Wágner Tamás: karaktereket keresünk az X-faktorba

– Mi a forgatókönyve a válogatásnak, mire számíthatnak a jelentkezők?

– Ugyanaz történik, mint ami a budapesti válogatásokon. Aki szeretne, az eljön ide: ha van zenei alapja, akkor arra, ha nem, anélkül énekelhet egy-két dalrészletet. Sokan vannak szerencsére, úgyhogy végighallgatni nem nagyon szoktuk a dalokat, a közepe táján leintjük. Nyilván már vannak benyomásaink, de felvesszük kamerára, s a felvételek alapján egy nagyobb csapat dönt. Budapesten összeül a szerkesztőség, végignézzük ezeket a felvételeket, s eldöntjük, ki jut tovább. A szerencsés rögtön megy a mentorok elé.

– Aki továbbjut, az rögtön megy a mentorok elé?

– Igen, itt még szerencsésebbek is az emberek, mert most május vége van, július közepén már felvétel lesz RTL stúdiójában. Elég kevés az idő, a Csillag születiket is csináljuk közben, ezért sok dolgunk volt. Budapesten megszűrtük az első kört, a másodikat, aztán a harmadikat is. Aki innen továbbjut, az rögtön a mentorok elé kerül, leginkább azért, mert szorít minket az idő.

– Ki az, akit keresnek, aki továbbjut majd?

– Erre nehéz válaszolnom, mert ha a tavalyi tizenkét döntősre gondolunk, igazából mind a tizenkettő annyira más. Nem lehetett összehasonlítani stílusra és hangra sem Nicolast mondjuk Vastag Csabával. Mind a kettő másban volt jó, de az közös volt bennük, hogy nem csak az énekhangjuk volt kellemes és megfelelő, hanem mindegyikőjüknek a személyiségében is volt valami olyan plusz dolog, ami miatt szerették az emberek, és figyelik most is őket. Ez az amit nem lehet meghatározni.

– Kulisszatitok talán, de megkérdem: azt is keresik, aki nagyon rossz?

– Nem, a nagyon jókat keressük.

– A tévében nagyon úgy néz ki, hogy bekerülnek a jók és a nagyon rosszak is a mentorok elé, talán hogy legyen min nevessen a közönség.

– Ez nem feltétlenül azért van, hogy legyen min nevessen a közönség. A jót a jótól nehezebb megkülönböztetni, mint a jót a rossztól. Ez egy viszonyítási alap a nézők, és a mentorok számára is. De úgynevezett karaktereket keresünk, az már más kérdés, hogy jó vagy rossz énekhanggal vannak megáldva. Mindenesetre figurákat keresünk, akik érdekesek lehetnek a tévé képernyőjén, de a célunk az, hogy megtaláljuk azokat, akikre érdemes lesz idén ősszel és télen odafigyelni. Akiket imádni és szeretni fognak az emberek, akik telt házas koncertet adnak majd Marosvásárhelyen meg mindenhol jövőre.

– A jelentkezőket tekintve mik az eddigi tapasztalatok?

– Konkrétumokat nem tudok mondani. Egyébként biztos vagyok benne, hogy az itteni jelentkezők közül jó pár embert viszontlátunk majd a televízió képernyőjén.

– Mik a leggyakoribb hibáik a jelentkezőknek?

– Az, hogy izgulnak. Nem hiba, de legtöbben ezért nem tudnak úgy teljesíteni, ahogy akarnának. Pedig egy kicsi teremben vagyunk négyen, öten, ezt nem nevezném nagy közönségnek. Természetesen tudják, hogy nagy a tét, de a körülmények mégsem olyanok, mint amikor ki kell állni sok ezer ember elé. Ott rontják el sokan, hogy nagyon izgulnak, ezt le kell gyűrni.