Számunkra kacat, mások számára kincs – ajándékgyűjtés a Vásárhelyi Hírlappal

Megilletődött gyermekarcok Böjte atya 2007-es cipősdoboz akcióján

„Angyallá” bárki válhat november 28-a és december 20-a között, csupán a közömbösséget kell legyőzni egy pillanatra. Csak egy kevesen múlik a segítség, elég egy mosoly vagy egy kedves szó, egy régi játék vagy egy meséskönyv. A Vásárhelyi Hírlap szerkesztősége közvetítő szerepet vállal az ajándékozásban, és advent első vasárnapjának alkalmából ajándékgyűjtő dobozt helyez ki a szerkesztőség Liviu Rebreanu utca 48. szám alatti székhelyén.

Megunt, számunkra kacatnak, sokak számára viszont igazi kincsnek tűnő, jó állapotban lévő játékok, plüssállatok, mesés- és szépirodalmi könyvek gyűjtését tűzték ki célul, amelyeket vidéki magyar közösségek szegény családjai között osztanak szét karácsony előtt. Elég, ha körülnézünk otthon, és a számunkra feleslegesnek tűnő, évek óta a szekrény aljára száműzött kacatnak számító játékokat, könyveket és plüssöket a szerkesztőség ajándékgyűjtő dobozába helyezzük. Így válhat bárki angyallá karácsony táján.

Jobbnak érezzük magunkat

Az olvasók segítségével csalnánk mosolyt a nélkülöző kicsik és szüleik arcára, karácsonyi világot teremtenénk azok számára is, akiknek még a betevő falatra sem jut néha.

Érdemes összefogni és segíteni másokon, ezáltal nem csak a segítségre szorulók, hanem mi magunk is jobbnak érezhetjük magunkat. Ilyenkor az újságíróból, a bankárból, a könyvelőből és a bolti eladóból is ember lesz egy napra. Ezáltal a gyors léptekben közeledő karácsonyra nem csak ablakmosással és szőnyegporolással készülhetünk fel, hanem lélekemelő ajándékozással és jó cselekedettel.

Néha angyalt lesni

A szerkesztőség várja mindazok adományait, akik segíteni szeretnének szegényebb embertársaikon, akik jól tudják: adni jobb, mint kapni. Azokét, akikben az első meggyújtott adventi gyertya Wass Albert találó szavait idézi fel: „Olyan jó néha angyalt lesni/ s angyalt lesve a csillagok közt/ Isten szekerét megkeresni./ Ünneplőben elébe menni,/ mesék tavában megferedni/ s mesék tavában mélyen, mélyen/ ezt a világot elfeledni” (Karácsonyi versek II.)