmondta, hogy minden évben van egy kerettéma, ami a tábor alatt készülő munkákat összefogja. Hozzátette, elég kockázatos lenne, ha mindenki, azt csinálná, amit akar. Az idei téma a tájkép, egy „hívó szó”, amire tágan értelmezve reflektálhatnak a művészek. A munkáikban a tájkép, mint ábrázoló folyamat fog megjelenni, de ugyanakkor a műalkotás és a táj kontextusa is beleértendő. Az idén sok szobrot készítenek, amiben nagyon nehéz megjeleníteni a tájat. Ebben az esetben inkább a szobor és a táj közti viszonyra kerül a hangsúly – tudtuk meg Erőss Istvántól, aki azt is elmondta, hogy idén több szobrászt hívtak meg. A tábor művész tanácsadója szerint olyan művész is akad, aki eddig nem nagyon készített szobrot, de most valamiért késztetést érzett rá. Ez azzal is magyarázható, hogy amikor megérkeztek, nagy mennyiségű fa volt a tábor udvarán, ami valószínűleg inspirálta a művészeket.

Több művész a szobor készítést választotta

Erőss István maga is bevallotta, hogy annak ellenére, hogy nem nagyon szokott szobrászkodni, korábbi táborokban megérett gondolat most ebben a formában kívánkozik ki belőle. Amint elmondta, a legjobban az ellentétek foglalkoztatják mostanában. Példaként a fa és a penész kontrasztját hozta fel, mint anyagok közti ellentétet. Hisz a penész a mulandóság, a fa pedig az állandóság jelképe, ezek ütközésével foglalkozik újabb alkotása elkészítésében. Megjegyezte, hogy maga a tábor nyújtotta helyzet és az anyag is befolyásolta a művészeket a műalkotás milyenségének eldöntésében. A szobrokon kívül a klasszikusnak számító festészettől – amit a gyergyószentmiklósi Miklós Hajnal is választott – a legmeredekebb műfajig minden megtalálható az alkotások között. A művészeti tanácsadó elmondta, hogy egy újabb tendencia kezd előtérbe kerülni, úgy a táborban, mint általában véve a modern művészetben, egyre fontosabb lesz a mű funkcionalitása. Olyan művek készülnek, amelyeket használni is lehet, így egyféle interaktivitást alakítanak ki a nézővel. A munkaterembe való bezárkózás már nem jellemző a fiatal generációra, inkább kint szeretnek dolgozni, helyspecifikus műveket létrehozni.

Colin Foster szobrászművészt a nap ihlette alkotása elkészítésében

Táj, természet az alkotó szemével

A Londonból származó Colin Foster szobrászművész szerint, aki jól beszéli a magyar nyelvet és a Pécsi Tudományegyetem, művészeti karának dékánja szerint, fantasztikus a táborban levő felszerelés, és az embereket is nagyon kedvesnek találja. Szobor sorozatához a nap adta az ihletet, és szerencsére eddig a tábor alatt bővelkedtek napsütésben, így jól halad a munkájával.

A Csíkszeredából származó, de Budapesten élő Szigeti Gábor egy hatalmas, 4,60 méter magasságú emberi mérleg készítésével dolgozik. Az ötlet egy indiai kirándulásból származik, ahol az utcán levő nagyobb méretű mérleget, amit különböző anyagok méréséhez használtak, a művész emberi mérlegként próbálta ki helyi önkéntes jelentkezők segítségével. Szigeti Gábor megjegyezte, hogy jó érzés volt, amikor kiegyenlítve a kisebb ember súlyát, egy 40 kilós és egy 70 kilós súlyú ember közt egyensúly jött létre, mindketten úgymond lebegtek. Ebből az élményből merített ihletet, alkotása a függőleges és vízszintes játékát, azok dinamikáját fogja megjeleníteni. A fából készült ember mérleg elkészítésében az alkotó a természetet tágabban értelmezi, az emberi természetre vonatkoztatja, egy mérlegelési folyamatot ábrázol általa, ami mindannyiunkban megtalálható.

A Budapestről érkezett Deli Ágnes, szobrásztól megtudtuk, hogy úgy szeret dolgozni, hogy nem kész tervekkel érkezik a táborba, hanem hagyja, hogy hasson rá a környezet. Nyitott ablaknál találtuk, a romokra való kilátás nyújtotta kép előtt dolgozott egy varrógép segítségével. Ugyanis, kevés érdeklődés után kenderből készült száz éves szőnyegek birtokába jutott, amiket lyukas voltuk miatt épp kidobni készültek. Ágnes kihasználva a régi darabok nyújtotta adottságokat egy tájképet készít belőlük. Az Erdélybe utazása során megragadta figyelmét a régi házak színessége. Ezért egy metil kék festékkel lefestett táblára fogja kifeszíteni a lyukakkal kiszabott, régi szőnyeget. A lyukakon át a kék szín fog látszani. A műalkotáson az idő és a hely kontextusa fog megjelenni a tervek szerint. Deli Ágnes fantasztikusnak tartja az erdővel körülvett romokat, kastélyt, ami nagyon inspiratív hatással van rá.

Deli Ágnes száz éves szőnyegből készít tájképet

A hely által sugallt koncepciók megvalósulni látszanak. A különböző kultúrákat képviselő művészek keddig együtt alkotnak a Lázár-kastély nyújtotta környezetben. A tábor zárókiállítására augusztus 30-dikán, kedden 18 órától kerül sor, ahol mindenki megcsodálhatja az alkotó szemek által megvalósított világot.