Ahány lap és karácsonyfadísz, annyi történet

Legértékesebb a Márton Áron püspök által 1942-ben saját kezűleg írt angyalkás üdvözlet (képen). A kiállításra Kolozsvárról küldte Kovács Sándor főesperes. Történetét ajándékozója, az elsőpéntekes betege mesélte el.

De ahány régi karácsonyvárást idéző tárgy, annyi személyes emlék. A múzeum felhívására, hogy kiállítják a féltve őrzött vagy a dobozokban fellelt képeslapkincseket, 64 személy jelentkezett. A múzeum munkatársának, Geréb Ibolyának mindegyikhez juttattak egy-egy történetet. A legrégebbi 70 éves: anyósától örökölte az odakölcsönző néni. Akkoriban ritkaság volt a karácsonyfa, még inkább az üveggömb; a 40 éves, gyöngyözöttet annak örömére vásárolta a család, hogy gyermek született a házba. Gomba, madár, hattyú, kiscsengők – a szenteste angyalhangú 49 régi díszét, függesztményét tárlók védik. De látható paraffinangyalka – fenyőbojtra csíptethető tartóban.

„Szívélyes üdvözlet”

Kedves adventi teendő (volt), hogy színes nyomatokon kézzel írt betűkkel kifejezzük jókívánságainkat – most a múzeum gyűjteményével együtt 850 karácsonyi lap látható. Egy-egy korszak érzelem- és ízlésvilága tarkaságában gyönyörködtet. Egymás mellett szemlélhető a cikcakkos ollóval kivágott lapra felragasztott saját fénykép, a hadtérről küldött üdvözlet, Gy. Szabó-metszet – érzéseket tolmácsolnak. Láthatjuk: a fehér-fekete nyomatokat rikító színekkel kézzel kifestették. Édeskés, a giccs határán lépegető, a rafinált „háromdimenziós”. Hazafias jelképek buzdítanak, avagy reményt sugall a hazavágyó katona. A háborúban is béke volt a lélek sugallta üdvözlet. A szakrális motívumokat bensőségesen megjelenítők bősége otthonos hangulatot áraszt – hosszasan, jóleső érzéssel gyönyörködünk bennük.