Udvarhelyen a Gringo Sztár

„1998-ban jártam Erdélyben, a Kalózok című film bemutatóján, Dés László barátommal, ezen túl csak átutazóban voltam itt” – pipáljuk ki rögtön az elején a legkézenfekvőbb kérdést, hanyagolván (ezúttal), hogy mi Geszti Péter kedvenc színe. „Mi most vagyunk egy olyan szakaszban a Gringo Sztár zenekarral, hogy Magyarországon már mindenki ismeri, így külön öröm, hogy már Erdélybe is koncertturnéra jöhetünk. Tulajdonképpen egyfajta „tavaszi hadjáratként” is felfogható, mert nyári fellépéseinket ez fogja felvezetni” – magyarázta. Az áprilisi egyhetes turné alatti együttélés is sokat fog jelenteni a zenekarnak – jegyezte meg. Egyébként a fellépések előzenekaraként az X-Faktorból is ismert, gyergyószentmiklósi Baricz Gergő és együttese mutatkozik be. „Valóban érdekes ez a helyzet, hisz korábban olyan X-Faktoros versenyzőkkel koncerteztem, akiket mentoráltam is” – tette hozzá. Kérdésünkre, hogy Gergőben mi fogta meg az előadót, Geszti elmondta: sokszor nem a tehetségkutató show-k nyertesei a legtehetségesebbek. Az egyéniséget keresem az emberekben (és amúgy mindenben), ezt láttam Gergőben is.

A Gringo Sztár első lemezének címe és címadó dala, a Pálinka Sunrise ékes példája az együttes és alapítója életfilozófiájának: a dalok nem vidám hangvételűek, hanem pozitív kicsengésűek, és a kettő között van különbség – hangsúlyozta Geszti. Bár sokan sokszor kérdik, hogy milyen is ez a Gringo Sztár által meghonosított „kozmopuritán” popzenei stílus, az előadó szerint azért volt ez így kitalálva, hogy sokszor el kelljen mondani. A dalok sokszínűek és sokrétűek, a balkáni népzene, a jazz, a rap, a pop, a reggae és a ska érdekes egyvelegét adják, jóllehet a már-már dadaisztikusan egyszerűnek (Sa la la la héj! Sa la la la hó! Egyszer élünk, egyszer nem! – dúdolja) tűnő „gesztis” szöveg mögött mély értelem rejlik. „Magyarországra, de nyilván az egész Balkánra jellemző, hogy az emberek rendkívül büszkék pálinkájukra. Ezzel nincs is baj, hisz népi hagyományainkhoz tartozik” – magyarázta a címadó dal szövegével kapcsolatosan. Ellenben menekülés is a pálinka, agytompító, amivel elodázzuk a mindennapi problémákat, akárcsak a kábítószerek. „És megszokott nálunk, hogy pálinkát iszik a fiataltól az üzletemberig mindenki. Önironikus ez a dal, nem is kevéssé, hisz „Nincs a szesszel semmi baj, csak nélküle hej-hó” – mosolygott, majd hozzátette: neki nincs szüksége semmi hasonló káb- és tompító szerre, számára a zene és a zenélés szerez már-már mámoros örömet.

Pályafutása során számtalan projektbe belefogott, hajtóerő – mondta –, hogy ezeket idővel megunja, így mindig újat kell kezdeni. Tehát a folyamatos megújulás szándékos, de kényszer is, enélkül nem lehet megmaradni a pályán. „Tizenegy éven át nem zenéltem, illetve ez idő alatt dalszövegíróként tevékenykedtem. Hiányzott. Egy újfajta visszatérés a Gringo Sztár” – kanyarodtunk újból a jelenbe. Újabb keletű a gyermekvers- és meseírás is számára – „feleségem nyaggat, hogy a lányainknak is írjak” –, kiadványt vagy nyilvánosságot csupán néhány éven belül tervez, amikor már kisebbik lányának, Lenke Rózának is olvashat belőle. „Ha tágabb értelemben vett meséről beszélünk, akkor egyik kedvencem az Amélie csodálatos élete című film, de különben szeretem a népmeséket, Mátyás király tanítómeséit” – sorolta. Egyik régi kedvenc mégis az a 45 oldalas, kanadai-angol antológiában megjelent történet, melyet a nagymama olvasott fel rendszeresen esténként. „Képzeld el azt az óriási termetű kanadai favágót, Paul Bunyant, aki akkora volt, hogy puszta kézzel törte ki a szálas fenyőket, és ceruzának használta azokat” – emlékezett a figurára, akiről utólag a Kanadában is megforduló anyukája képeslapot is küldött Gesztinek. „Egy randa, szakállas fickó volt rajta, ennek a Bunyan figurának beöltözve. Hát például ezért jobb a meséket elképzelni és nem megnézni” – állapította meg.

Egyébként az X-Faktor is visszatérés, ebben az esetben a televízió világához. „2001-ben indult a Gesztiméter, akkor még úgy gondoltam, én lehetek Magyarország első számú show-manje” – magyarázta. A kvízshow – megítélése szerint – bukás volt, bár szükséges kudarc. „Ha ez nincs, lehet, a további számos más projekt sem jön létre. Nem volt nekem való a kereskedelmi televízió, ahol nem az egyéniség, hanem a televíziós formátum a legfontosabb. Rájöttem, hogy amit keresek, az nem itt van, a kötött, szigorú szabályok között” – írta a levegőbe a kötött formát jelző dobozt.

„A második világháború idején vetette fel az angol parlamentben egy képviselő, hogy a háborús költségvetésben a kultúrába fektetett összegekről kell lemondani. Churchill erre azt válaszolta: nem mondhatunk le arról, amiért harcolunk. Számos kulturális projekttel foglalkoztam – a Nemzeti Vágta, az ARC óriásplakát-kiállítás stb. –, lényegében erre az elvre felhíva a magyar közvélemény figyelmét: nekünk is van olyan szép és értékes hagyományunk, mint más nemzeteknek, csak mi gyakran nem tudjuk ezt olyan sikeressé tenni, mint mások” – mondta a sarkalatosan megfogalmazott „piacosított kultúra” fogalom kapcsán.

S hogy mit hallhatunk majd a koncerteken? Sok szép hangot, melyek megfelelő sorrendben követik egymást – mosolyodott el újból. – Rapülők-, Jazz+Az- és Gringo Sztár-slágereket, valamint egy közös számot Baricz Gergővel – avatott be Geszti Péter, az ismeretlen ismerős.