A 21. század grafikával megfogalmazott fintora és textíliákon tolmácsolt üzenetei

Márton Árpád, Sárosi Csaba, Köllő Margit és Sarány István

„A művészet első feladata, hogy megszépítse az életet” – indította megnyitóbeszédét Friedrich Nietzsche gondolatával Sarány István.

„Ha visszatekintek a délutáni történésekre, be kell látnom, igaza van a filozófusnak. S ha végignézek az itt kiállított munkákon, egyre erősödik bennem ez a meggyőződés. A Székelyföld sok neves művészt adott a magyarságnak. Barabás Miklós születésének évfordulója kapcsán nem véletlenül üljük a háromszéki képzőművészet évét, nem véletlenül állított emléket Háromszék székvárosa Gyárfás Jenőnek, felavatva Vargha Mihály gyönyörű alkotását, s nem véletlenül nyílik ma kiállítás két jeles kortárs alkotó – Köllő Margit és Sárosi Csaba – munkáiból. A tárlatnyitó egyúttal könyvbemutató is, két háromszéki művészeti író, Gazda József és Jánó Mihály írt értő és érző értékelést a már említett két művész munkásságáról. A két kötet a Pallas-Akadémia Könyvkiadó Műterem-sorozatában jelent meg, a Székely Nemzeti Múzeummal és a háromszéki megyei önkormányzattal szoros együttműködésben. A sepsiszentgyörgyi és a csíki intézmény közösen tett a Háromszéken kiteljesedett, de gyergyói gyökerű művészek munkásságának népszerűsítése érdekében” – tette hozzá.

Ezután, mivel az alkotók is Gyergyó vidékéről származnak, Ambrus Imrét idézte, aki Gyergyóalfaluban megnyitotta a másfél tucat hivatásos képzőművész sorát, és persze a Gyergyócsomafalvi Köllő Miklós nagyhírű szobrászt, akinek leszármazottja Köllő Margit.

Végül a művészalbum sorozatáról beszélt. „Lassan negyven felé tart a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó Műterem sorozatában megjelent kötetek száma. Bár van, aki ránézésre füzetnek véli ezeket az albumokat, ha valamennyit felsorakoztatjuk könyvespolcunkon, kiderül, hogy gazdag, változatos, izgalmas a kortárs erdélyi magyar képzőművészet.”

Márton Árpád képzőművész is elsőként a sorozatról beszélt. Megjegyezte, hogy a Kárpát-medencében hasonló magyar képzőművészekről készült albumsorozat nem jelent meg mostanság. Pedig ez a sorozat nagyon fontos, hisz ennek a segítségével lehet felmérni, hogy hol tart a romániai magyar képzőművészet. „Trianon után mostohagyerekek maradtunk... Kultúrát kellett teremtenün,k el is indult a két világháború közt egy folyamat, de a második világháború után újra jött egy botlás, és rengeteg időnek kellett eltelni, hogy ismét albumba rakjuk azt, ami eddig fal mellé volt állítva.”

Izgalmasnak és nem mindennapinak nevezte a kiállítást. Köllő Margitról megjegyezte, hogy nagyon  egyedi. „Ez textilbe szőtt líra. Anyagba szőve, valahol hihetetlen mélységben, térben és időben ezekből a munkákból zeng a muzsika, az üzenet. Írott vallomások. Mindig, amikor egy kiállítást megnézek, arra gondolok elsősorban, hogy vajon képes lennék-e együtt élni az illető alkotásokkal egy szobában, egy teremben. És tessék elhinni, hogy a Köllő Margit munkáit hazavinném, az egészet. Rengeteg bennük a mögöttes tartalom, de a művészi áthallásokon túl, pontos üzeneteket is megfogalmaznak. Ahogy Gazda József is megjegyzi, Baász Imrén, Plugor Sándoron és Olosz Ellán túllépve, valami olyasmit teremtett, ami 21. századi, és egyedi.”

Sárosi Csabáról pedig humorosan megjegyezte, hogy a céhek városába, Kézdivásárhelyre került, ahol a képzőművészek céhében nagyon jól megtalálta a helyét. „Azok közé a céhládások vagy céhlegények közé tartozik, akik egyediek a kézdivásárhelyi világban, mert szobrász van, festők is akadnak, de ő az egyetlen grafikus. Kegyetlenül lerántja a valóságról a leplet... Nem tudom, hogy hivatalos közegek hogyan fogadták ezt a társadalommal szembeni megfogalmazott fintorát. Margit a visszafogott, befelé elmélkedő, megfontolt művész, míg Csaba az abszolút kísérletező, aki mindig keres, de meg is találja mindig, hogy milyen újabb formában üzenjen nekünk.”