Tényleg káros a tévé és az internet a gyerekekre?

Napi két óra tévézés javasolt a gyerekeknek, az is inkább a reggeli órákban

„Az óvodába való készülődésnél is megy nálunk a televízió, így könnyebben és gyorsabban öltözik a gyerekem, nem lesz nyűgös, hiszen azt teheti, amit szeret” –  mondja egy sepsiszentgyörgyi édesanya, aki négyéves fiától nem vonja meg a televíziózást, hiszen véleménye szerint, szép és oktató rajzfilmek vannak, és a mai világ rohamos fejlődésében igenis helye van a tévének, internetnek. Vajna Zsuzsa azonban épp az ellenkezőjét vallja, náluk nincs tévé a lakásban, a híreket interneten olvassák el, és néha néznek egy-egy filmet DVD-n, de inkább olvasnak és játszanak. Zsuzsanna úgy véli, a televízió butító hatással van a gyerekekre, de a felnőttekre is, olyan mintát mutatnak már a rajzfilmek is, amelyek nem csak erőszakról, de túlidealizált helyzetekről is szólnak, és nagyon egysíkúak, csak gazdag és szegény, jó és rossz létezik a filmekben, rajzfilmekben, holott ez az életben másképp van.

Szathmáry Kocsis Ilona fiatal édesanya, első gyerekét neveli, aki igaz, még kicsi a tévézéshez, de Ilona eltökélten állítja, hogy a tévénézés káros a gyerekekre, és sajnos egy normális, szép rajzfilmet is alig látni. „A legtöbb rajzfilmnek nevezett animációs műsor agresszivitással van tele, és ez által nemcsak tévéfüggő lesz a gyerek, hanem erőszakfüggő is. A tévé helyett a szülők feladata, hogy játsszanak a kicsikkel, rengeteg érdekes logikai játék van, ami fejleszti a készségeket. Persze, kényelmes megoldás a szülőnek, ha a gyerek tévézik, de haszontalan időtöltés, és szerintem káros is” –  mondta a fiatal anyuka.

Abos Andreáék két kislányt nevelnek, a lányok keveset tévéznek, és azt is reggel a kakaóskávé mellett – meséli az anyuka, abban az időszakban pedig szép és tanulságos rajzfilmek vannak a legismertebb gyerekcsatornán. Emellett a lányok úszni járnak, lovagolnak és tornáznak is, így nem a tévézés vagy az internet a legfőbb programjuk.

Egy brit tanulmány szerint sem a tévézés, sem az internet nem káros a gyerekekre, a mai fejlett világban, de a kicsik megfelelő fejlődése szempontjából rendkívül fontos egy tévézési és internetezési időlimit bevezetése. Amennyiben egy gyerek több mint 2 órán keresztül nézi a televízió képernyőjét vagy a monitort, akkor könnyen pszichológiai problémák alakulhatnak ki nála – áll a tanulmányban, és ezzel ért egyet a pszichológus is, Dulányi Szidónia, aki saját tapasztalatairól számolt be. Elmondása szerint a 2–4 éves gyerekek könnyen eltanulják az agressziót a rajzflmekből, és ijesztő módon fenyítik egymást, de nem lepődnek meg a véres jeleneteken sem, hiszen az agyuk teljesen rááll ezekre a képekre. A tanítómesék, magyar népmesék viszont tanulságosak – mondja a pszichológus, ezeket kell nézni, lehetőleg a gyerekekkel együtt, és elmagyarázni nekik a jó és rossz viszonyát, de a legjobb a meseolvasás, hiszen ezzel bevezetjük a gyereket a mesék varázslatos világába és a saját képzelőerejüket használva képzelik el a tündérvilágot.

A szülő példamutatása a legfontosabb

A pszichológia már egy új terminust is létrehozott a mai serdülők, gyerekek életmódjának meghatározására, ők a született digitálisok, akik az internet világában, a televízió képernyője előtt élik az életüket, és sajnos ebből fakadóan nagyon sok az írni-beszélni alig tudó kisgyerek. Egy romániai felmérés szerint a 4–12 éves gyermekek átlag napi 4 órát, vakációban pedig ennél is többet töltenek a televízió előtt. Ha ezt viszonyítjuk ahhoz, hogy a gyerekek nagy része  napi egy órát sem mozog a levegőn, lesújtó az eredmény – mondja a szakember.

A pszichológus és a szülők is egyetértenek abban, hogy a legjobb az arany középút és a szülői példamutatás, hiszen ha a szülő is folyamatosan a tévé előtt végzi az otthoni feladatokat, a tévé előtt eszik meg a vacsorát, akkor a gyerek sem viselkedhet másként. A legfontosabb a mozgás és a közösségi játékok lennének, találkozások más szülőkkel, családokkal és ki kell alakítani az informatikai kultúrát is a gyerekekben. Az óvónők és pszichológusok szerint ugyanakkor nagyon kell vigyázni az internet világával és a televíziós műsorok által sugallt életképpel, hiszen ezek a  számítógépes szimulációk csupán pótlékai a valós életnek.