Régen karmantyút, ma pénzt hoz az angyal

Feri bácsi jól emlékszik a hetven évvel ezelőtti karácsonyokra is

Márkodi gyermekhiedelem volt, hogy a karácsonyfát az angyal hozza, de csak a jó gyermekeknek. Erre mindig is figyelmeztették is a gyermekeket, „hogyha rossz leszel, nem hoz karácsonyfát az angyal!” Gyermekkoromban alig vártam a karácsonyt, igaz, kételyeim is voltak, mert nem tudtam eldönteni, hogy jó voltam vagy rossz, ezek szerint jön az angyal vagy sem. Azon este anyám mindegyre kiment s bejövet jelezte, hogy „Licinek már jött az angyal”. Később: „Na, Karihoz is jött az angyal”. Még később: „Na, Miklóshoz is éppen most ment bé a kapun az angyal”. Mikor lejárt az angyaljárás ideje, este 8 óra táján, lefekvés előtt, „észe neked nem is jön az angyal, mert igen tekergő voltál” – mondta anyám. De legnagyobb meglepetésemre nemsokára csengetett, s jött! Jött földig érő fehér ruhában: lepedővel borítva, az arca el volt álcázva, hogy még a szeme is alig látszott s még szárnya is volt. A vállaira egy-egy lúdszárny, tollúseprű volt varrva, és volt egy csengettyűje is, amivel jelezte érkezését. A lámpát le kellett húzni, „mert másként nem jön bé” – mondta anyám, hiába tiltakoztam, hogy én meg akarom látni az angyalt, de erre nem adtak lehetőséget. „A karácsonyfán lévő gyertyáktól úgyis lát az angyal” – terelték el a figyelmemet, hogy nehogy felismerjem az angyalt. Egyszer észrevettem, hogy a testvérem, Ilus hiányzik a házból. Hogy kételyem ne legyen az angyalban, a következő évben a szomszédasszonyt kérték fel erre a szerepre, mert azelőtt egyszer azt mondtam, hogy „tü hozzátok”. Így a karácsonyfát is a szomszédban díszítették fel, s muszáj volt elhiggyem, hogy van angyal.

A sok ajándék mellett egy „csípős vessző” is volt, amelyet anyám szerint „azért hozott az angyal, hogy ha még rossz leszel, ezzel verjelek meg”. De erre nem került sor, mert abban a „szent helyben” összetörtem és bedobtam a füttőbe.

Suba Tibor és Zoltán a karácsonyfával az 1970-es évek végén

A karácsonyfát különböző mintákkal vágott süteményekkel, almával, bronzzal festett dióval és kreppapírba csavart kockacukorral vagy házilag főzött karácsonyfacukorral díszítette fel „az angyal”. Alája meséskönyvet, festékceruzát, zoknit, karmantyút, csokoládét is tett. Ez volt az „angyalfia”. De a karácsonyfáról nem hiányozhatott az angyalhaj, a gyertyák, később a különböző díszes üveggömbök, a kicsi díszes csengő és a fényszórók. Az is megtörtént, ha a gyermek rossz volt, az angyal elvitte a karácsonyfát, s vissza is hozta, ha az megígérte, hogy jó fiú lesz.

Márkodban a szentesti kantálás nem volt szokásban, viszont a téli ünnepek egész időszakában szokás volt az éjjeli zene adása: több legény vagy fiatalember csoportosulva  járt el egy-egy lány vagy fiatalasszony háza elé, ahol énekeltek vagy „patefonról” szólaltattak meg dalokat. Az ünnep első napján a gyerekek elmentek a Sükösd keresztszülőkhöz vagy rokonokhoz („nanyóékhoz”), ahol köszöntötték a családot az ünnep alkalmával, majd a kapott „ajándék” felett rendszerint „vesszőt is törtek”a következő versikével: „Ma karácsony napja, / Nem kell nékem hagyma, / Egye meg a gazda, / Aki nékem adta.”

Karácsonykor a márkodi iskolában és a templomban feldíszített karácsonyfa várta az ünneplőket, ahol a gyerekek örömére csomagot osztogattak, a templomban verseket szavaltak. A szocialista rendszer próbálta a karácsonyt eltűntetni, de csak annyira sikerült, hogy a karácsonyfából télifa, az angyalból Télapó lett. A télifaünnepélyt a faluban mindig az év utolsó napjára tették.

Nyárádszeredában már más volt

Suba Ferenc családjával 1974-ben Nyárádszeredába költözött, ekkor már két fiúgyermeke volt. Így hamarosan az angyali szerep a nagyobbik fiúra hárult: ő hozta csengetve a feldíszített karácsonyfát, amit letett az ajtó elé. Mindaddig, amíg öccse is rájött, hogy testvére ilyenkor hiányzik a házból. Ekkor már a karácsonyfa alá főleg ruhaneműt, kifestős és mesés könyveket hozott az angyal (az anya), vagy játékautókat, „keljfeljancsit” (az apa) – a fiúgyermekeknek ez tetszett, de a szűkös keresetet is ésszerűen kellett beosztani.

Újabban pénzt is hoz az angyal

Az 1990-es években megszülettek az unokák, mind az... 5–6 fiú. Mostanában az angyal akkor érkezik a szentannai úton lakó gyerekekhez, amikor azok ünnep szombatján délután a református templomban tartják ünnepélyüket. Amikor hazatérnek, már ott várja őket a díszes karácsonyfa, alatta az ajándékokkal. A kisgyerekek ma is a játékokat várják, de a lassan felcseperedő unokáknak vagy azok szüleinek Subáék már inkább pénzt ajándékoznak, amelyből belátásuk, szükségleteik szerint vásárolnak.