Önálló hangverseny nyolc évesen

A Kodály Zoltán Nemzetközi Hegedűversenyen aranyfokozatot kiérdemelt kis tehetség nemcsak itthon, hanem Erdély több városában is fellépett a november eleji, immár második koncertkörútján. Tehetségről, kitartásról, lehetőségről, játékra jutó időről beszélgettünk hegedűtanárral és édesapával.

„Különleges a gyergyói kis tanítványom tehetsége, viszont még ritkább az, hogy valaki ilyen kitartóan dolgozzon. A legfontosabb alkotóelem a kitartás, a gyakorlás. A rendszeres munka nélkül minek van eredménye? – mondta Veress Csaba, a Vaskertes Iskola csíkszeredai hegedűtanára.

A második osztályos kisfiú koncertkörútján a Vaskertes iskola dísztermében, Csíkszeredában a Nagy István Művészeti Szakközépiskolában, Sepsiszentgyörgyön a Plugor Sándor Művészeti Líceumban, Szentegyházán a Gábor Áron Művelődési Házban, a Gyermekfilharmónia tagjai előtt és Székelyudvarhelyen a Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola koncerttermében tartott önálló koncertet.

A koncertkörutat a Vaskertes Egyesület szervezte a Hargita Megye Tanácsa támogatásával. Az egyórás koncertjének anyaga: Antonio Vivaldi - á-moll hegedűverseny, Antonio Vivaldi - G-dúr hegedűverseny, Hans Millies - Concertino Mozart stílusban, Constantin Dimitrescu - Dans tărănesc, George Perlman - Indián koncert, Anatoli Komarowski - Á-dúr hegedűverseny. A korrepetitor Ráduj Gábor tanár volt.

„Mivel korán kezdte a hegedülést a vele egykorúakhoz képest előbb van. Viszont nem az a kérdés, hogy mit, hanem az, hogy miként játszik. Rendszeresen gyakorolunk, és nem az a fontos, hogy éppen mire készülünk. Ha nincs verseny vagy fellépés, akkor is ugyanolyan fegyelmezetten dolgozik, ettől van eredmény, a komoly munkának mindig megvan a foganata” – hangsúlyozta Veress Csaba. Az ifjú tehetség a Virtuózok című tehetségkutató műsor csíkszeredai előválogatóján továbbjutott, így a budapesti meghallgatásra is készül.

A felnőtt komolysággal gyakorló és koncertet adó gyereknek mennyi ideje marad játszani, kérdeztük a kisfiú édesapját, Máyer Róbertet tudva, a zenélésben nem ismer játékot a zenetanár. „Pontosan tudom, hogy mennyit készül, gyakorol nap mint nap. Két dolog nagyon fontos, az egyik a jó tanár, a másik, hogy kitartó legyen, otthon is gyakoroljon. Úgy gondolom, ha bármelyik is hiányzik, akkor nincs fejlődés, nincs eredmény. Az iskolai tananyagot is szívesen tanulja, nem tudom, hogy a hegedűnek köszönhető-e vagy nem, de úgy ment első osztályba, hogy írni-olvasni tudott. Megtanulta beosztani a napját, van ideje játszani, hasznosan tölti a szabadidejét. Ha kisgyerekként így szokja meg, felnőttként sokkal könnyebben boldogul” – fogalmazott Máyer Róbert.