Zenélnek, amíg szakad a húr

– Tízéves a zenekar idén, különleges programokkal készültök, s hétfőn egy új Titán-dal is megjelent...

– 2003-ban alakultunk, azóta eltelt tíz év, ennek a tiszteletére akartunk egy jubileumi koncertet tartani, aztán kitoltuk őszre. Mégis meg akartunk emlékezni valamivel a születésnapunkról, ezért megjelentettünk egy új dalt. Április elsején jelent meg, készítettünk hozzá egy videoklipet is, azt április 20-án mutatjuk majd be.

– Mit lehet tudni az új dalról? Kapcsolódik a zenekar jubileumi évéhez?

– Ősszel akarjuk megjelentetni a negyedik lemezünket, s az új dal már annak az első termése. Szimbolikus jelentősége is van, hiszen az a címe, hogy Amíg szakad a húr. Azt jelzi, hogy amíg szakadnak a húrok, addig mi játszunk. Márpedig a húrok szakadnak koncertek közben és próbákon is. A dal gyakorlatilag hétfőn jelent meg, játszani fogja a Rádió GaGa, de remélhetőleg Erdély több más rádiója is, hiszen az a fontos egy zenekarnak, hogy eljusson a közönséghez.

– Készült hozzá videoklip is, méghozzá számtalan szászrégeni közreműködésével...

– Igen, aki kitalálta a videoklip forgatókönyvét, ő ajánlotta, hogy kocsmában játszódjon az egész. S hogy kocsmahangulata legyen, meghirdettük, hogy aki akar, az vegyen részt a forgatáson. Sokan jöttek, s egyszerűen jól kellett érezzék magukat, azt csinálják, amit amúgy is csinálnának egy kocsmában. Egy nap alatt reggel 10-től este 8-ig forgattuk, s április 20-án láthatja a közönség.

– Akkor ez a dal most az előszülinapozás?

– Igen. S ha már tavasszal nem tudjuk egy lemezzel megünnepelni, eltoltuk őszre az ünneplést. Akkorra tervezzük a lemezt és egy nagy jubileumi koncertet is. Ez a dal mégis azoknak szól, akik szeretik a mi zenénket, és tudják, hogy a születésnapunk igazából tavasszal van.

– A születésetek mikorra is esett?

– A 2003-as Medve-tó Napokra álltunk össze gyakorlatilag. Úgy történt, hogy egy jó ismerősünk említette, hogy Szovátán lesznek a Medve-tó Napok, s nincs aki betöltse a programot. Ez az ismerős tudta, hogy mi hárman zenélgetünk Vizi Imrével és Robival, a gitárossal, volt néhány saját dalunk is, így felléptünk életünkben először Szovátán.

– Akkor már Titán néven futott a zenekar?

– Erre a fellépésre találtuk ki a nevet. Egyórás közös gondolkodás után született meg a név.

– De miért pont Titán?

– Igazából, ha valamihez kötném az az, hogy termetre elég nagy emberek vagyunk mindannyian. Ugyanakkor mindig is próbáltunk egy olyan erős zenei stílust kialakítani magunknak, mint amilyen maga a titán.

– Emlékszel még az első koncertre?

– Sosem felejtem el. Egy szombat délután, estefele volt. Elég sokan voltak, pedig a rendezvény is gyerekcipőben járt, nem csak mi. Még a Medve-tó mellett volt felállítva a színpad, tele volt a tér. Úgy éreztük, tetszik a zenénk a közönségnek s a szervezőknek is, s ezért döntöttük el, hogy érdemes lesz folytatni. Akkor 17-18 évesek voltunk, tizenegyedikesek. Aztán születtek lemezek, kezdetben négyen voltunk, tagcserék is voltak, mára heten vagyunk. Azóta sok idő eltelt. Legnehezebb ebben a szakmában, ha gyerekként kezded, s nagyon veszélyes is ugyanakkor. Nagyon el lehet menni  az út mellett rossz irányba. Picit mi is odakacsingattunk arra az útra, azért, mert ugyanolyan fontos az árnyék is, mint a fény.

– Zökkenőmentesen telt ez a tíz év? Könnyű volt megismertetni magatokat?

– Annak idején nem hódított még így az internet meg a közösségi oldalak. Ha akkor ki tudtuk volna használni a kort, ami most van, három lépcsőfokkal fentebb lennénk. Gondolom én. De így visszatekintve, azt gondolom, hogy ha jó muzsikát csinál az ember, előbb-utóbb lesz közönsége. Mi is az elején csak Szászrégenben zenéltünk, aztán kacsingattunk Vásárhelyre, s később más városokba is. Talán az a titok, hogy meg kell ragadni az alkalmakat. Az elején nincs pénz, elhívnak egy vacsoráért vagy egy sörért koncertezni. De ott kell lenni ahhoz, hogy utána elhívjanak kevés pénzért, s így tovább, így lehet fejlődni.

– Közben taglétszámban is megszaporodtatok. Most vagytok a legtöbben?

– Sosem voltunk ennél többen, de mindig azt szerettem volna, hogy nagy zenekar legyünk. Ha olyan nagy gázsit fizetnének, akkor még 2-3 tagot bevennék. Hiányzik például két vokalista, de még egy szintetizátoros is elkelne a zenekarba. Minél komplexebb a zene, annál szebb. Többek közt ezért is szeretem a karácsonyi koncertjeinket, mert azok nem az együttesről, hanem az ünnepről szólnak, s akkor kibővítjük a kört. Megesett már, hogy 12-en is zenéltünk egyszerre a színpadon.

– Gondolom, valami hasonló lesz a jubileumi koncert is...

– Erről még nem lehet sokat tudni. A lemezünk viszont alakul, négy dalunk már megvan, de 10-12-t tervezünk, attól is függ majd, hogyan állunk anyagilag. Lesz újrahangszerelt dal is az első lemezről. Ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetünk a jubileumi koncertre, bemutatjuk majd filmben az elmúlt tíz évet. De ez még a jövő zenéje...