Rendhagyó népviselet-kiállítás

– Milyen célokkal, gondolatokkal indították el tavasszal a viseletvarró foglalkozást?

– Régóta dédelgetett álom volt, hogy foglalkozzunk az igényes népviselettel, mivel egy erőteljes folyamat során leegyszerűsödtek és dísztelenné váltak a népviseletek, amelyek a kereskedelmi forgalomban kaphatók. Sokat gondolkodtunk, mit lehetne tenni, hogy valamilyen szinten állítsuk meg ezt a folyamatot. Ez a viseletvarró foglalkozás azt a célt szolgálta, hogy próbáljuk megtalálni azokat, akik egyrészt még ismerik az igényesebb népviseletnek az elkészítését, másrészt azokat, akik szeretnének ezzel foglalkozni. Ha pusztán annyit érünk el, hogy néhány meglévő viseletdarabot feldíszítenek, egyedivé tesznek, már az is haladás. De nem titkolt szándékunk volt az, hogy ezzel egy időben népviselet-készítők és szép népviseletek kerüljenek elő, ugyanakkor mindenre befogadók voltunk, ami ezt az ügyet segíti.

– Mindebből mi látszik megvalósulni? Találtak olyan mesterekre, akik ezt szépen művelik és át is adják? Találtak érdeklődőkre is?

– Sajnos, kevés népviseletvarróra találtunk, akik igényesen készítik a viseletet. Dezső Ágotát már ismertük, ő nagyon szép inget, kötényt varrt gyerekeinek, családjának. Szépek és igényesek, megfeleltek ahhoz, hogy Ágotát megkérjük, segítsen és vezesse a foglalkozásokat. Az volt a másik nagy kérdőjelünk, hogy lesz-e elég érdeklődő…, és igenis vannak. Mostanra, így az év végére kialakulni látszik egy közösség, akik inkább az anyák, nagymamák korosztályát képviselik, és akik rendszeresen eljártak és belemélyedtek ebbe a témába. Tehát megvan az érdeklődés, igaz, a fiatalok köréből egy picivel kevesebb, de közülük is járnak néhányan. Nekem külön élmény, hogy a Hargita együttesben táncol egy ifjú apa, Szabó László, aki az egyik legügyesebb varrója a foglalkozásnak. A gyermekének, feleségének varrja az ingeket, szebbnél szebbre hímezi, és egyre gyakorlottabb. Tehát mestert sokat nem találtunk, de eggyel is megelégedtünk.

Ugyanakkor rátaláltunk egy kedves, tehetséges és szorgalmas asszonyra, Bálint Enikőre, aki nagyon ügyesen felújít, új mintákat tanul, régi darabokról újat mintáz, és tavasz óta nagy mennyiségű igényes darabot készített a Hargita együttes ruhatárának kiegészítésére. Tehát van ilyen is. A foglalkozásokon az ingek szépítésére, díszítésére került sor. Persze beszéltünk a viseletek többi részeiről, szoknyákról, kötényekről. Valószínű, hogy az utóbbiak a jövő év termékei lesznek.

A viseletvarró foglalkozással párhuzamosan az András Alapítvány Hargita Megye Tanácsának egy pályázatára reagálva egy kis népviselet-gyűjteményt kezdett összeállítani. Ez azért tartozik szorosan a foglalkozásokhoz, mert az ottani igényesség meg a mi korábbi elképzelésünk egymásra talált. Megtaláltunk néhány szép régi rokolyát, amelyeket föl kellett újítani, ezt Bálint Enikő vállalta. Nagyon szépen és igényesen felújított jó néhány darabot, elkészített szép kötényeket, ingeket, alsószoknyákat, úgyhogy egy pici népviselet-gyűjtemény alakul, egy kis mintakollekció.

Amikor egymás mellé rendeztem az összegyűlt anyagot, külön élmény volt, mert gyönyörű színekben pompázott, és egyértelműen kitűnt, hogy amit ma csíki viseletként a kereskedelmi forgalomban megtalálunk, jellemzően a piros-fekete, pedig régen a csíki viselet mindenféle színű csíkokban jellemezte viselőjét. A népviseletvarró foglalkozás és a viseletgyűjtemény közös munkájának kezdeti sikerét, élményét egy kicsi kiállításban szeretnénk összefoglalni. Ezen a mini kiállításon a kész vagy félkész ingeket, amelyek a résztvevők keze munkáját dicsérik, szeretnénk kiállítani. Remélem, hogy jövő évben sikerül megvalósítani a kiállításnak egy olyan verzióját, ahol nemcsak kiállítjuk, hanem felvesszük, bemutatjuk, színpadra állítjuk. Azaz, még élőbbé tesszük a népviseletet.
 
– Ebből arra következtetek, hogy lesz folytatása?

– Megszerettük. Kezdetben is szeretgettük, most aztán nagyon megszerettük. Üdvözölendő, hogy volt olyan támogató, aki pályázat útján fölkarolta a foglalkozássorozatot, elsőként a csíkszeredai önkormányzat, segítette még a magyarországi NKA és a Communitas Alapítvány. Helyet biztosított a városi művelődési ház a Hargita együttes próbatermeiben. Így tudtuk a foglalkozást ebben az évben végig működtetni. Szeretnénk valamiképpen ezt az irányvonalat tartani, a megkezdett munkát a jövő évben is folytatni. Egyrészt a viseletvarró foglalkozást, szépen, apránként haladva, és amennyiben lehet, a gyűjteményt is bővítenénk.

Fontos, hogy a nagyközönség elé kerüljön és tovább népszerűsítsük, hiszen éppen az a cél, hogy felhívjuk a figyelmet az igényes, változatos népviseletre, és szinte hihetetlen, de használati előnyeire is. Vannak események, ünnepi alkalmak, amikor a ruhaválasztás kérdéseivel bíbelődünk, holott bátran használhatnánk népviseletünket vagy annak egyes darabjait. Tehát igen, folytatni szeretnénk!